A Seattle-i bázisú 17-Bit stúdió második alkotása, a Galak-Z: The Dimensional (haveroknak csak simán GALAK-Z) egy igazi keverék. Akciójáték, amelyben a golyók szórása mellett elengedhetetlen a lopakodás és a taktikázás. Az űrbeli környezetnek köszönhetően meglehetősen retró atmoszférája ellenére is futurisztikus a játék. És bár roppant mókásnak és szerethetőnek tűnik, időnként szívtelen és kegyetlen is tud lenni.
ŰRVAGÁNY
Olyasmit már az 1970-es évek végi játéktermekben is láthattunk, hogy egy törékeny kis űrhajóval ellenséges repülőkre lövöldözünk, miközben igyekszünk kikerülni a körös-körül felbukkanó kisbolygókat. Ezt a gépet Asteroidsnak hívták: valódi legenda lett abban a korban, amikor még pár vektor és fehér, csillagokat szimbolizáló pötty is elég volt a sikerhez. A GALAK-Z szerzői aligha tagadhatnák, hogy honnan merítettek ihletet, azonban a folyamatos tüzelgetést sikerült pár remek ötlettel feldobniuk.
Beszédes nevű főhősünk, A-Tak egy igazi űrcowboy, aki hajóján szeli át keresztül-kasul a világegyetemet egy kis kalandra és némi anyagiakra vadászva. Új küldetéseket a bázison kapunk, és azokat ritkán lehet szép szóval megoldani: legtöbbször valamit meg kell szerezni vagy éppenséggel darabokra lőni. Ehhez természetesen fegyverekre lesz szükség, a kezdetben rendelkezésre álló gyenge lézervetőt érdemes tehát mielőbb feljavítani egy több irányba szóró, komolyabb tűzerejű mordályra, ami néhány rakétával kombinálva nagyobb eséllyel segíthet át a csatákon. Az ehhez szükséges anyagiakat lelőtt roncsokból szerezhetjük be. Nyitott szemmel járva egy-egy sötét sarokban is találhatunk fejlesztéseket vagy tervrajzokat, ezek megszerzése után újabb pusztító eszközök válnak elérhetővé a boltban.
NEHÉZ ESET
Komoly kihívást nem is igazán a tájékozódás fog okozni (hiszen remek térkép áll rendelkezésünkre)vagy esetlegaz ellenfelek (őket némi taktikázással és persze egy tucat rakétával hatástalanítani lehet), sokkal inkább az irányítás, ennek elsajátítása ugyanis hosszas gyakorlást igényel. Járgányunk meglehetősen érzékenyen reagál az irányváltásokra és emellé törékeny jószágis: elég egy óvatlan mozdulat és flippergolyóként fogunk nekicsapódni a környező falaknak, ezt pedig hosszú távon semmilyen pajzs nem viseli jól – biztos ujjak és ész nélkül száguldozva jó pár alkalommal meg fogunk halni. Az arcade mód mellett (amely hiba esetén mindössze a szint elejére tesz vissza) választhatjuk a rogue nehézséget is, ami csak a szakaszok végén, tehát öt pálya végeztével ment. Mivel minden bekapott találat csökkenti az amúgy sem magas életerőnket, pajzsunk pedig nem sokáig véd, ez a lehetőség kizárólag azoknak ajánlott, akik szívesen végignézik újra meg újra az amúgy jópofa átvezetőket, és nem bánják, ha sokadszorra hallgatják meg a vicces dialógusokat. Nehézsége ellenére a GALAK-Z szórakoztató, látványos, a japán stílusú átvezetőkben mindenki folyamatosan beszél, némi szerencsével és türelemmel pedig a legelvetemültebb küldetés is megoldható, még ha nem is első nekifutásra. Figyelemreméltó darab.
