És esélyesen van rá igény, elvégre nemcsak a filmekben tombolnak a nagyra nőtt monstrumok (lásd modernkori Godzilla- és King Kong-filmek, netán Tűzgyűrű), de a videójátékokban is, legyen szó például a közelmúlt olyan címeiről, mint a Kaiju Wars vagy a Gigapocalypse. Más nemzeteknél persze a zsánernek külön hagyománya van, elvégre mind az amerikaiaknál, mind ázsiában, már az előző századfordulónál megjelentek a nukleáris vagy földönkívüli fenyegetettség hatására felbukkanó gigaszörnyek. Magam is nagy Godzilla- vagy éppen Gamera-fan vagyok, szóval mindig örülök, ha új adaptáció érkezik a témában, és bizony, a kicsi, de nem kezdőkből álló maláj stúdió, a Passion Republic Games, a klasszikus kaijú-filmek iránti szeretetét vitte digitális formába, hogy azzal a rajongóknak és az esetleges új beszállóknak is valami újat mutasson. Sikerült!
Ahová lépek, szörny terem
A GigaBash alapjait lényegében hasonló ötlet adja, mint a legtöbb szörnyfilmét, akár a Tremorsról, akár egy Godzilláról beszélünk, avagy a föld mélyén nemzedékek óta elfeledett szörnyetegek lapulnak, akik, bár a mondákban még fel-felbukkannak, de igazából csak az élőhelyüket megbolygató munkálatoknak köszönhető, hogy újra visszatérnek közénk. Ez pedig harccal jár, méghozzá nem is kevéssel. Ilyenformán választhatunk az alapból rendelkezésre álló monstrumok közül, akikkel offline és online bunyózhatunk három másik játékos társaságában, de előtte azért érdemes a kampányon is átverekedni magunkat, de legalább belekezdeni, hogy az alapokat elsajátítsuk. Merthogy van mit, elvégre számos kombót, védekező támadást bevethetünk, ezeknek a gombkombinációit pedig betéve kell tudni, ha normál fokozaton vagy egy ügyesebb emberi ellenféllel szemben győzedelmeskedni akarunk.
Külön jó pont, hogy a várost is abszolút leamortizálhatjuk, számos tereptárgyat (épületeket, díszítő elemeket, fákat) bevethetünk, avagy van mivel elnáspángolni az ellent, mindez ráadásul elég látványos összképet eredményez. Ahogy haladunk előre, úgy nyílnak meg az elérhető karakterek, akiket aztán multiban is különböző színösszeállításokban alkalmazhatunk, kedvünk szerint. Már ha akad ellenfél, mert az sajnos elég ritka alkalomnak számít.
Kihalt szörnyetegek
A legnagyobb baj ugyanis a játékkal az, hogy egyszerűen nincsenek játékosok, már most, a megjelenés után egy héttel. Márpedig hosszabb távon az online harcokkal lehetne a játék mellett tartani az embereket, úgy viszont nehéz, ha a kereső folyamatosan csak pörög, majd saját lobbiba lépbe is hiába várunk a belépőkre. Legalábbis konzolon ez a helyzet, de a Steam Charts adatai alapján sajna PC-n sem jobb a helyzet. Ami még negatívum, az a kevéske késés a harcok során, mert néha mintha a program nem venné be egyből egy-egy mozdulatomat, ami viszont kifejezetten kellemetlen egy verekedős anyagnál. Remélem, ezen sikerül javítani, ahogy a résztvevők számát is tudják majd idővel növelni.
A résztvevőkét, akik között amúgy megtalálható a tipikus benga robot, a hagyományos kaidzsú, de van még itt hógörgeteggé alakuló jeti meg mindenféle őrült teremtmény. A felhozatal emiatt abszolút nem a megszokott, egészen elvont ellenfeleket is találunk, viszont ez is jól áll nekik, még ha nem is mindegyikük lesz emiatt kedvenc. Kicsit újkori variánsa ez a War of the Monsters, King of the Monsters videójátékoknak, de ez abszolút jól is áll neki. Ami még segíthetne a játékosbázis megtalálásában, az esetleg egy árcsökkentés, legalább minimális akció, hogy 10 000 forint alá csökkenjen a játék ára. Hátha akkor a kaidzsúk mintájára a játékosok is előkúsznak a föld alól, hogy összemérjék a tudásukat, és bizonyítsák, ki a szörny a gáton.
