Folyosószerű, lineáris pályák, egységes inventár és fejlődési rendszer. Ezt és még megannyi mást kínál a FIVE: Guardians of David című izometrikus akció-szerepjáték, amelyben stílusi megnevezése ellenére kevés az akció és még kevesebb a szerepjátszás. A játékmenet viszont annál élvezetesebb!
Tömjénnel és mirhával
A FIVE: Guardians of David története nem más, mint egy bibliai adaptáció. A sztori Dávid király trónra kerülését, Saul elől való menekvését, harcait és életének fontosabb eseményeit mutatja be. A játék elején megismerkedünk Abisaival és Benájával, akik pásztorlegényként élik mindennapjaikat. Ariella, Abisai húga csapdába esik egy barlangban, a lány kiszabadítására bátyja és annak barátja siet. Később nagybátyjuk, Dávid történetére váltunk, aki éppen szembeszáll a filiszteusok bajnokával, a hatalmas Góliáttal, majd parittyája segítségével le is győzi az óriást. Dávidból az évek elteltével kiváló stratéga és megbecsült polgár lesz, akit szeret a nép. Saul király féltékenységében merényletet tervez ellene, ezért Dávid elszökik és bujdosni kényszerül uralkodója elől. Útja során elkíséri unokaöccse Abisai, unokahúga Ariella és barátjuk Benája, később pedig megismerkedünk a többiekkel, akik szolgálni és védelmezni fogják Dávidot.
A sztorit képregényes átvezetők mesélik el, rendes animációból csupán kevés van, ezek az éppen aktuális cselekményt mozdítják előre. Az ilyen jeleneteknél leginkább a dialógusok, illetve a narrátor szövege érdekes. Dávidnak, mint címszereplőnek meglehetősen kevés szerep jut, mivel a játékban irányítható ötös fogat az ő 30 főből álló személyi testőrségéből kerül ki.Jasobeám, Benája, Eleazár, Samma és Abisai lesznek az elsődleges játszható karakterek, akik mind bibliai személyek, találkozhattok velük az Ószövetség lapjain. A történet érdekesebbé tételéért és a nemi diverzitás érdekében azonban bekerültek olyan szereplők is, akik csupán a képzelet szülöttei. Ilyen például a fent említett Ariella, aki szintén irányítható lesz a játék osonós küldetéseiben.
Okos nem vagy…
A játékmenet és az irányítás pofonegyszerű. A kezeink közé kapunk egy elit kis egységet, akik a csapatunkat képezik. Eleinte csupán két harcost irányíthatunk, később azonban már öt karakter közül válogathatunk, köztük egy gombnyomással válthatunk. Erre a mechanikára gyakran szükségünk lesz, tekintve, hogy a FIVE-ba épített mesterséges intelligencia nincs a toppon.
Sajnos nincs lehetőségünk a karaktereket egyszerre irányítani. Amíg a játékos a kiválasztott szereplővel foglalkozik, addig a többieket a gép terelgeti, és teszik a dolgukat, vagy éppen nem. Gyakran előfordul, hogy társaink vígan álldogálnak egy helyben, harci pózba vágva magukat. Néha még akkor sem ütnek vissza, ha az ellenfél épp támadja őket. Viszont ennek az ellenkezője is tapasztalható. Megesett, hogy egyikük előre rohant, még az aktuális dialóg befejezése előtt, mert a programkód túl hamar indította el a katonákat. Az is előfordult, hogy társam, az íjász kolléga szabályosan belemászott az ellenfél arcába és úgy lőtte a szerencsétlent. Ezeknél is nagyobb gond, hogy a számítógép által vezérelt társaink az alaptámadásaikon kívül nem használnak más technikákat.
Persze nem csak a bibliai ötös, hanem az ellenlábasaik sem túl okosak. Az ellenség rendszerint a hozzá legközelebb álló egységet támadja, ami azt jelenti, hogy gyakran a játékos kapja a nyakába a csapatra törő hordát. Mivel pedig a társak haszontalanok, sokszor előfordul, hogy teljesen egyedül kell szembeszállnunk egy egész hadsereggel. Ez a hiányosság azonban jó pontnak is tekinthető. A passzívság arra ösztönzi a játékost, hogy ne ragadjon le egy karakternél, hanem mind az öt fegyverest használja.
…de szép még lehetsz
A FIVE kinézetre kissé olyan, mintha a Diablo és a Torchlight keveréke lenne, csak speciális effektek nélkül. Mivel egy, a való világba helyezett történetet dolgoz fel, hőseink nem fognak másodpercenként tüzet varázsolni és villámokat szórni a kezeikből. Az ötök mind fegyvereikre és sajátos harcstílusukra támaszkodnak a csaták közepette. Később elérhetővé válnak az úgynevezett „csodák”, ezek nagy erejű támadásként szolgálnak. Aktiválásukkor megnyílik az ég, és vakító fényű angyalok állítják meg az ellent, általában valamilyen természeti csapással, például jégesőt zúdítanak rá.
A helyszínek is a historikus tendenciához igazodnak: jobbára kihaltnak látszanak és gyakran ismétlődően hatnak. Ez azért van, mert a Szentföld nem a lenyűgözően sokszínű területeiről híres. Azonban amit lehetett, a fejlesztők kihoztak a helyzetből. Megtartották az autentikus környezetet, és hangulatossá varázsolták azt lámpásokkal és szentjánosbogarakkal.
Rend a lelke mindennek
Az irányítás egyszerű, mint a pofon. Az egér bal gombjával sima támadásokat hajthatunk végre, a jobbklikkel pedig erőteljesebb, nagyobb sebzést vihetünk be. A csaták végén tapasztalati pontokat kapunk, amelyek egységesen oszlanak el az összes karakter között, ezért nem kell azzal bajlódnunk, hogy kibalanszoljuk őket. Szintlépéskor új képességek nyílnak meg, amiket a billentyűzet 1-4 közti számgombjait lenyomva aktiválhatunk. Fejlődéskor pontokat kapunk, amelyekkel ezeket a képességeket erősíthetjük, vagy kicserélhetjük azokat egy teljesen újra.
Az öt hős felszerelését egységesített tárgylistából válogatva változtathatjuk meg. Eszközöket a leölt katonák, főellenfelek biztosítanak számunkra, illetve a pályákon elszórt ládákban és edényekben lelhetünk rájuk. Gyakran fogunk hasonló fegyvereket találni, de emiatt nem kell aggódnunk: ha nem akarjuk eladni haszontalan tárgyainkat, a jeruzsálemi piacon eladományozhatjuk őket különféle kémszervezeteknek, melyek cserébe extra bónuszokat biztosítanak számunkra.
A játék során találhatunk gyűjthető információkat. Ezeket aranyló kőhalmazokból nyerhetjük ki, és valamennyi esetben a történet szereplőiről, a helyszínekről és az eseményekről adnak némi háttértudást. Ezeket bibliai idézetekkel is megerősítik az alkotók, biztos, ami biztos.
Bájitalok és egyéb főzetek helyett életünk regenerálódása a csaták után automatikusan megtörténik, ám ha harc alatt lenne szükségünk némi plusz energiára, az sem gond. A Q betű lenyomásával hőseink kenyeret vehetnek magukhoz, ami azonnal visszatölti életerejük egy részét. Az állóképesség – amiből a különleges támadások táplálkoznak – ellenben csakis magától regenerálódik, a folyamat gyorsítására nincs mód.
Az utolsó szó jogán
A butácska MI-t és a sok apró-cseprő játéktervezési hibát ellensúlyozza, hogy mennyire élvezetes és könnyed maga a játék. Az ember leül, és azt veszi észre, hogy már két órája csak klikkelget. Ráadásként pedig a FIVE folyamatosan bővül, akárcsak egy early access játék – a fejlesztők így szeretnék maguk mellett tartani a híveket. A harcrendszer egyedi, a hangok és a zene remekül működik és a szinkronszínészek bőséggel hozzák a kötelezőt. Ráadásként pedig azoknak is élvezetet nyújt, akik nem érzik otthon magukat a vallásos témakörökben.
Összességében tehát nehéz rá haragudni, még akkor is, ha repetitívnek és eszetlennek tűnik elsőre. A sajátos hangulata miatt érdemes rá benevezni.
