Ki is volt az a Thomas Paine? Politikus, publicista, fiatal korában kalóz – egy Halál nevű kapitány alatt szolgált, a Szörnyű fedélzetén, szóval az élet néha tényleg tud olyat produkálni, mint egy Rejtő regény, ám Paine mindenekelőtt a köztársaság elkötelezett híve volt, aki írásaival olyan embereket inspirált, mint George Washington és Thomas Jefferson. A Common Sense-t akkoriban félmillióan olvasták el, és jelentős szerepe lett Amerika függetlenné válásában. A Paradox pedig úgy belelkesedett a megtalált ötlettől, hogy e-könyv formában újra kiadta a művet, ám nekünk itt és most nyilván fontosabb, hogy az EU4 arculatát miként rendezte át az új expanzió.
Kezdjük a legfontosabb változtatással, amely minden nemzetet egyformán érint. Eddig ugyebár bármely tartományt büntetlenül teleszórhattuk épületekkel – nos, a közvetlen építési költségekből mostantól a monarch pontokat kiiktatták, sőt a régió földrajzi adottságaitól és a fejlettségi szintjétől (tessék jól megjegyezni azt a szót, hogy development!) függ, hogy egy adott területre mennyi infrastruktúrát rakhatunk le. A földrajzot nem tudjuk átírni, de a development mutatók ikonján – adó, emberanyag és termelés – a vidék panorámáját szimbolizáló kép alatt taszajthatunk egyet-egyet a megfelelő monarch pontok beáldozásával. Amit tehát az épületek árán megspóroltunk, azt a fejlesztési alap nyeli el, méghozzá sokkal nagyobb léptékben, például egy újabb katonai szint 50-60 military pontba kerül. A szintlépés természetesen hozzáadódik a development értékhez, amiből pedig 10-20 kell, hogy a következő extra épülethelyet kiváltsuk. Az ötlet szépen hangzik, mármint hogy a vidékfejlesztést kombinálták az egymásra épülő infrastruktúrával, ugyanakkor mivel az utolsó ingyenes tapasz mindenképp átrendezi az építkezést, de csak a Common Sense biztosítja a bővítési lehetőséget, így ráadásul még ügyes üzletpolitika is. Thomas Paine, mondjuk, ettől biztos forgolódik a sírjában...
PARLAMENT, KENŐPÉNZ, NEM ISMERŐS?
Friss fejlemény, hogy az erőd nélküli területek szinte azonnal elesnek egy ostrom során, márpedig az erődítmények fenntartása és építése piszok drága (plusz, ha két építési helyed van, khm...). A szeparatista mozgalmak is megszaporodtak, miközben az elfoglalt tartományok jogi státuszának rendezése (core) még költségesebb. Rengeteg monarch pontot emészt fel ez a rendszer, és hogy a helyzet ennél is bonyolultabb legyen, az alkotmányos berendezkedéseknél, például Angliában, megjelentek a parlamentek. Az országgyűlésben tízéves ciklusonként szavazásra bocsáthatunk egy amolyan rendeletfélét, teszem azt, támogatnánk a tudományt, vagy nagyszabású flottaépítésbe kezdenénk, és olyan jó kis bónuszokra pályáznánk, mint hogy holnaptól 10 százalékkal magasabb legyen az adóbevétel. Ezt azonban csak úgy tudjuk átvinni a vaskalaposokon, hogy néhányuknak kedvezményeket teszünk (mindegyik képviselő egy provinciát személyesít meg), lazítunk az autonómián, felhasználunk némi kenőpénzt, szóval épp, mint a való életben. A német-római császár intézménye sem maradhatott ki a jóból, itt talán a legfontosabb előrelépés, hogy a birodalom területén belül létrehozhatunk hét szabad várost. A titulust kizárólag az egy tartományból álló nemzetek kaphatják meg, és jóval nagyobb adóbevételt generál, sokkal több emberanyagot dob be a közösbe, ráadásul minden külső támadás esetén hadba vonulási kötelezettséget ró ki az újfajta kormányzatra.
VOLT EGY BIRODALMAM...
A Common Sense-ben persze jóval több van, mint a fent felsoroltak, a buddhizmushoz rendelt karmapontok, a teokráciák örökösödési rendszerébe bevitt események, vagy a protestánsoknál az egyház erősödő szerepe mind-mind újabb távlatokat nyitnak meg az eddig talán kevésbé kedvelt nemzetek felé, jómagam pedig örömmel rugdostam kifelé a haszontalan bónuszokkal megáldott tanácsadókat is. Sajnos az expanzió a korábbi mentésekkel nem kompatibilis, úgyhogy a régi birodalmak mennek a levesbe, tehát itt az ideje, hogy mindent újra felépítsünk – csak most már a józan ész segítségével.
