Bizony, az i. sz. 476 és 1000 közötti időszak meglehetősen vérzivataros volt. Bár ma már rengeteg tudományos tanulmány cáfolja a „sötétnek” tartott korai középkor legborzalmasabb rémtetteit (eretnekek és boszorkányok megégetése, szörnyű kínzási módszerek stb.), azért valljuk be: nem szívesen éltünk volna azokban az időkben. Egyrészt a higiéniát legtöbben csak távolról ismerték, így előszeretettel terjedtek az olyan betegségek, mint például a pestis, másrészt pedig valahol állandóan háború zajlott, ezért sosem lehetett biztosan tudni, hogy nyugalmas napra kelünk holnap, vagy ránk töri az ajtót az ellenség.
Vérre menő küzdelmek
A Griefhelm sztorival nem igazán rendelkezik. Kapunk valami nyúlfarknyi szösszenetet a háborúról és becsületről, de nem a történet szolgáltatja a játék sava-borsát, hanem maga a játékmenet. A lényeg az, hogy sokkal realistább megközelítést kapunk, mint egyéb kardforgatós játékokban – a Mordhau elég közel áll hozzá, a For Honor már nem annyira –, azaz tulajdonképpen az egeret mozgatva vagyunk képesek különféle irányba szúrni, illetve védekezni. Aki játszott a Chivalry: Medieval Warfare multis kaszaboldájával, az képzelje el ugyanazt, csak 2D-ben. Kapunk egy-egy hangulatos pályaszakaszt, ahol túl kell élnünk több hullámot. Eleinte csak 1-2, de később már több ellenfél ront ránk, és itt bizony két bekapott találat instant halált jelent – legalábbis eleinte.
Hősünk fejleszthető ugyan, de ehhez át kell verekednünk magunkat néhány szinten, ami egyáltalán nem lesz egy séta a parkban. Mindössze három élettel rendelkezünk, ha ezek elfogytak, akkor automatikusan jön a Restart (ugyanazzal az unalmas introval, ami viszont legalább skippelhető). Tudunk védekezni, suhintani, szúrni vagy akár ugrásból is lecsapni, de ha nagyon szorult helyzetben lennénk, akkor egy jól irányzott gyomorszájon rúgással kibillenthetjük ellenfelünket a támadásából.
Baráti kardpárbaj
A kampány során kapunk egy szép nagy térképet, amin haladva kell egyre előrébb jutnunk, miközben fejlődünk, és újabb páncélokat, illetve fegyvereket nyitunk meg. Ez gyakorlásnak tökéletes, viszont a Griefhelm gerincét nem titkoltan a multiplayer képezi, ahol összesen négy online játékossal mérkőzhetünk meg a kooperatív módnak hála, de ha akarjuk, szimplán csak behívhatjuk egy haverunkat is 1v1 meccsre. Ez utóbbinál nagyon hasonló élményt kapunk, mint amit a méltán népszerű Nidhogg képvisel, ugyanis sokszor egyáltalán nem a megfelelő taktikán, csak a vakszerencsén múlik, hogy ki kerül ki győztesen az összecsapásból.
Haverral játszva ideig-óráig fun az egész, azonban online nagyon hamar képesek elkenni a szánkat, főleg, ha a klasszikus billentyűzet+egér kombóval indulunk neki a harcoknak. A játék rögtön az elején fel is hívja rá a figyelmünket, hogy ha tehetjük, akkor inkább gamepaddal essünk neki. Eleve nem tudom hogy azt ki találta ki, hogy mivel az egeret is aktívan használjuk, valamiért a jobb Ctrl-t is bőszen nyomkodnunk kell néha, ami által viszont másodpercekre védtelenek leszünk, és ez az a játék, ahol az ilyesmi egyáltalán nem megengedett. Éppen ezért főként csak azoknak tudnám ajánlani, akiknek bejött a cikkben felsorolt, néhány hasonló játékmenettel bíró alkotás, és kedvet kaptak egy kis (sötét)középkori vagdalkozáshoz.
