Amióta a Surgeon Simulator megjelent, és bebizonyította, hogy egy clumsimulator nemcsak azzal lehet jó, hogy bugyuta helyzeteket teremt, hanem lehet stílusa és kultusza is, azóta meglehetősen sokan próbáltak a nyomába szegődni: a teljes értékűvé duzzasztott Octodad elképesztő igényességgel, a Surgeon Simulatort megálmodó Bossa Studios extrém témaválasztással (I am Bread). Aztán jött az eddig kizárólag komoly játékokat gyártó, a Sanctum-sorozatról ismert Coffe Stain Studios, hogy az egész formulát a feje tetejére állítsa: a Goat Simulator főszereplője ugyanis egy kvázi mindenható kecske, aki emberfeletti (ha-ha) hatalommal felruházva rombol porig mindent, amihez csak hozzáér.
KECSKÉRE KÁPOSZTÁT
Az eredetileg egy belsős game jamre készített, később az Unreal-motor használatának megtanításához alkalmazott oktatóprogram egy kiszivárgott trailer körüli hisztéria hatására lett teljes értékű játék... ha lehet egyáltalán annak nevezni. Hiszen története nem nagyon van (bár van egy-két részletes és extrémen durva rajongói teória, amely a sátánizmustól kezdve az űrlényeken át rémisztően hitelesen összeköti minden elképzelhető dologgal a kecse csetlését-botlását), és igazából feladat sem, mármint azon túl, hogy a lehető legnagyobb káosz okozásával a lehető legtöbb pontot zsebeljük be, miközben ámulunk.
Ámulunk az őrült téma alá dolgozó rongybaba-fizikán, melynek hála még egy egyszerű kerti szék is képes métereket repülni a térképen; a hatalmas robbanások során szétporladó és a közelben mindent letaroló kocsin; a kecskén, aki gyakorlatilag képtelen meghalni. Nyelve légypapírhoz hasonlítható: amit csak megnyal, az odaragad, legyen szó fejszéről, baltáról, egy asztalról, vagy egy gázpalackról, amit meggyújtva akár jetpack is készíthető. A Goat Simulator igazi őrült, kötetlen játszótér, ahol két nagy területen lehet és kell megismerni és felfedezni a titkokat, a csínytevésre alkalmas helyszíneket, és azt a négytonnányi easter egget, amely minden elképzelhető videojátékot és sorozatot kifiguráz, görbe tükröt állítva a magát túlságosan is komolyan vevő játékiparnak.
KECSKERENEK
És ha az alapjáték jó paródia volt, akkor az ingyenes frissítésként hozzácsapott Goat MMO maga a tömör zsenialitás: legalább annyira tartalmas, mint az eredeti két térkép, de talán még annál is kreatívabb – olyan mesterien parodizálja ki az MMO-műfaját, mint még korábban semmi, kezdve a kasztválasztással (a harcos-varázsló-rogue mellett akár mikróként is kalandozhatunk) a chatben egymást csépelő játékosokon át egészen a goldfarmerekig, akik itt tényleg automatizált gépek, akik kombájnnal takarítják be a búzaföldön megtermett pénzt. Persze passzolnak hozzá a küldetések is: a közelben található ritka állatok lemészárlásától kezdve egy almaföld közepén almáért sóvárgó paraszton át egészen egy Christian nevű fickóig, aki mindenáron egy bála (bale) szalmát szeretne magának... És akkor még nem is jártunk a térkép északi részén, Twistram városában, vagy a helyi flórával és faunával túlságosan is szoros kapcsolatot ápoló tündék földjén. Kihagyhatatlan élmény, főleg azoknak, akik ismerik az MMO-k világát!
ZOMBIK MINDENHOL
Persze a Coffe Stain itt nem állt meg, nyár elején megérkezett a GoatSim első fizetős bővítménye is, a GoatZ, amely a DayZ-vel elindított túlélőjátékos mániát lovagolja meg és figurázza ki. Sajnos ez a bővítmény már messze nem olyan szórakoztató, elsősorban azért, mert szinte percenként kell kaja után kajtatni, különben éhen hal a szerencsétlen kecskénk. Van viszont legalább kraftolás és fegyverhasználat is, na meg rengeteg zombi és egy nagy cél: túlélni a lehető legtovább. Ami pont annyira nehéz feladat, mint viccesebb játékot találni a Goat Simulátornál.
