Az eredetileg 2010-ben megjelent Enslaved konzolos eladásai nem árulkodnak eget rengető sikerről, így a játék a PC-s közönség elé lépve kapott egy újabb esélyt. A Ninja Theory már előző játékában, a Heavenly Swordban is megcsillantotta tehetségét a karakterábrázolás és történetvezetés terén, ám a játékmenetet illetően – akárcsak tesztünk alanyánál – már nem teljesített olyan fényesen a program. A PC-n váratlanul felbukkanó Enslaved egy 400 éves klasszikus kínai történetből, a Journey To Westből táplálkozik, amit a csapat a jövőbeli USA-ba helyezve gondolt újra egy hack ’n’ slash elemekkel tarkított akciójáték formájában.
Szép új világ
Mit nekünk kopár, atomfertőzött disztópia! Az Enslaved világában az anyatermészet visszahódította azt, ami az övé, a tápláléklánc csúcsán titokzatos eredetű gépmonstrumok pusztítják a civilizációt, az emberiség megmaradt példányait pedig begyűjtögetve szállítják nyugatra. Ami elsőre megfogja az embert, az a program érdekes esztétikája, amiben mocskos-rozsdás színek adják a fémes hatást, keverve ezt zsenge növényzetek virító zöldjével, vagy éppen élénkebb cukorkaszínekkel, legyen az pink, türkiz vagy sárga. Monkey nevű főhősünk egy már említett begyűjtőhajóról szabadul, amit a techzseni Trip robbant fel. Karakterünk épp csak, hogy öntudatára ébred, de a szabadulását elősegítő dögös vörös ismét szolgává teszi: hackelt fejpánttal köti magához Monkey-t, és csak azzal a feltétellel engedi el, ha segít neki épségben hazajutni. Bár a szereplők eleinte nem igazán élvezik egymás társaságát, később kapcsolatuk látványosan elmélyül, amit mi szellemes párbeszédeken és jól megírt dialógusokon keresztül élünk át. Mindez Alex Garland forgatókönyvíró munkáját dicséri (28 nappal később, Dredd 2012 és a bejelentett Halo), remek arcjátékkal és szinkronnal körítve. Monkey mimikáját és hangját például Andy Serkis kölcsönözte, és ha maga a név nem mondana semmit, akkor annyit kell tudnotok, hogy Gollamot is ő keltette életre a Gyűrűk Ura filmekben. A játék első felében gyakorlatilag a technikai megvalósítás viszi a hátán az egész programot, mivel az első pár epizód igencsak önismétlő, ráadásul a történet is nagyon lassan indul be – mindezt igen korán el is unhatják a türelmetlenebb utasok.
Majomparádé
A csomagolás tetszetős, a harcközpontú játékmenet azonban nem rejteget túl sok kihívást. Hősünk eszköztárát egy bot jelenti, amivel gyenge, erős és extraerős csapásokra képes, illetve vannak kivégzések, amit dramatikus zoomok tesznek igazán menővé. A meglehetősen kevés mozdulat miatt a küzdelem hamar repetitívvé válik, és ezen az sem segít, hogy az eszközünk képes még két nem túl hatékony távolsági támadásra is (plazma- és bénítólövedék). A harci technikánkhoz hasonlóan az ellenfeleink sem túl változatosak, mindig ugyanazok az aljas gépmonstrumok próbálják eltaposni gyarló humán hősünket, és a kínálatot csak pár főellenség színesíti. Erősebbé kis piros gömbök összegyűjtésével válhatunk – ezeket eldugott helyeken kell megkeresnünk, és cserébe pontokat oszthatunk el a különböző jellemzőinkre. Monkey nevéhez hűen sokat mászik, az akciógomb segítségével automatikusan rácsimpaszkodik az aktiválható platformokra, így próba-cseresznye alapon még akkor is megtaláljuk a szükséges pontokat, ha éppen fogalmunk sincs, merre kellene ugrani, ráadásul még leesni sem tudunk. Bár a mechanika egyszerű, karakterünk sokszor nem úgy reagál, ahogy kellene, így alkalmanként előfordulnak kisebb irányítási kellemetlenségek. Viszont itt is nagy hangsúlyt kapott a megvalósítás, főleg az animálás, gyakorlatilag speedrunnerként végigmehetünk a pályákon, és nézhetjük, hogyan ugrál főhősünk dinamikusan A pontból B-be.
Maga a játékmenet a Pigsy nevű karakter belépésével indul be igazán: ettől a ponttól érdekesebb helyszínek következnek, járműves szakaszok törik meg a platformozás unalmát, összetettebbé válnak a feladványok, és izzasztóbb harcok vezetnek el a parádés fináléhoz, aminek köszönhetően végül elégedetten állhatunk fel az Enslaved mellől. A nagyjából nyolcórás játékidőt a Pigsy’s Perfect 10 DLC tolja ki, illetve a Premium Edition tartalmaz néhány extra skint is.
Most ugrik a majom a vízbe!
Hiába vártunk rá azonban három évet, a PC-s verziót meglehetősen nyögvenyelős beizzítani, a menüben található grafikai beállítások ráadásul kimerülnek a felbontás és a gamma állítgatásában, mely édeskevésnek bizonyul, ha teljes pompájában szeretnénk élvezni a programot. A finomhangoláshoz szükség lesz az .ini fájlok babrálására, manuálisan kell beállítani a vsyncet, a motion blurt, valamint a felbontást is, ha 1280x780-nál nagyobb méretben szeretnénk játszani. S ha mindez nem lenne elég, a framerate néha látványosan leesik, illetve mindenféle furcsaságokat érzékelhetünk a videók lejátszása közben. Szóval, aki egy tökéletesen optimalizált, összetettebb címet vár, az könnyen csalódhat. Ugyanakkor, ha nem nehezményezzük ezeket a gyengébb pontokat, és értékeljük a remek körítést, akkor az Enslaved egy különleges világú és szórakoztató darab, amivel érdemes lehet megismerkedni.
