A tavasz és a nyár az ötödik sorszámozott Far Cry extra tartalmairól szólt (az alapjáték tesztje a 2018/04-es PC Guruban található), és míg a fő kaland egy őrült, szélsőséges szektát helyezett a középpontba, addig a DLC-k a múlt (Vietnám) és a jövő (Mars) szörnyűségeit mutatták be. A maga nemében mindegyik jó mókának bizonyult, a Marsra tett rovarvadászattal teli látogatás különösen tetszett, azonban mániáimnak köszönhetően számomra a legutolsó, Dead Living Zombies címre keresztelt kiegészítő volt a legvártabb csomag. Horrorrajongó révén a téma eleve közel áll hozzám, ráadásul a zombik a kedvenceim, így reménykedtem, hogy a fejlesztők a legvégére tartogatják a legnagyobb durranást, amihez a formabontó ötletek mellett ráadásként rengeteg kikacsintás, poén, vér jár. Nos, néhány óra csodálkozás és őrjöngés, kevéske sóhajtozás után nyugodtan mondhatom, hogy kikacsintásból és poénból jutott a DLC-re, de ötletekből és vérből már kevesebb van.
Zombifilmek poklában
A játék indítása után a szokásos, rajzolt stílusú átvezetők egy repülőgépet mutatnak, amely egy telek felett ejti le halálos tartalmát, a katonai célból használt tartályok pedig mindenkit zombifikálnak a környéken. Emiatt már vizionáltam is a klasszikus Return of the Living Dead legjobb jeleneteit, meg a tartályok egyikéből elődzsesszelő, nagyon laza zombit, aki „brainzzz” felkiáltással veti magát áldozataira, de az első csalódás akkor ért, mikor a gazda shotgunt ragadva a termőföldre merészkedett, ezzel átadva az irányítást. A feladat ugyanis a birtok megtisztítása, aminél x számú tartályt kell elpusztítani, azok körül pedig élőhalottak jelennek meg rövid időközönként, míg az adott keltető nincs teljesen leamortizálva. Tehát kis területekre kell bemenni, köztük nincs is senki, aztán újra és újra özönlenek a hullák, míg véget nem ér a pittyegés. Ez a szisztéma azért elég ötlettelen és buta, meg kell, hogy valljam.
Aztán ha vége a szívásnak, jön újra a fejezetválasztó egy újabb epizóddal, miközben a mesélők éppen azon elmélkednek, milyen zombifilmet készítsenek. Így sikerül belecsöppenni egy temetőben lezajló romantikus drámába, illetve így sikerül többek között egy nagy hídon összeugrani a zombikkal, vagy éppen a felhőkarcolók tetején, a tengerparton (Dead Island-klón), esetleg az erdőben, a hegyek között. A lényeg mindig az, hogy le kell mészárolni a hullámokban érkező, vagy éppen az ember orra előtt megjelenő, általában őrjöngő, cikkcakkban szaladgáló élőhalottakat, néha-néha valami zombifikált állatot, esetleg egy nagyobbacska, jóval erősebb bosst. Ha pedig bárhol meghal a játékos, hát, bizony kezdheti elölről az adott fejezetet. Mintha csak valami challenge-módba kezdett volna.
És talán ez a legnagyobb baj a Dead Living Zombies kiegészítővel. Nincs igazán egység mögötte, be vannak dobálva az Arcade nevű játékmódba illő helyszínek és beállítások, amik itt-ott hangulatosak, jól néznek ki (például a temető), de semmi lényeges újdonságot nem hoznak, rövidek – nagyjából két óra mindenen átrohanni –, ráadásul nagyon töredezett az egész, és a fejezetek újrakezdése sem egy ragyogó ötlet. Poénok és kikacsintások vannak, a klasszikusokra utalások jópofák (Carpenter, zombifilmek és a többi), egy-egy esetben jó ötleteket is találni (tanyán a gazdálkodó gépezet bevetése), viszont az alkotók még a vért is sokszor mellőzték, helyette a trutyi van, ami a fertőzésért felelős. Szerintem ezen még kellett volna dolgozni, és tartalmasabb, kiforrottabb formában inkább halloween alkalmából kiadni, mint most, így. Kár érte.
