Vágjunk rögtön a közepébe: a FIFA 07 megdöbbentően jó lett, fényévekkel körözi le a sorozat minden korábbi részét, és még azt is megkockáztatom, hogy sok Pro Evo-rajongót fog váltásra késztetni. A rengeteg kisebb-nagyobb változtatás hatására a játékmenet teljesen átalakult, sokkal életűbb lett, mint bármikor korábban. Persze az új Pro Evót még nem tudtuk kellően sokáig nyúzni, hogy ítéletet mondjunk róla, de az biztos, hogy a Konaminak nehéz dolga lesz, ha ennél vonzóbb csomagot akarnak összeállítani - a magyar kommentár például onnan már igencsak hiányozni fog!
Játékmenet tekintetében az EA mindig is kisebb lemaradásban volt a Pro Evo-sorozathoz képest: ahogy azt a Joe Booth producerrel készített interjúnkban is olvashatod, ennek oka a kiszámíthatóság volt; az, hogy ha betanultunk egy használható taktikát (az utóbbi részekben ez a “felviszem oldalt és beadom fejesre” volt), akkor tulajdonképpen alig-alig lehetett megakadályozni a gólszerzést. Heroikus munkával ezen egy év alatt sikerült változtatni. Pontosan nem is lehet elmagyarázni, hogy miként változott meg a játék, de már az első percekben érezni fogjuk az eltérést: ahogy a Pro Evóban, úgy most már itt is szinte minden támadás más és más, nem lehet egy-két sémát használva helyzetbe kerülni. Kiválóan lehet cselezni (legalábbis a megfelelő képességű játékosokkal), már nem számít „mindent vivő” mozdulatnak a szöktetés, és végre messziről is lehet meggyőző gólokat rúgni. (A World Cup egyik legrosszabb húzása volt, hogy erős lövéseket nem lehetett megereszteni, bármit is csináltunk, az eredmény legjobb esetben is egy fonnyadt ívelés lett.)
A játékosoknak mintha lenne tömege és lendülete - külön gombnyomások nélkül is tudunk lökdösődni, és az igazi meccseket idéző ütközésekre is látunk példákat -, van hogy mindként játékos elesik, a labda meg arrébb pattan. Az eltérő képességű csapatok között is meglátszik a különbség: a Bilbao teljesen másképp lép a pályára, mint mondjuk a Real Madrid. Az újraírt mesterséges intelligencia a legtöbb helyzetben kiválóan működik, de azért nem minden fenékig tejfel - például az EA szerint felturbózott kapusok nem működnek mindig meggyőzően, főként a messzi lövéseknél hajlamosak látványosan mellévetődni. Na de ez még belefér, hiszen legalább a védők készülnek erre az eshetőségre is, és sokszor vetődnek bele a lövésekbe.
A játékmenet mellett a menedzser mód is megújult: a rajongók kívánságainak megfelelően összetettebb lett. Persze nem fenyegeti a focimenedzser-játékok világát, de az biztos, hogy ennyi opciót egy szimpla focijátékban még sosem próbálhattunk ki. Készíthetünk magunknak új játékosokat, de ezúttal teljesen új csapatot is, nem kell hozzá a később ismét külön letölthető FIFA Creation Center. Az új játékosokat és csapatokat bármelyik ligába exportálhatjuk, szóval akár a Chelsea egyik csatárát is alakíthatjuk majd.
Miután kiválasztottuk a számunkra szimpatikus arcot - ez nehéz lesz, különösképpen vonzó arcokat idén sem találunk a kínálatban… - szponzort kell választanunk. A különböző (nem valós) cégek eltérő módon fizetnek a megnyert meccsek, bajnokságok rúgott gólok, nemzetközi kupa-kvalifikációk után, ráadásul a különböző csapatoknál teljesen más feltételekkel jelentkeznek. Ha ezzel is megvagyunk, jöhetnek a tárgyalások a vezetőséggel, akik egyrészt az indulótőkét adják, másrészt alaposan beledumálnak az ügyeinkbe. Email-fiókunk minden meccs után megtelik, és elolvashatjuk, hogy aggódnak a sérülések miatt, gratulálnak mert néhány focistánk belekerült a hónap válogatottjába, felhívják a figyelmünket a lejáró szerződésekre, vagy éppen a tehetséges újoncokra, és még a kezdő tizenegy összeállításához is adnak tippeket. Rajtunk múlik, hogy mennyire törődünk velük, de a végső célokat illetően célszerű nem nagy csalódásokat okozni, különben év végén repülünk. Ugyan van lehetőség egy másik csapatnál elhelyezkedni, de egy idő után már a harmadosztályból is kinéznek minket, ha sorozatosan csalódást keltünk - akár az a csúfság is megeshet, hogy nem tudjuk kitölteni az elvileg 30 évig tartó menedzseri karrierünket, mert egyszerűen senki nem akar minket foglalkoztatni.
A csapat irányítását illetően mindent egybegyúrtak a korábbi részekből, így aztán van morál és RPG-szerű fejlődés is. A morál természetesen minden tulajdonságunkra kihat, és bizony feltornászni sokkal nehezebb, mint a béka alfele alá csökkenteni - utóbbihoz például elég, ha nem sikerül kvalifikálni magunkat mondjuk a BL-be vagy az UEFA-kupába. Minden meccs után tapasztalati pontokat kapnak a játékosaink, ha ezekből összegyűlik száz, az adott focista „szintet lép”, vagyis az összesítő értékelője eggyel megnövekszik, és ezzel együtt néhány tulajdonsága is javul egy kicsit.
Eddig nem volt olyan focijáték, amelyben a multiplayer rész különösképp ki lett volna dolgozva. Persze jónéhány éve játszhatunk már barátságos meccseket online, de nagyjából ezen a szinten meg is rekedt a dolog. Most azonban az EA egy hirtelen huszárvágással úgy döntött, hogy ennyi nem elég, és megalkották az interaktív ligákat. Bár eleinte azt hittük, hogy ezek olyan online játszható bajnokságok lesznek, melyeket barátainkkal együtt állíthatunk össze, nem erről van szó. A lényeg az, hogy az angol, a német, a francia és a mexikói első osztály valódi meccseit játszhatjuk le hetenkénti bontásban. Egészen pontosan minden hét csütörtökén nyílik meg a heti szezon, és vasárnap éjfélig játszhatjuk a meccseket a kiválasztott csapatunkkal (ezen a választásunkon legfeljebb egyszer változtathatunk, és mivel az online profilunkhoz van kapcsolva, ezen az újratelepítés sem segít). Az utolsó meccsek lezárása után a négy nap alatt lejátszott összes meccs eredményét összesítik, és ebből alakul ki a bajnokságba bekerülő végeredmény.
Mivel a kisebb csapatoknak vélhetően sokkal kevesebb rajongója lesz, ezért bevezették a riválisok rendszerét. Ez azt jelenti, hogy nem csak az arra a hétre eső ellenfelünk ellen játszhatunk, de csapatunk két ősi riválisa ellen is (a Manchester Unitednél például a Chelsea és az Arsenal ilyenek). Így aztán remélhetőleg mindig lesz elég játékos mindkét oldalon - erről egyelőre nem tudunk beszámolni, hiszen bő egy hónappal a megjelenés előtt alig volt társaságunk a neten. Mindenesetre a hálózati kód sokat fejlődött tavaly óta; az akkori, szinte játszhatatlan meccsek helyett most ritkán szaggató mérkőzéseket tudtunk vívni, ráadásul ezen a részen még tovább dolgoznak a programozók.
Az interaktív ligák meccsein mindig az igazi csapatösszeállítások szerepelnek majd, melyeket minden online csatlakozás után letölt a gép. Állítólag még a sérülésekre is figyelnek, így ha valaki kiesik a való életben, az pár hétig a neten sem lesz használható. A játékban egyébként az augusztus 28-i csapatösszeállítások vannak alapból, de ezt ritmikusan fogják frissíteni minipatch-ek formájában. Ha már itt tartunk, a magyar bajnokság sajnos ezúttal sem került be a programba (a válogatottunk persze ott van), de a megjelenést követően a fifahungary.com-os srácok ígéretük szerint szállítják a megoldást, ahogy az elmúlt években is.
A grafika nem sokat változott tavaly óta, és ez főként az állóképekre tekintve van így. Mozgás közben jobb a helyzet, hiszen rengeteg új mozdulatot kaptak játékosaink, ráadásul kismillió kis jelenet (bevonulás, csere, sérülés stb.) színesíti, teszi élethűvé a játékot. A labda fizikája a másik dolog, ami nem jön le a képekről: a játékszer pattogása, pördülései csak a visszajátszásoknál figyelhetők meg igazán. Szerencsére a hatását kiválóan lehet érezni a játékban, legyen szó egy ütközéstől messzire pattanó, vagy a kapufáról pont a megfelelő szögben visszaérkező labdáról. A játékosok lábához már nem tapad mágnesként a laszti, sokkal könnyebb azt elveszíteni, úgyhogy erre figyeljünk oda, mielőtt valami eszelős cselsorozatba fogunk.
Bár a híres focisták arcai minden eddiginél jobban hasonlítanak az igazi játékosokra (úgy tűnt, minden arcot újrarajzoltak - kiváló munkát végezve), ráadásul minden eddiginél több is látható, az igazi grafikai forradalomra még várnunk kell egy kicsit. Ugyan Joe Booth producer nem mert rá ígéretet tenni, hogy már a következő résznél PC-n is a nextgen konzolok esetén használt grafikus motort használják (mint mondta, ez rendkívül megemelné a minimum gépigényt) , de a 09-es verzióban már biztos azt kapjuk meg, valódi fűvel, izzadó játékosokkal és egyéb látványbeli turbózásokkal.
Ha a grafika terén nem is lehetünk maradéktalanul elégedettek a játékkal, a hangokat illetően semmi ilyen gondunk nem lehet. Egyrészt ott van a soundtrack, melyen 40 szám kapott helyet - én ugyan 90%-ukról még nem is hallottam, de a válogatás sokkal jobban tetszett, mint a korábbi részek világzene-kotyvaléka. Itt főleg a rock, a hip-hop és a még hallgatható pop dominál, természetesen mindig a választott országunkhoz igazodva.
A közönséghangok terén is nagy változásoknak lehetünk tanúi: most már tényleg követik a játékot a szurkolók is. Sokkal hangosabban és valósabb módon reagálnak a pályán történtekre, mint korábban: kántálják a csapat vagy a góllövő nevét, a nagyobb csapatoknál több dalt is tudnak. A nagy felszabadításoknál, távoli lövéseknél jön a tapsorkán, biztos vezetésnél a meccs vége felé már megy az ollézás is, és természetesen a góloknál szinte az égbolt is leszakad, annyira örülnek a drukkerek.
Feljebb már említettem röviden, hogy magyar kommentár került a programba, de nem tértem ki a minőségére. Egy szóval: fantasztikus! Én általában még a magyarított játékokat is eredeti nyelven játszom, annyira irritálnak a magyartalan, rosszul lefordított szövegek (lásd a Bad Day L.A.-t…), de itt ennek nyomát sem találni. Na jó, aki a kákán is csomót keres, az néhány töltőképernyőn találhat fura fogalmazásokat, de különben a fordítás, és különösen a kommentár hibátlan. Hajdú B. Istvánt és Faragó Richárdot - véleményünk szerint az ország két legmókásabb kommentátorát - kérték fel a meccsek vezetésére, és ők hihetetlen lelkesedéssel vetették rá magukat a feladatra. Valami elképesztően széles a repertoárjuk - szerintem jóval több szöveget mondtak fel, mint az eredeti angol kommentátorok. Ráadásul milyen szövegeket - beszólogatnak a játékosoknak (néha kicsit egymásnak is), egy-egy beszédes jelzővel megtoldják a neveket, és szinte folyamatosan dumálnak. Első próbálkozásnak fantasztikus a dolog, remélem az elkövetkezendő néhány évben egyre több sorozatot fognak ilyen igényesen magyarítani!
A FIFA 07 annak ellenére is egy pillanat alatt meghódított, hogy nem sok bizalommal eltelve közelítettem meg. Az előnyére változott játékmenet és irányítás, a minden bizonnyal igen népszerű online ligák és a zseniális magyar kommentár olyan hármas kombó, amivel nem lehet vitatkozni. Persze biztos lesznek, akik megszokásból szidják a játékot, rókabőrt kiáltva, de ez a játék erre semmiképpen nem szolgált rá. Többet változott - javult! - a FIFA, mint az utóbbi öt évben együttvéve, és ennél nagyobb bókot egy évenként jelentkező sportjátéknak nem is mondhatnánk. Csak nehogy elfogyjon a lelkesedés jövőre!
A Pro Evo árnyéka
Játékmenet tekintetében az EA mindig is kisebb lemaradásban volt a Pro Evo-sorozathoz képest: ahogy azt a Joe Booth producerrel készített interjúnkban is olvashatod, ennek oka a kiszámíthatóság volt; az, hogy ha betanultunk egy használható taktikát (az utóbbi részekben ez a “felviszem oldalt és beadom fejesre” volt), akkor tulajdonképpen alig-alig lehetett megakadályozni a gólszerzést. Heroikus munkával ezen egy év alatt sikerült változtatni. Pontosan nem is lehet elmagyarázni, hogy miként változott meg a játék, de már az első percekben érezni fogjuk az eltérést: ahogy a Pro Evóban, úgy most már itt is szinte minden támadás más és más, nem lehet egy-két sémát használva helyzetbe kerülni. Kiválóan lehet cselezni (legalábbis a megfelelő képességű játékosokkal), már nem számít „mindent vivő” mozdulatnak a szöktetés, és végre messziről is lehet meggyőző gólokat rúgni. (A World Cup egyik legrosszabb húzása volt, hogy erős lövéseket nem lehetett megereszteni, bármit is csináltunk, az eredmény legjobb esetben is egy fonnyadt ívelés lett.)
A játékosoknak mintha lenne tömege és lendülete - külön gombnyomások nélkül is tudunk lökdösődni, és az igazi meccseket idéző ütközésekre is látunk példákat -, van hogy mindként játékos elesik, a labda meg arrébb pattan. Az eltérő képességű csapatok között is meglátszik a különbség: a Bilbao teljesen másképp lép a pályára, mint mondjuk a Real Madrid. Az újraírt mesterséges intelligencia a legtöbb helyzetben kiválóan működik, de azért nem minden fenékig tejfel - például az EA szerint felturbózott kapusok nem működnek mindig meggyőzően, főként a messzi lövéseknél hajlamosak látványosan mellévetődni. Na de ez még belefér, hiszen legalább a védők készülnek erre az eshetőségre is, és sokszor vetődnek bele a lövésekbe.
Menedzser leszek
A játékmenet mellett a menedzser mód is megújult: a rajongók kívánságainak megfelelően összetettebb lett. Persze nem fenyegeti a focimenedzser-játékok világát, de az biztos, hogy ennyi opciót egy szimpla focijátékban még sosem próbálhattunk ki. Készíthetünk magunknak új játékosokat, de ezúttal teljesen új csapatot is, nem kell hozzá a később ismét külön letölthető FIFA Creation Center. Az új játékosokat és csapatokat bármelyik ligába exportálhatjuk, szóval akár a Chelsea egyik csatárát is alakíthatjuk majd.
Miután kiválasztottuk a számunkra szimpatikus arcot - ez nehéz lesz, különösképpen vonzó arcokat idén sem találunk a kínálatban… - szponzort kell választanunk. A különböző (nem valós) cégek eltérő módon fizetnek a megnyert meccsek, bajnokságok rúgott gólok, nemzetközi kupa-kvalifikációk után, ráadásul a különböző csapatoknál teljesen más feltételekkel jelentkeznek. Ha ezzel is megvagyunk, jöhetnek a tárgyalások a vezetőséggel, akik egyrészt az indulótőkét adják, másrészt alaposan beledumálnak az ügyeinkbe. Email-fiókunk minden meccs után megtelik, és elolvashatjuk, hogy aggódnak a sérülések miatt, gratulálnak mert néhány focistánk belekerült a hónap válogatottjába, felhívják a figyelmünket a lejáró szerződésekre, vagy éppen a tehetséges újoncokra, és még a kezdő tizenegy összeállításához is adnak tippeket. Rajtunk múlik, hogy mennyire törődünk velük, de a végső célokat illetően célszerű nem nagy csalódásokat okozni, különben év végén repülünk. Ugyan van lehetőség egy másik csapatnál elhelyezkedni, de egy idő után már a harmadosztályból is kinéznek minket, ha sorozatosan csalódást keltünk - akár az a csúfság is megeshet, hogy nem tudjuk kitölteni az elvileg 30 évig tartó menedzseri karrierünket, mert egyszerűen senki nem akar minket foglalkoztatni.
A csapat irányítását illetően mindent egybegyúrtak a korábbi részekből, így aztán van morál és RPG-szerű fejlődés is. A morál természetesen minden tulajdonságunkra kihat, és bizony feltornászni sokkal nehezebb, mint a béka alfele alá csökkenteni - utóbbihoz például elég, ha nem sikerül kvalifikálni magunkat mondjuk a BL-be vagy az UEFA-kupába. Minden meccs után tapasztalati pontokat kapnak a játékosaink, ha ezekből összegyűlik száz, az adott focista „szintet lép”, vagyis az összesítő értékelője eggyel megnövekszik, és ezzel együtt néhány tulajdonsága is javul egy kicsit.
Online forradalom
Eddig nem volt olyan focijáték, amelyben a multiplayer rész különösképp ki lett volna dolgozva. Persze jónéhány éve játszhatunk már barátságos meccseket online, de nagyjából ezen a szinten meg is rekedt a dolog. Most azonban az EA egy hirtelen huszárvágással úgy döntött, hogy ennyi nem elég, és megalkották az interaktív ligákat. Bár eleinte azt hittük, hogy ezek olyan online játszható bajnokságok lesznek, melyeket barátainkkal együtt állíthatunk össze, nem erről van szó. A lényeg az, hogy az angol, a német, a francia és a mexikói első osztály valódi meccseit játszhatjuk le hetenkénti bontásban. Egészen pontosan minden hét csütörtökén nyílik meg a heti szezon, és vasárnap éjfélig játszhatjuk a meccseket a kiválasztott csapatunkkal (ezen a választásunkon legfeljebb egyszer változtathatunk, és mivel az online profilunkhoz van kapcsolva, ezen az újratelepítés sem segít). Az utolsó meccsek lezárása után a négy nap alatt lejátszott összes meccs eredményét összesítik, és ebből alakul ki a bajnokságba bekerülő végeredmény.
Mivel a kisebb csapatoknak vélhetően sokkal kevesebb rajongója lesz, ezért bevezették a riválisok rendszerét. Ez azt jelenti, hogy nem csak az arra a hétre eső ellenfelünk ellen játszhatunk, de csapatunk két ősi riválisa ellen is (a Manchester Unitednél például a Chelsea és az Arsenal ilyenek). Így aztán remélhetőleg mindig lesz elég játékos mindkét oldalon - erről egyelőre nem tudunk beszámolni, hiszen bő egy hónappal a megjelenés előtt alig volt társaságunk a neten. Mindenesetre a hálózati kód sokat fejlődött tavaly óta; az akkori, szinte játszhatatlan meccsek helyett most ritkán szaggató mérkőzéseket tudtunk vívni, ráadásul ezen a részen még tovább dolgoznak a programozók.
Az interaktív ligák meccsein mindig az igazi csapatösszeállítások szerepelnek majd, melyeket minden online csatlakozás után letölt a gép. Állítólag még a sérülésekre is figyelnek, így ha valaki kiesik a való életben, az pár hétig a neten sem lesz használható. A játékban egyébként az augusztus 28-i csapatösszeállítások vannak alapból, de ezt ritmikusan fogják frissíteni minipatch-ek formájában. Ha már itt tartunk, a magyar bajnokság sajnos ezúttal sem került be a programba (a válogatottunk persze ott van), de a megjelenést követően a fifahungary.com-os srácok ígéretük szerint szállítják a megoldást, ahogy az elmúlt években is.
Hangos játék
A grafika nem sokat változott tavaly óta, és ez főként az állóképekre tekintve van így. Mozgás közben jobb a helyzet, hiszen rengeteg új mozdulatot kaptak játékosaink, ráadásul kismillió kis jelenet (bevonulás, csere, sérülés stb.) színesíti, teszi élethűvé a játékot. A labda fizikája a másik dolog, ami nem jön le a képekről: a játékszer pattogása, pördülései csak a visszajátszásoknál figyelhetők meg igazán. Szerencsére a hatását kiválóan lehet érezni a játékban, legyen szó egy ütközéstől messzire pattanó, vagy a kapufáról pont a megfelelő szögben visszaérkező labdáról. A játékosok lábához már nem tapad mágnesként a laszti, sokkal könnyebb azt elveszíteni, úgyhogy erre figyeljünk oda, mielőtt valami eszelős cselsorozatba fogunk.
Bár a híres focisták arcai minden eddiginél jobban hasonlítanak az igazi játékosokra (úgy tűnt, minden arcot újrarajzoltak - kiváló munkát végezve), ráadásul minden eddiginél több is látható, az igazi grafikai forradalomra még várnunk kell egy kicsit. Ugyan Joe Booth producer nem mert rá ígéretet tenni, hogy már a következő résznél PC-n is a nextgen konzolok esetén használt grafikus motort használják (mint mondta, ez rendkívül megemelné a minimum gépigényt) , de a 09-es verzióban már biztos azt kapjuk meg, valódi fűvel, izzadó játékosokkal és egyéb látványbeli turbózásokkal.
Ha a grafika terén nem is lehetünk maradéktalanul elégedettek a játékkal, a hangokat illetően semmi ilyen gondunk nem lehet. Egyrészt ott van a soundtrack, melyen 40 szám kapott helyet - én ugyan 90%-ukról még nem is hallottam, de a válogatás sokkal jobban tetszett, mint a korábbi részek világzene-kotyvaléka. Itt főleg a rock, a hip-hop és a még hallgatható pop dominál, természetesen mindig a választott országunkhoz igazodva.
A közönséghangok terén is nagy változásoknak lehetünk tanúi: most már tényleg követik a játékot a szurkolók is. Sokkal hangosabban és valósabb módon reagálnak a pályán történtekre, mint korábban: kántálják a csapat vagy a góllövő nevét, a nagyobb csapatoknál több dalt is tudnak. A nagy felszabadításoknál, távoli lövéseknél jön a tapsorkán, biztos vezetésnél a meccs vége felé már megy az ollézás is, és természetesen a góloknál szinte az égbolt is leszakad, annyira örülnek a drukkerek.
Feljebb már említettem röviden, hogy magyar kommentár került a programba, de nem tértem ki a minőségére. Egy szóval: fantasztikus! Én általában még a magyarított játékokat is eredeti nyelven játszom, annyira irritálnak a magyartalan, rosszul lefordított szövegek (lásd a Bad Day L.A.-t…), de itt ennek nyomát sem találni. Na jó, aki a kákán is csomót keres, az néhány töltőképernyőn találhat fura fogalmazásokat, de különben a fordítás, és különösen a kommentár hibátlan. Hajdú B. Istvánt és Faragó Richárdot - véleményünk szerint az ország két legmókásabb kommentátorát - kérték fel a meccsek vezetésére, és ők hihetetlen lelkesedéssel vetették rá magukat a feladatra. Valami elképesztően széles a repertoárjuk - szerintem jóval több szöveget mondtak fel, mint az eredeti angol kommentátorok. Ráadásul milyen szövegeket - beszólogatnak a játékosoknak (néha kicsit egymásnak is), egy-egy beszédes jelzővel megtoldják a neveket, és szinte folyamatosan dumálnak. Első próbálkozásnak fantasztikus a dolog, remélem az elkövetkezendő néhány évben egyre több sorozatot fognak ilyen igényesen magyarítani!
Végeredmény
A FIFA 07 annak ellenére is egy pillanat alatt meghódított, hogy nem sok bizalommal eltelve közelítettem meg. Az előnyére változott játékmenet és irányítás, a minden bizonnyal igen népszerű online ligák és a zseniális magyar kommentár olyan hármas kombó, amivel nem lehet vitatkozni. Persze biztos lesznek, akik megszokásból szidják a játékot, rókabőrt kiáltva, de ez a játék erre semmiképpen nem szolgált rá. Többet változott - javult! - a FIFA, mint az utóbbi öt évben együttvéve, és ennél nagyobb bókot egy évenként jelentkező sportjátéknak nem is mondhatnánk. Csak nehogy elfogyjon a lelkesedés jövőre!
