Azt talán túlzás lenne állítani, hogy a Hotline Miami 2012-ben új zsánert helyezett fel a videojáték-térképre, az azonban biztos, hogy a Dennaton Games remekműve forradalmasította a top-down shooterek műfaját, egy olyan trendet elindítva, amit azóta többen próbáltak már meglovagolni – ki több, ki kevesebb sikerrel. Most itt a legújabb jövevény, a God’s Trigger, amely első pillantásra nem feltétlenül tűnhet többnek egy szolgai kópiánál, azonban hamar kimutatja a foga fehérjét – és azt, hogy vannak saját ötletei.
MEGTERVEZETT MÉSZÁRLÁS
A hasonszőrű címeknek leginkább a pályadizájn és az irányítás adja a sava-borsát: mivel villámgyors a gameplay, ahol mi is és (többnyire) az ellenfelek is egyetlen találattól elvéreznek, ezért minden a precizitáson múlik – ilyen tekintetben egyenes az arányosság a szórakozással. Azt nem mondanám, hogy a God’s Trigger felér a nagy hivatkozási pont által képviselt magasságokba, ugyanakkor csődöt sem mond – inkább csak picit más úton jár. A viszonylag rövid és brutálisan kiélezett szintek helyett itt ugyanis hosszabb, checkpointokra bontott, és olykor meglepően nagy szabadságot, alternatív útvonalakat nyújtó pályákat kapunk, melyek inkább „mikro”, mint „makro” szinten szállítják azt a katarzist, amit egy jól megkoreografált támadássorozat idéz bennünk. Merthogy tervezni bizony muszáj, méghozzá nem is keveset: előre látnod kell magad előtt, hogyan és milyen sorrendben fogod elintézni az ajtó túloldalán várakozó rosszfiúkat, máskülönben hamar kapod a golyót az arcodba. A jó hír, hogy a God’s Trigger soha nem igazságtalan: a halálokból rendre lehet tanulni, a körültekintő játékot pedig mindig jutalmazza. És szerencsére nem is frusztráló, hiszen egy szempillantás alatt visszarepít bennünket a legutóbbi ellenőrzőpontra.
A God’s Trigger sajátossága még a két karakter, Harry és Judy jelenléte, akik más-más fegyverekkel és speciális képességekkel rendelkeznek, és bármikor válthatunk közöttük. Így ha a játék nem is olyan végtelenül precíz, mint a Hotline Miami, változatossággal ezt bőven kárpótolni tudja – még ha a speckó skillek nem is igazán esszenciálisak, és a karakterváltás is inkább a környezeti akadályoknál hasznos, az XP-rendszer miatt érdemesebb egyikükre ráfeküdni. Ami azonban teljesen más megvilágításba helyezi ezt a felállást, az a kooperatív játékmód, ahol párban zúzhatjuk a gonoszokat, ami mindenképpen egy szórakoztató adalék.
NYERS, DE ÍGY SZERETJÜK
A maximalistáknak bőven van mivel lefoglalniuk magukat, hiszen a közel 30 szint bármelyikére bármikor visszatérhetünk, hogy javítsunk az értékelésünkön, emellett pedig különféle gyűjtögetnivalók is akadnak, amik (meg persze a legdurvább fegyverek) miatt érdemes felkutatni a pályák minden szegletét. Ezek között akadnak szoftpornós magazinoldalak is, ami elsőre talán ciki, de a God’s Trigger olyannyira B filmes, hogy a tipikusan hollywoodi díszletek, a gagyi sztori és a szörnyű szinkronmunka mellé ezek is simán beillenek. Persze hogy mennyire lett „szándékosan” béna, és mennyire tudható be ez inkább a szűk büdzsének, azt legfeljebb a készítők tudhatják. De a stílusos külső, a szórakoztató gameplay és az extra játékelemek szerencsére bőven elviszik a hátukon az élményt.
