Far Cry 4 - Escape from Durgesh Prison DLC teszt

Tudjátok, mi az őrület? Az, amikor valaki ugyanazt a dolgot csinálja újra és újra és újra és újra, miközben arra vár, hogy valami megváltozzon. De nem változik. Mert ugyanazt csinálja újra és újra és újra és újra. Pont, ahogy a játékos a Far Cry 4 első nagyobb DLC-jében, ami a megtévesztő Escape from Durgesh címet viseli, és arra kárhoztat bennünket, hogy ugyanazt az egy pályaszakaszt teljesítsük újra és újra és újra... azt hiszem, Vaas büszke lenne a Ubisoft munkatársaira.

A SZÖKÉS... JA, NEM

Uborkáéknál valami tényleg nagyon nincs rendben mostanság. Sorra ontják magukból a félkész játékokat, amik egytől-egyig ugyanarra a buta sémára épülnek, és allergiás macskaként hányják a szőnyegre az unalmasabbnál unalmasabb DLC-ket. Olyanokat, mint amilyen az Escape from Durgesh is, ami tulajdonképpen már a címével megvezeti az egyszeri játékost, lévén szó sincs benne menekülésről. A főmenüből külön játékmódként indítható (tehát még csak a kampány részévé sem váló) miniatűr expanzió az után játszódik, hogy a Far Cry 4 súlyos anyucifüggésben szenvedő tömeggyilkos főhőse megszökik Pagan Min magánbörtönéből. Ajay egy őrtoronyban tér magához fegyver és felszerelés nélkül (még a skillek is lenullázódnak), Pagan pedig rádión közli vele, hogy mindössze 30 perce van eljutni a közeli találkapontig, amit persze egy kisebb hadsereg őriz. De semmi vész, ha a környék ügyes-bajos küldetéseit teljesíti, Ajay újabb értékes perceket nyer, így nyújtva kicsit a szűkös időkereten.

Ez így akár még izgalmas is lehetne, hiszen a Far Cry 4 világában megannyi veszély leselkedik egy elkényelmesedett amerikaira. Akad azonban pár bibi. Először is a félórás időkeret tulajdonképpen végtelen, lévén minden lelőtt bakáért vagy kipucolt útszakaszért újabb másodpercek ütik a markunkat. Amennyiben meghalunk, a játék – és vele együtt a stopper – újraindul, de minden összeszedett fegyver és képesség megmarad, gondoskodva némi előnyről.

Ellenben az út közben felszabadított helyőrségek, leszaggatott plakátok vagy hatástalanított bombák újra a helyükre kerülnek, azaz kezdhetünk mindent elölről, csak egy picit erősebb formában. Mondanom sem kell talán, milyen monotonná válik így a játék pár elhalálozást követően. És akkor még nem is említettem meg a legnagyobb pofátlanságot: az Escape from Durgesh pályája nem új, hanem Kyrat északi felét „hasznosítja újra” a DLC!

AZ ŐRÜLET... AZ ŐRÜLET…

Ehhez még vegyétek hozzá, hogy az alapprogram semmilyen új fegyverrel, ellenféllel, kakaós csigával vagy egyéb nyalánksággal nem bővül – így talán megértitek a gyalázatosan alacsony százalékszámot a lap alján. Az a nagy büdös helyzet ugyanis, hogy az Escape from Durgesh mindannak a rossznak a megtestesülése, ami el tud cseszni egy DLC-t: nincs benne új tartalom, önismétlő, ötlettelen, és persze drága is, hisz ha nincs szezonbérletünk (márpedig ilyen csomagok láttán mi a frászért lenne), 10 eurót, azaz több mint 3000 jó magyar forintot kell kicsengetnünk érte. Új achievementek nincsenek, ellenben kapunk egy ranglistát, amin összemérhetjük a haverokkal, hogy melyikünk a nagyobb őrült és csinálta meg ugyanazt újra és újra és újra... oké-oké, befejeztem.

Persze igazságtalanok nem lehetünk, elvégre mindaz, ami a Far Cry 4-ben működött, most is üzemképes. Látványos és parázs tűzharcokat vívhatunk a királyi haderő fogyóeszköznek nevelt bakáival, akik a megszokottnál picit felszereltebbek, még a vécére is M60-assal a vállukon és repeszálló öltözetben járnak. A helyőrségek felszabadítása még mindig jó muri, mi több, annyi minimális gerinckezdeménye volt a fejlesztőknek, hogy egy picit megbolondítsák az FC3 óta ismert receptet: az Escape from Durgesh végvárai felszabadításuk után más-más jutalmakat adnak (van hogy fegyvert, esetenként lőszert, megint másik XP-t és így tovább). Ezzel egy negyeddimenziónyit módosult az akció stratégiai oldala, mert meg kell gondolnunk, hogy a halálunk terhe mellett melyik tábort éri meg legjobban megrohamoznunk.

MEG NE VEDD!

Aki pedig élvezte a kyrati levegő és a lőpor jótékony hatásait a tavaly megjelent shooterben, az most is meg fogja találni a számításait benne. Csak épp azt a fájó tényt nem lesz képes elfelejteni, hogy ez a „DLC” a kőkemény lehúzás iskolapéldája, amit jóérzésű ember nem hogy nem forgalmaz, de már a feltalálása gondolatától is ideggörcsöt kap. Nem úgy a Ubisoft, amely szerint ez teljesen jól van így, s mely az Assassin's Creed II remek szekvencia-kiegészítőitől eljutott az alapjáték tartalmának újbóli eladásáig. Megint csalódnunk kellett tehát. És megint. És megint. És megint...