Először is tegyük tisztába a dolgokat! Szóval mielőtt Kolumbusz az Újvilág földjére lépett, ott már létezett egy virágzó, fejlett kultúra, amely a mai Mexikótól egészen Costa Ricáig terjedt, és ez a ma Mezoamerikának nevezett terület (ahol aztékok, maják vertek tanyát) most hirtelen megtelt izgalmas felfedezésekkel. Vegyük csak a navatl régiót, ahol a XV. század közepétől több mint 50 évig zajlott a virágháború; ezt úgy képzeljétek el, hogy az azték Hármas Szövetség és a körülötte fekvő államok előre megbeszélt helyen és időben, adott létszámmal rendszeresen összecsaptak, éppen, mint egy mai futballmeccsen, csak egy kicsit több vér folyt. Ám az ütközetek célja nem a területszerzés (erre volt egy külön szavuk, cocoltic, azaz dühös háború), hanem a hadifoglyok ejtése volt, akiket aztán feláldoztak az isteneknek. Vérszomjas istenekből pedig bőven akadt arrafelé...
A virágháború casus belli (ürügy a hadüzenetre, ami az EU4 alapja) folyamatosan működik Amerika középső részén, viszont amennyiben ezt terjeszkedésre használnád, rögtön jön egy kijózanító tasli. A fejlesztők ugyanis leleményesen hozzákötötték az azték civilizáció gyengeségét – a katonaállam egy idő után már egyszerűen nem bírt a meghódított területekkel – egy új mutatóhoz, amit úgy neveznek, hogy Doom. Ez egyfajta káoszmérő, és ahogy egyre több népet kebelezünk be, egyre jobban sodródunk a végítélet felé. Amennyiben az ítéletnap (Doomsday) bekövetkezik, a teljes uralkodói családot kivégzik, és jön egy új dinasztia 0/0/0 kezdőértékkel. A vallási reformokból szintén elvesztünk néhányat, márpedig itt szinte csak ezekkel lehet fejlődni. Emberáldozatok, hadifoglyok tömeges kivégzése, és vallási jellegű döntések egész sorozata áll a rendelkezésünkre eközben, hogy visszataszigáljuk a mutatót. A maja régiók kormányzása lényegesen egyszerűbb: az egységesített hadsereg vagy a kolonizálást megengedő reformok itt pusztán a stabilitáshoz és a birodalmi mérethez vannak kötve. A harmadik nagy vallási csoport, az Inti (Dél-Amerika nyugati partvidéke, inkák) pedig az Authority értékhez köti ugyanezeket, tehát totális felügyelet szükséges a meghódított területeken, és mindenféle függetlenségi törekvést csírájában el kell fojtani.
ELDORÁDÓ?
Ami a jó öreg Európát illeti, itt is számos újdonsággal szolgálhatok. Az expanzió címe például nem véletlenül az, ami, ugyanis az 1530-as években szárnyra kapott egy spanyol legenda Ciboláról, az arany hét városáról, ahol a bennszülött utcagyerekek is nemesfémmel gurigáznak, de Mexikón kívül az Amazonas környékéről is jöttek mendemondák egy színarany inka településről, drágakő utcákkal (ez volt Eldorádó), vagy ott van Juan Ponce de León spanyol felfedező megszállott kutatása az ifjúság forrása után – nos, ezeket a legendákat most a Paradox csokorba fogta, aztán beleszőtte az Újvilág meghódításába. A konkvisztádorok által vezetett seregek paneljén elég a kincskeresésre hívó ikont megpiszkálni, és máris indul a kaland (persze ez csak az Újvilágban működik). A földrajzi felfedezéseket ráadásul most már automatikusan is megejthetjük, ha egy legalább három hajóból álló flotta élére felfedező (Explorer) figurát állítunk, és elindítjuk egy célzott misszióra – Afrika partvidékétől az Amazonas torkolatáig bármit feltérképezhetünk ily módon. Sőt, a Földet is körülhajóztathatjuk, amennyiben pedig ebben mi lennénk az elsők, még 100 presztízs is üti a markunkat.
IGAZI KINCS!
Az El Dorado tartogat még meglepetéseket – mostantól például a kezdőnemzet szó szerint bármilyen lehet, testre szabhatod, elnevezheted, létrehozhatsz egy új Magyarországot, akár Angliában is. Az Újvilághoz tartozik még, hogy a közepes hajóosztály bármikor kalózlobogót bonthat, és királyi megbízólevéllel (privateer) hozzáláthat a kereskedelmi gócok fosztogatásához – a kolóniákról elindítható kincses flották pedig épp az említett martalócoknak eshetnek áldozatul, hacsak nem védjük az útvonalat jól felfegyverzett hadihajókkal, merthogy most már olyat is lehet. A Europe Universalis tehát egy újabb tartalmas kiegészítővel bővült, melynek minden bitje aranyat ér.
