Menedzsment-játékokkal Dunát lehet rekeszteni, szinte már nincs olyan létesítmény, amit ne kellett volna elvezetnünk, mégis akadnak témák, melyekhez ilyen-olyan okból ritkán nyúlnak hozzá. Ilyen esetünkben a Grand Casino Tycoon is, mely – minő meglepetés – a kaszinók világába vezet bennünket. Utoljára az ezredforduló hajnalán találkozhattunk kaszinót menedzselős játékkal, mely annak rendje s módja szerint el is tűnt a süllyesztőben. Nem véletlenül. Lássuk, hogy két évtizeddel később sikerül-e életet lehelni a koncepcióba.
Irány a Casino Royale
Feladatunk egyszerű: egy olyan csapdát kell építenünk, mely ügyfeleink megkopasztá, akarom mondani igényeinek kielégítésére koncentrál. A kaszinóba betérő egyszeri vendég általában enni-inni, játékgépeken és asztali játékokon játszani, és kis-nagy dolgát intézni szeretné, a mi feladatunk pedig ezen vágyak minél hatékonyabb kielégítése. Ehhez a különféle játékgépeket és asztalokat, valamint pultokat nekünk kell lehelyeznünk, illetve kellemes hangulatot kell teremtenünk, megfelelő zenével és dekorációval. Ahogy pedig haladunk előre az egyre nagyobb és nehezebb kihívások felé, úgy bővül eszközparkunk is.
Persze, hogy ne csak ennyiből álljon a játék, ügyfélkörünk több, kaszinót járó archetípusból áll, és mindegyiknek más-más tulajdonságai és igényei vannak. Például akad, aki, ha nyer, ha veszít, óbégat, és mellé még szeret alaposan berúgni is; mások viszont ezt a maguk közelében még elviselni sem tudják, csendben és józanul vernék el a pénzüket (már ha hagynák nekik). Ugyanez igaz a zenei preferenciájukra, kedvelt ételeikre-italaikra és játékaikra is: minden vendégtípus mást és mást kedvel. Ezen tulajdonságaik kategóriánként azonnal kiolvashatók, a kaszinó megtervezésénél elengedhetetlen figyelembe vennünk mindent, mert a megfelelő attrakció híján nem is tűnnek fel a szórakoztatóipari egységünkben.
Kusza Kaszinó
A kihívás lényege tehát az egymással legkevésbé sem kompatibilis vendégtípusok különválasztásában rejlik, melyben segítségünkre van mindegyikük „menetrendje”: általában más-más részleget keresnek fel, onnan pedig mindenből a legközelebbit látogatják. Magyarán, aki a puccos italbár pultjánál kezd, az utána nem megy a kaszinó másik felébe, félkarú rablón játszani, ha van közelebb is egy – ezt kell kihasználnunk ahhoz, hogy szét tudjuk válogatni őket. Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy a nyugodt vendég a kaszinó jó hírét viszi, és még több látogatót hoz, ami még több pénzt jelent, vagyis elsőszámú prioritásunk, hogy áldozataink ügyfeleink, ha szegényen is, de legalább boldogan távozzanak létesítményünkből.
Ezt megkönnyítendő,. százalékos értékben kifejezve láthatjuk hangulatukat, és az egyes igényeik kiszolgálásával való elégedettségüket. Továbbá minden archetípusnak van egy „nagykövete” is, aki egy karikatúrája létező vagy kitalált személyeknek (pl.: Austin Powders, Karen). Őket könnyű nyomon követni, emellett egyfajta kivonatuk saját fajtájuknak, hangosan kommentálják a nekik tetsző, vagy éppen nem tetsző dolgokat.
Kaszinótojás
Ügyfeleink viselkedése tehát elég komplex, de még kiszámítható ahhoz, hogy jópofa kihívásokat, fejtörőket építhessenek rájuk a pályák során. Kár, hogy ezekből nincs túl sok, és viszonylag hamar teljesíthetők is, már ha az ember nem érez ellenállhatatlan késztetést az összes medál megszerzésére. Ezzel szemben komoly hiányosság, hogy vannak a kaszinóknak olyan aspektusai, melyekre lehetett volna nagyobb hangsúlyt fektetni, és nem mellesleg a menedzsment-játékok régi velejárója a saját személyzet pesztrálása. A kiszolgálószemélyzet mellett a biztonsági őrség, takarítók, technikusok, és a szórakoztató személyzet jelenléte is fájdalmasan üres vagy hiányzik a játékból – csupán pultosaink strázsálnak fáradhatatlanul és szolgálják fel az ételeket-italokat.
A megjelenés pszeudo-voxeles látványvilágát nem tudom mire vélni, a miliőbe nem igazán passzol, felteszem költségvetés- vagy erőforrásbeli okai vannak, hiszen egy piciny fejlesztőstúdióról van szó. Ugyanakkor nem nevezném rondának még a hiányos, olykor darabos animációk ellenére sem. Bár valószínű, hogy lesz, akit a Grand Casino Tycoon pusztán a megjelenésével elriaszt majd. Végső soron viszont azt kell mondjam, hogy meglepően jó és friss megközelítése ez egy olyan témának, melyet a menedzsment-játékok rajongói nem hagyhatnak ki, még akkor sem, ha látszik, hogy mennyi mindent lehetne még belezsúfolni.
