Katasztrofális videojátékos backlogomnál csak társasjátékos bakancslistám hever borzalmasabb állapotban, tucatnyi jobbnál-jobb (és persze drágábbnál drágább) kiadvánnyal, amit vagy szeretnék egy nap a polcomra tenni, vagy legalább néhány barát társaságában egyszer kipróbálni. A lista dobogós helyét foglalta el a Drakula Dühe, melynek harmadik kiadása még magyarul is megjelent a Delta Vision gondozásában – kipróbálására ironikus módon kijárási tilalom mellett, gép előtt ülve került sor.
Ráadásul nem is akármilyen formában, hála a Nomad Games csapatának, akik olyan címekkel a hátuk mögött, mint a Talisman és a Harcos Képzelet lapozgatós könyvsorozat egyes részeinek digitális változatai, egyfajta veteránnak számítanak már a klasszikus asztali társasok adaptálásában. Akár azt is mondhatnám, a nevük előre garancia volt a minőségre. Pont ezért döbbentett meg a játék októberi állapota, az eredetileg tervezett megjelenési dátum előtt, amikor az alacsony felbontású animációk és menüelemek, illetve kifagyások mellett számos méretes bug tette közel élvezhetetlenné a korai verziót. A fejlesztők (követve egy, az idei év végén igen kellemetlen és gyakori trendet) el is halasztották a megjelenést novemberre, hogy tovább dolgozhassanak a programon, és az olyan formát nyerhessen el, amilyet az eredeti játék megérdemel.
Kiforrott terv
A Fury of Dracula: Digital Edition a játék legfrissebb, negyedik kiadását dolgozza fel (tehát már eggyel frissebbet, mint ami magyarul is megjelent), természetesen az összes játékbeli jelzővel, felszerelés- és eseménykártyával. Játszhatunk offline, gépi ellenféllel szemben, Steam Remote Play-en keresztül barátlistánk tagjaival vagy akár online idegenekkel is. Ha valaki esetleg nem ismerné az eredetileg 1985-ben megjelent, azóta négy kiadást megért, és számtalan díjat bezsebelt játékot, lényegében Bram Stoker Drakula regényének utolsó fejezetén alapul, amikor is a vámpír a vadászokkal a nyomában megpróbál visszamenekülni és elrejtőzni erdélyi kastélyában. A Fury of Dracula változtat valamennyit ezen a felálláson: Drakula célja nem a kastélyába visszajutni, hanem bosszúból végigpusztítani Európát és egy vámpírsereget felállítani, mellyel megölheti az őt üldöző vadászokat és folytathatja rémuralmát. A négy vadász (Van Helsing, Dr. Seward, Mina Harker és Lord Godalming) célja megkeresni és megölni Drakulát, míg a gróf célja a játékbeli képernyő bal oldalán ábrázolt terrorsávot növelni, mely, ha elér a csúcsra, Európát elnyeli a félelem és a sötétség, vámpírok és csatlósaik terrorizálják a városokat, a vadászok pedig elbuktak.
A játék természetesen körökre osztott – a vadászok egy körön belül kétszer cselekedhetnek, reggel és este, minden cselekvés során választhatnak, hogy mozognak az egyes városok között, Drakula nyomát kutatják az aktuális városban vagy felszereléseket gyűjtenek, speciális képességeket használnak el feladatuk segítése érdekében, azzal a megkötéssel, hogy este már nem mozoghatnak. Esti cselekedetük után kerül sor Drakulára, aki a birtokában levő kártyalapok segítségével a többi játékos számára láthatatlanul mozoghat, természeti csapásokkal vagy úttorlaszokkal szabotálhatja a vadászok haladását, különböző csapdákat állíthat számukra kémek vagy újszülött vámpírok formájában. A rengeteg felszerelés, az alap játékmenetet befolyásoló esemény- és képességkártya révén nincs két egyforma játszma, Drakula és a vadászok rátermettségének függvényében pedig egy játék akár három órán át is elhúzódhat. Ha az emberi játékosok Drakulával vagy egy csatlósával közös mezőre kerülnek, csatára kerülhet sor, melyben a felek az addig összegyűjtött fegyverek és felszerelések kijátszásával küzdenek, míg egyikük el nem menekül vagy alul nem marad. A menekülés néha jó döntés lehet – ugyan a vadászok elhalálozásuk esetén egy körrel később a legközelebbi kórházban térnek magukhoz, felszereléseik nélkül, vereségük jelentős mértékben tölti a játék elbukásához vezető terrorsávot.
Adaptált szórakozás
Az eredeti társasjáték remek egyensúllyal rendelkezett, melyhez a Nomad csapata bravúros prezentációt körített – ugyan a társasjáték vizuális elemei megmaradtak, minden letisztult, áttekinthető, hangulatos tálalást kapott, a csatákban kiegészítve mindezt a kártyalapok animált változataival, és megtámogatva egy kiváló zenei aláfestéssel, Dan Meadowcrofttól, aki inspirációkért többek között a klasszikus Hammer-horrorfilmek és különböző Sherlock Holmes-adaptációk hanganyagához nyúlt. Bár lehetőség van rá, hogy még a főmenüből átböngésszük az egyes kártyalapokat, a tesztelés során minden egyes játszma során beleakadtam valamilyen újdonságba, új eseménybe, helyzetbe, és megkockáztatom, hogy a játék barátokkal akár egész estékre elegendő program lehet, melyen elég sokat segít igencsak baráti árcímkéje és Steam Remote Play támogatása is.
És el is érkeztünk a játék talán egyetlen és valószínűleg elég nyilvánvaló negatívumához: a barátok szükségessége. Sajnos a Fury hiába tartalmaz egy egészen kellemes oktatómódot, hiába kompetens a gépi játékos, hiába módosíthatjuk a játék nehézségi szintjét bizonyos laptípusok kizárásával, barátokkal, offline, egy asztal körül sajnos sokkal jobb élmény lehetne a betanulás, a szabályok megismerése, a probléma pedig csak tetőzik az olyan üresjáratok során, amikor a játék elején Drakula pontos pozíciója, az általa meglátogatott városok kiléte még ismeretlen, a vadászok pedig csak körről körre keringenek a térképen. Közel tökéletesen adaptált digitális társas, melynek szigorú értelemben véve egyetlen játékmechanikai negatívuma a szerencsére bármikor kikapcsolható automatikus kamerakezelő – ám ahhoz, hogy igazán kiélvezzétek és hiteles élményt nyújtson, elengedhetetlen, hogy barátokkal, ismerősökkel essetek neki.
