Amikor a Sony bejelentette, hogy PS3-ra is megjelennek az eddig csak PSP-re kiadott God of War összekötő részek, örültünk, mint majom a farkának, mert a nagykonzolos epizódok közé beszuszakolt játékok hozták a sorozattól elvárható szintet, sőt, elhinni is nehezünkre esett, hogy ezek a roppant összetett programok elférnek azon az aprócska képernyőn -- mert ha valakit, Kratost nem ajánlatos korlátok közé szorítani, az alacsony felbontás és a kicsinyke UMD pedig pont ezt tette. Most viszont a HD korszak kellős közepén élünk, így dühös harcosunk teljes képernyőn feszíthet, van hely a fröcsögő vérnek és a repkedő végtagoknak dögivel -- sajnos azonban a PSP-s gyökereket nem lehet letagadni.
A God of War Collection: Volume II két játékot tartalmaz, melyek két év különbséggel követték egymást 2008-ban és 2010-ben. Az első, Chains Of Olympus című epizód az első és második God of War közötti eseményeket meséli el, mikor is Kratos még nem több az istenek játékszerénél. A sztori kissé töredezett, a mesélés kimerül pár narrátori mondatban és videóban, melyekben Kratos folyton vicsorog és mindenkit kicsinál, aki csak a szeme elé kerül. A játékmenet hozza a várhatót, azaz főleg harcra épül, de a logikai feladványok még a többi epizódhoz képest is csekély számban képviseltetik magukat. Emiatt aztán hosszú távon monotonná válhat a darálás, és ezen nem segít az anyaplatform korlátozott technikai háttere sem. Kevés ellenfél, nagy, de nem túl részletes pályák, emlékezetes, de túlzásba nem vitt boss-harcok jellemzik a Chains Of Olympust. Noha a játékmenet a remek harcrendszernek és a kiváló hangulatnak köszönhetően még így is messze az átlag felett áll, a tálalással már nem lehetünk elégedettek. A grafikát szó szerint felhúzták HD-ba, és kész. Nem vicc, sehol egy új textúra, egy javított animáció, sőt, még az alapjáték apróbb hibái is visszaköszönnek, mintha csak egy emulátort pakoltak volna a lemezre. Ezt az érzést csak erősíti, hogy a Chains Of Olympus sokat tölt, néha beszaggat, a kamera pedig gyakran eltéved, hogy véletlenül se vegyük észre, amikor lefejezi hősünket valamelyik kedves mitológiai kollégája.
A lemez második játéka, a Ghost of Sparta már jóval igényesebb darab, igaz, ezt nem a portolásnak, hanem a PSP ügyesebb kihasználásának köszönheti. A grafika olyan szép és változatos, hogy vetekszik a PS2-es God of War 2-vel, a sztori pedig sokkal kidolgozottabb és jobb, mint a Chains Of Olympusban. A játékmenet sokkal jobban idomul a sorozathoz, valamint ellenfélből is több van, így nem válik unalmassá a folytonos akció. Egy szó mint száz, a Ghost of Sparta tulajdonképpen a lemez ékköve, a kissé kopottas Chains Of Olympus a nyomába sem ér. Ennek ellenére viszont nem mondhatjuk, hogy tökéletes, mert a kamera itt is művel furcsa dolgokat, és a szaggatás is visszaköszön, amit PSP-n még megértettünk (mondom, hihetetlenül fest a játék), de egy PS3-on már nem nézhetünk el. Ezen a platformon a grafikailag majdnem mindent porba alázó God of War III is stabil 30 fps-t produkál, hogy a fenében lehet, hogy ez itt sehogy se sikerül?!
A fent már említett technikai negatívumokon túl elkeserítő, hogy a játékokat semmilyen más módon sem igazították hozzá a PS3-hoz. Nincsenek extra pályák vagy bossok, új fegyverek vagy felszerelés, exkluzív fejlesztések, zenék, videók, vagy bármilyen apróságok, amik miatt megérné beruháznod a csomagba, ha esetleg PSP-n már játszottál a két összekötő résszel. De még az olyan kisebb butaságokat sem csiszolták ki, mint a nagygépes verziókhoz mérten kevés mentési lehetőség, vagy a már említett, de eleget nem szidható béna kamerakezelés. Hab a tortán, hogy ha belépünk az egyik játékba a lemez főmenüjéből, akkor onnantól nem tudjuk elindítani a másikat, csak ha teljesen kilépünk a Volume II-ből. Fájt volna ráerőszakolni a főmenükre egy-egy "Back" feliratú gombot, hogy váltáskor ne kelljen végigszenvedni a kilépési procedúrát?
Ugyan az értékelés nem túl magas, szeretném hangsúlyozni, hogy elsősorban nem a játékoknak, hanem a portolásnak szól. 2011-ben, teljes áron egyszerűen nem ezt váruk a Sonytól. Ha valakinek kimaradtak a PSP-s részek és szeretné pótolni őket, itt a remek alkalom, viszont a játékot már ismerő PSP/PS3-tulajoknak nem biztos, hogy ez az idei év egyik legjobb vétele...
A gyűlölet hullámai
A God of War Collection: Volume II két játékot tartalmaz, melyek két év különbséggel követték egymást 2008-ban és 2010-ben. Az első, Chains Of Olympus című epizód az első és második God of War közötti eseményeket meséli el, mikor is Kratos még nem több az istenek játékszerénél. A sztori kissé töredezett, a mesélés kimerül pár narrátori mondatban és videóban, melyekben Kratos folyton vicsorog és mindenkit kicsinál, aki csak a szeme elé kerül. A játékmenet hozza a várhatót, azaz főleg harcra épül, de a logikai feladványok még a többi epizódhoz képest is csekély számban képviseltetik magukat. Emiatt aztán hosszú távon monotonná válhat a darálás, és ezen nem segít az anyaplatform korlátozott technikai háttere sem. Kevés ellenfél, nagy, de nem túl részletes pályák, emlékezetes, de túlzásba nem vitt boss-harcok jellemzik a Chains Of Olympust. Noha a játékmenet a remek harcrendszernek és a kiváló hangulatnak köszönhetően még így is messze az átlag felett áll, a tálalással már nem lehetünk elégedettek. A grafikát szó szerint felhúzták HD-ba, és kész. Nem vicc, sehol egy új textúra, egy javított animáció, sőt, még az alapjáték apróbb hibái is visszaköszönnek, mintha csak egy emulátort pakoltak volna a lemezre. Ezt az érzést csak erősíti, hogy a Chains Of Olympus sokat tölt, néha beszaggat, a kamera pedig gyakran eltéved, hogy véletlenül se vegyük észre, amikor lefejezi hősünket valamelyik kedves mitológiai kollégája.
A lemez második játéka, a Ghost of Sparta már jóval igényesebb darab, igaz, ezt nem a portolásnak, hanem a PSP ügyesebb kihasználásának köszönheti. A grafika olyan szép és változatos, hogy vetekszik a PS2-es God of War 2-vel, a sztori pedig sokkal kidolgozottabb és jobb, mint a Chains Of Olympusban. A játékmenet sokkal jobban idomul a sorozathoz, valamint ellenfélből is több van, így nem válik unalmassá a folytonos akció. Egy szó mint száz, a Ghost of Sparta tulajdonképpen a lemez ékköve, a kissé kopottas Chains Of Olympus a nyomába sem ér. Ennek ellenére viszont nem mondhatjuk, hogy tökéletes, mert a kamera itt is művel furcsa dolgokat, és a szaggatás is visszaköszön, amit PSP-n még megértettünk (mondom, hihetetlenül fest a játék), de egy PS3-on már nem nézhetünk el. Ezen a platformon a grafikailag majdnem mindent porba alázó God of War III is stabil 30 fps-t produkál, hogy a fenében lehet, hogy ez itt sehogy se sikerül?!
Semmi sem változik
A fent már említett technikai negatívumokon túl elkeserítő, hogy a játékokat semmilyen más módon sem igazították hozzá a PS3-hoz. Nincsenek extra pályák vagy bossok, új fegyverek vagy felszerelés, exkluzív fejlesztések, zenék, videók, vagy bármilyen apróságok, amik miatt megérné beruháznod a csomagba, ha esetleg PSP-n már játszottál a két összekötő résszel. De még az olyan kisebb butaságokat sem csiszolták ki, mint a nagygépes verziókhoz mérten kevés mentési lehetőség, vagy a már említett, de eleget nem szidható béna kamerakezelés. Hab a tortán, hogy ha belépünk az egyik játékba a lemez főmenüjéből, akkor onnantól nem tudjuk elindítani a másikat, csak ha teljesen kilépünk a Volume II-ből. Fájt volna ráerőszakolni a főmenükre egy-egy "Back" feliratú gombot, hogy váltáskor ne kelljen végigszenvedni a kilépési procedúrát?
Ugyan az értékelés nem túl magas, szeretném hangsúlyozni, hogy elsősorban nem a játékoknak, hanem a portolásnak szól. 2011-ben, teljes áron egyszerűen nem ezt váruk a Sonytól. Ha valakinek kimaradtak a PSP-s részek és szeretné pótolni őket, itt a remek alkalom, viszont a játékot már ismerő PSP/PS3-tulajoknak nem biztos, hogy ez az idei év egyik legjobb vétele...
