A FIFA 23 telepítése közben meglepő izgatottság uralkodott el rajtam. Mostanra talán már az is tudja, akit nem annyira érdekel a focis játékok világa, hogy ez bizony az utolsó kiadás, amit az Electronic Arts készített. Jövőre EA Sports FC néven éled újjá a sorozat, a FIFA név pedig egy másik kiadóhoz vándorol. A pozitív vagy negatív hatásai ennek a váltásnak egyelőre nem láthatóak, viszont az biztosnak tűnik, hogy a Katarban rendezett, 2022-es világbajnokság frissítése a FIFA 23-hoz várható, mégpedig letölthető formában. A sokat megélt PS4 és Xbox One konzolokra továbbra is a Legacy verzió került kiadásra, ami az újítások nagyobb részét ugyan nem tartalmazza, de legalább a keretek frissítésére ott is odafigyeltek. A PS5 és Xbox Series gépek mellett a PC-s változat hozza el a legnagyobb fejlesztéseket, így az alább olvasható teszt is ezek alapján készült el.
Fifázgattál!
A kötelező kezdő meccset követően szabad kezet kapsz azzal kapcsolatban, hogy virtuális futball tudásodat milyen játékmódban szeretnéd megcsillogtatni. Bemelegítésképpen, gondoltam, tolok még néhány tét nélküli mérkőzést, aminek kapcsán persze megnéztem milyen új csapatok kerültek be. A változást a Rest of World résznél kell keresni, hiszen máshol csak a kötelező átigazolási frissítések történtek meg, legalábbis ami a férfi focit illeti. A tavalyihoz hasonló módon a Ferencváros és a magyar válogatott licencelve került bele a játékba, bár hozzáteszem, a válogatottunk új mezeit a teszt leadásáig nem sikerült beletenni. A női részleg ellenben jelentős tartalmi fejlesztést kapott a tavalyhoz képest: rengeteg az új válogatott és komplett bajnokságok is belekerültek, így mostantól az angol és a francia bajnoki meccseket is lenyomhatod a csajokkal. Közvetlen egy FIFA 22 meccs után a 23 kellemesen lassú játékmenttel okoz pozitív csalódást. Ez persze a későbbi update-ek után biztos változni fog, de egyelőre inkább a taktikázásról szólnak a meccsek, mintsem az ész nélküli rohanásról. Megszokott módon bekerült néhány új mozdulat, csel kombináció, de a nagy változást a pontrúgások teljes újradolgozása hozza el. Ezen a téren évek óta vártam már valami vérfrissítésre, mert a régi rendszer egyáltalán nem volt barátom. Az új verzió immár lehetőséget ad arra, hogy meghatározd az adott játékos számára a labda elrúgásának pontos helyét. Mindenféle erőlködés nélkül alá lehet nyesni, külsővel, belsővel lövést leadni, sőt még a labda ívének kirajzolását is láthatod. A tizenegyeseknél a megfelelő reakcióidőn van a hangsúly, illetve az esetleges gólszerzésre a szabadrúgásoknál is akadnak új lehetőségek. Fontos leszögezni, hogy így sem könnyebb lett a játék, hanem realisztikusabb, mivel sokkal több lehetőséged van megoldani egy-egy szituációt, ami jelentősen növeli a változatosság értékét, és komplett meccseket tesz kiszámíthatatlanná.
A gameplay igazi nagy újítása a nagy elánnal beharangozott HyperMotion 2 technológia. Ezzel valójában több ezer mozdulat közül választja ki a gép az adott helyzetnek megfelelőt. Sokkal jobbak lettek a kontaktok, ütközések és a becsúszások, mondhatni, ennek köszönhetően új arculata lett a játékmenetnek – ez viszont csak az újgenerációs kiadásra érvényes. Hajtott a kíváncsiság, így letöltöttem a PS4-es verziót is a gépre, és nem is ért meglepetés: ég és föld a különbség a két változat között. PS5-ön sokkal dinamikusabbak a meccsek, a töltési idő pedig elképesztően alacsony. Ha volt is bennem valamilyen kétely a generációváltás létjogosultságával kapcsolatosan, akkor az most szertefoszlott. Ráadásul a DualSense kontroller sem tétlenkedett a kezemben. Minden kisebb-nagyobb ütközésnél van egy eltérő erősségű rezgés, kapufánál vagy gólnál pedig mindent kiad magából a haptikus rezgőmotor. Feladatot pedig bőséggel adtam neki, mivel az egyik legérdekesebb lövési technika lett a power shot, aminek a kivitelezése nem túl bonyolult, mégis irgalmatlan erős bikát lehet vele kapura küldeni. A technika menőségi faktorát tovább fokozza, hogy ilyenkor lelassul egy kicsit az idő, és a kamera is ráközelít a játékosra. Semmitmondó címszavak és tovább gyorsuló casual játékmenet helyett idén végre olyasmivel léptek elő a fejlesztők, ami tényleg szót és figyelmet érdemel.
Az ott Ted Lasso?
A játékmódokkal kapcsolatban viszont ennek a szöges ellentétje történt… vagyis nem történt. Mindenhol csak csiszolgattak, de érdemi változások nem jöttek. Persze nem szeretnék rosszmájú lenni, mert a játékos karrier és a menedzser mód is nagyon élvezetes, csupán nem sokban különbözik a korábbi évek változataitól. Az általad kreált edzők mellett mostantól belebújhatsz egy nevesebb tréner bőrébe is, sőt akár még Ted Lasso alakítására is megadatik a lehetőséged, az AFC Richmond csapatát pedig beillesztheted az angol elsőosztályba. Poénos kis apróság, de ennél nem több, mivel a sorozathoz köthető egyéb érdekességek (például párbeszédek) már nem kaptak helyet a karrierben. A játékos kampányban mostantól különböző személyiségjegyek és döntések alapján fejlesztheted karaktereidet, így választásaiddal és viselkedéseddel még jobban személyre tudod szabni őket. Az offline játékmódok mind a VOLTA utcai focival, mind a karrier variációkkal és az egyszerű gyors meccsekkel köszönik szépen, remekül vannak. Kár lenne tagadni, egyszerűen lerí a játékról, hogy az Ultimate Team kapta a legnagyobb figyelmet. A menüben bogarászva például nem egyszer a semmiből kaptam FUT-reklámokat (a legújabb hét csapatával), miközben én csak a kamera beállításokat szerettem volna finomhangolni – szinte éreztem, ahogy begőzölt a játék, mert nem FIFA-pontokra költöm el a havi betevőt. Kissé károsnak is tartom ezt az irreálisan nagy felhajtást az Ultimate Team kapcsán, de valakinek tényleg ez jelenti az új FIFA-részt, és túlzás nélkül állíthatom, hogy játékosok ezrei el sem indítják a játék más részeit. Az már inkább durva, hogy az anti-cheat rendszer hibás működése és az egyéb biztonsági rendszerek komplikációi miatt a PC-s verziónál folyamatos gondok vannak az online játékmódokkal. Remélhetőleg ezt hamar javítani fogják, mert egyelőre (a megjelenés után napokban) vérciki.
A koncepció az évek alatt szinte alig változott. Minden évben nullázódik a csapat, és lehet az elejéről kezdeni mindent, hogy aztán a végén több száz meccsel és több ezer kibontott csomaggal a tiéd legyen az egyik legjobb team. A lehetőségek tárháza idén is egészen elképesztő. Már a megjelenés napján különleges stadion fejlesztésre alkalmas tárgyak tucatjait lelhetted fel. Elérhető a hét csapata, amiben a kiváló védői munkát felmutató Willi Orbán is helyet kapott, illetve ezt a keretet ki is tudod hívni a Squad Battles résznél. Online a sima barátságos meccsek mellett ranked rendszerben is játszhatsz, ahol a hétvégi ligáknak köszönhetően kvalifikálhatod magad a legjobbak közé. Ha szereted, élvezed, és időd is van rá, akkor az Ultimate Team tényleg mindent meg tud adni, amire vágysz. Évekkel korábban szinte csak és kizárólag más kanapé focisták ellen lehetett megmérkőzni, mostanra viszont már annyira kinőtte magát az offline rész, hogy a multiplayer élménytől tartózkodók számára is bőven akad elfoglaltság.
Az egyik ilyen nagy fejlesztést Moments néven kell keresni. A dolog rém egyszerű: rövid, 1-2 perces kihívásokról van szó, amikért cserébe csillagokat kapsz. Az elején persze nincs nehéz dolgod, hisz amatőr nehézségen, adott időn belül kell három gólt szerezni, vagy két sikeres cselt kivitelezni egymás után. A fekete leves sok csillagért cserébe már világklasszis nehézségi szinten megy, sokkal bonyolultabb kihívásokkal. A dolog szépsége, hogy a csillagokat értékes csomagokra válthatod be, így adott még egy plusz játékmód, amiért egyáltalán nem kell fizetni, és közben jó pakkokat lehet bontani. A pay to win-rendszer így érzésem szerint egyre inkább háttérbe szorult, ami azért valljuk be, jót tesz a játék renoméjának. Kihívások teljesítésével, átlagos win-rate aránnyal, heti 8-10 óra Ultimate Team meccsekkel is nagyon hamar össze lehet pakolni egy igen korrekt kezdőcsapatot. Persze az továbbra is érvényben van, hogy aki fizet, az nulla lejátszott meccsel is megszerezheti magának a Haaland + Mbappé támadó duót, de ez már csak ilyen.
Nagy pénz, nagy foci
Mielőtt összegeznék, még egy nagyon fontos részt szeretnék górcső alá venni, hiszen itt is tetten érhető a rengeteg munkaóra. Ez pedig nem más, mint a látványvilág, ami ismét szintet tudott lépni a korábbi részekhez képest. Már az első néhány meccsen feltűnt, hogy sokkal több átvezető animációval kényezteti a szemem a játék, ha nem püfölöm idegbeteg módjára a gombokat. Néhány hónap múlva persze minden jelenet ismerős lesz, de egyelőre még dolgozott bennem az újdonság varázsa. És ha már meccs, akkor pedig a háló új mechanikájáról is érdemes pár szót ejteni. Gól után ugyanis a háló is teljesen véletlenszerűen és sokkal realisztikusabban mozog. Nem nagy dolog, viszont a robotikusan gagyi mozgás immáron a múlté. Van, ami viszont ennél is élethűbbé teszi a játékot, ez pedig nem más, mint a gyepszőnyeg és annak viselkedése. Önmagában a milliónyi fűszál is veszett jól néz ki, de a meccs közben kiszakadó gyep-darabok valami elképesztően látványosak! Visszajátszásoknál szabályosan látni, ahogy a játékos becsúszás közben felszántja a pályát, ami persze maradandó nyomot okoz. Az biztos, hogy egy végletekig kiélezett döntő után nem szívesen lennék gyeprendezésért felelős munkatárs, még virtuálisan sem. A legnagyobb meglepetést mégis a játékosok okozták. Az ismertebb labdarúgók arca ismét újra lett szkennelve, az eredmény pedig megdöbbentő: konkrétan fotórealisztikus arcberendezése lett Szoboszlainak, Messinek, Ronaldonak, és még több száz focistának, akik az elmúlt években már letettek valamit az asztalra.
Sok szempontból történelmi ez az utolsó FIFA-szoftver. Jövőre új név és megannyi változás prognosztizálható. Az EA javában dolgozik új együttműködéseken (amiket eddig nem köthetett meg), viszont egyúttal búcsúzik a név és ezzel együtt a hivatalos FIFA-licenc. Azt még nem tudni, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog kinézni és a névváltozás mennyire fogja összezavarni a játékosokat, de az tuti, hogy ha az Electronic Arts legalább ilyen lelkesen rakja össze az EA Sports FC-t, mint a FIFA 23-at, akkor pánikra semmi ok.
