Az empátia igazából együttérzés másokkal, anélkül, hogy hasonló helyzetben lettünk volna, csupán az alapján, hogy elképzeljük, ők mit élnek át éppen. Tehát nem szükséges, hogy zombik lepjék el a világot és falják fel minden szerettünket ahhoz, hogy ráérezzünk, mennyire pocsék így túlélni – bár kétségtelenül segít, ha van miből kiindulnunk, például, mi is vesztettünk már el közeli hozzátartozót. Furcsa módon filmek, sorozatok és videójátékok hőseivel könnyen azonosulunk, de lényegesen nagyobb kihívás az általunk nem kedvelt karakterek lelkivilágába is beleérezni. Az interneten vitázva pedig… hát, az az empátia Dark Soulsa.
Oktatócsomag
A hosszú és tanórás felvezetés oka, hogy ehhez a programcsomaghoz is elég sok empátia kell. Nem feltétlenül az egyes „esszékhez” (bár oda sem árt), sokkal inkább a csomag elfogadásához, megértéséhez. Mert amit a kb. 4000 forintunkért kapunk, az tulajdonképpen pár régebbi, ingyenes mini játék, plusz egy új meg némi körítés. Innen nézve, ez az üzlet elég pocsék.
Másfelől viszont kezdő játékfejlesztőknek és az indie életérzés iránt érdeklődőknek nagyon megérheti az esszécsomag. Ugyanis a 10 játék mindegyikéhez kapunk egy galériát a látványtervekkel, valamint egy videót, ahol a három alkotó mesél a játék létrejöttéről (spoiler: szinte mindegyik valamelyik Ludum Dare játékfejlesztői verseny alatt készült), a kihívásokról, döntéseikről, személyes kötődéseikről. És szakmai, sőt emberi kudarcaikról is.
Rövid, de velős
Ami magukat a játékokat illeti, nos, azokról is lesz a környéken kép. Ezekből jól látható, hogy nem szépek, és nem csak az AAA mega-címekhez képest. Néha még indie mércével is túl pixeles a grafika és visszafogott az animáció. A hanghatások éppen csak léteznek. A zene viszont állandóan jelen van, többnyire nagyon jó és a témához illeszkedő, csak elég hangos és szabályozni sem lehet. Sőt, menü vagy kezelőfelület sincs, csak elindítjuk a játékot a keretprogramból, és kilépünk, ha végeztünk. Ezek azonban csak apróbb kellemetlenségek, ahogy a helyenként megbicsakló angol szöveg is – a mondanivaló így is mindig átjön.
Sokkal nagyobb gondot jelent a gyenge, pontatlan, sokszor egyenesen ellenünk dolgozó irányítás. Különösen kellemetlen a csomag egyetlen ügyességi darabjánál, a válogatásba jóformán „végül is miért ne” indokkal bekerült Underground Hangovernél. Mellesleg, ez a „minitroidvania” a csapat legkorábbi játéka, és mint ilyen, ambiciózus, de szinte bántóan hagyományos. A többi cím már lényegesen egyedibb, mondanivalójában és történetvezetésében egyaránt. Hol egy hackerrel nyomozunk telefonon egy összeesküvés után, hol könyvet vásárolunk ajándékba. Leszünk virágkötészetet tanuló bérgyilkos bőrében, sámánfélével is lehetünk, aki emberi életeket változtat meg, és akár egy, a sikeres férje árnyékában robotoló feleség életébe is beleshetünk. Miközben pedig idegen lények vagy éppen poénok után kutatunk, megpróbáljuk megfejteni a saját testünk és múltunk titkait.
A kapcsolódó játékmenet sokszor különleges, néha extrém, és mindig minimalista. Valamint erősen csiszolatlan, hiszen a programok 72 órás versenyek alatt készültek. Éppen ezért olyan érdekes, hogy mit tartottak benne fontosnak a készítők, mire szántak több energiát, hogy támogassa az elképzelésüket, és átadja az alapgondolatot vagy élményt. Mert elég súlyos témákkal találkozunk, és bőven van min elgondolkodni.
Kösz Devolver!
A Devolver Digital mindig is szívesen támogatta az egészen elborult, kísérleti és réspiaci alkotásokat. A magam részéről örülök, hogy most is ezt tették, és annak is, hogy kipróbálhattam ezt a furcsa egyveleget. De hogy másoknak ajánlom-e? Izé, talán? Aki indie téren is komolyabb és hagyományosabb játékokra vágyik, kihívással, nem pedig 10-30 perces narratív élményekre, annak a legtöbb cím még annyit sem ér meg, hogy itch.io-n lehúzza ingyen. Viszont akit érdekel a játékkészítés és az alkotók gondolkodásmódja, vagy csak szereti a különleges, nagyon-indie játékokat, annak meghatározó élmény lehet, ha még nem ismerné – csak figyeljen oda a trigger warningokra, mert helyenként azért akadnak durvább pillanatok.
