Két, összességében nézve kifejezetten borzalmas, bár néhány elfogadható elemet is tartalmazó Trónok Harca-játék után talán kevesen mertek volna nagyobb összegben fogadni arra, hogy George R.R. Martin és minden bizonnyal jól megfizetett ügynöke, menedzsere és ügyvédje nem fogja egyhamar áldását adni egy új próbálkozásra, ahogy az is rejtély marad, miért pont a budget kategóriában utazó Focus Home Interactive kapta meg a fantasybirodalom kulcsait. Az biztos, hogy nem volt egyszerű menet, hiszen a Telltale már 2012-ben benyújtotta az igényét, és egyévnyi tárgyalás, egyévnyi fejlesztés gyümölcse az, ami december 2-án megjelent.
JÉGBŐL VAS
A hat epizódosra tervezett Game of Thrones természetesen pontosan ugyanolyan, mint az elmúlt pár év összes Telltale-címe. Műfaját tekintve kalandjáték, amit néha még a point and click fiókba is betolnak, annak ellenére, hogy két dolgot kell benne nagyon kevésszer csinálni: mutatni és klikkelni. Ugyanazt a sablont használja, mint a stúdiónak világhírnevet adó The Walking Dead: adott minimum egy főszereplő, minimum egy történeti szál, egy maréknyi helyszín, és rengeteg döntéshelyzet, melynek függvényében változik egy-egy szituáció végkimenetele, egy-egy szereplő élete, mindezt átlagosan 2,5 órás epizódokra bontva.
A Walking Deaddel ellentétben a Trónok Harcánál a Telltale nem a saját fantáziájára vagy az eredeti műre hagyatkozott, hanem a HBO itthon is vetített, nagy sikerű és persze méregdrága gyártási költségű sorozatára. A cselekmény harmadik és az ötödik évad között zajlik, párhuzamosan Martin meséjével, csak épp egy olyan családdal a főszerepben, akik eddig csak említés szintjén szerepeltek. A Startokat szolgáló Forresterek szénája meglehetősen rosszul áll, hiszen az epizód elején pont a Vörös Nász zajlik, mikor – aki nem látta ugorjon pár sort, vagy inkább pótolja a szériát, hiszen a játékot se fogja élvezni – a Stark famíliát megint megritkítják. A gaztettben áldozatul esik a Forrester-ház feje, így a hatalom a család egy tizenéves tagjára száll, akinek nemcsak a Lannistereknek kell behódolnia, de a Starkok kiirtásában kulcsszerepet játszó Boltonoknak is.
Aki ezt a rövid leírást nem értette, az persze bajban lesz, hiszen a Walking Deaddel ellentétben itt nem univerzális a téma, a játék igazi élvezetéhez elengedhetetlenül szükséges minimum a tévésorozat ismerete, de akár a könyveké is. Persze e nélkül sem unalmas vagy kaotikus a királydráma, csak a Telltale egy másodpercet sem szán Westeros bemutatására vagy a Trónok Harca univerzumának felépítésére, és kész elemként kezeli a családokat, a hatalmi viszály nüanszait, meg mindent, ami miatt Martin eposza az egyik legnépszerűbb dolog manapság.
UNCANNY VALLEY
Igazából ez a játék problémáinak gyökere: az, hogy a filmsorozat világát, szereplőit, színészeit használja egy ehhez tökéletesen alkalmatlan motorral. Mert a Game of Thrones ugyan egyáltalán nem csúnya, de még mindig az az istentelen engine hajtja, amit érthetetlen és felháborító módon egyáltalán nem fejlesztenek. A szereplők robotszerű mozgása, totálisan túlerőltetett mimikája így éppen csak elfogadható (sőt, néha azért kicsit nevetséges) – a The Walking Deadből befolyt milliók után egyszerűen tényleg nem maradt kifogás, hogy miért nem hajlandók a fejlesztésre is költeni...
Mi maradt akkor? Egy nagyon lassan felépülő, izgalmat csak az utolsó 10 percben hozó, de remek karaktereket, érdekes, párhuzamos szálon futó történeteket bemutató, kifejezetten hangulatos Trónok Harca-adaptáció, amelyben sok játékelem ugyan nincs, és a történetmeséléshez használt eszközök is suták, de a világ- és a hangulatépítés még mindig két olyan dolog, amiben a Telltale egyszerűen pazar munkát végez. Úgyhogy 4-5 hónap és visszatérünk, hogy elmondjuk, miként sikerült a sorozat többi epizódja!
