Félreértés ne essék, az Odin Game Studionál nem találták fel a spanyolviaszt (a német Astragon kiadónak szintén van budget-kategóriás rendőrszimulátora, a GTA IV-hez meg már évek óta elérhető a hasonszőrű LCPD: First Response mod), egyszerűen csak ritkák a rendőrjárőri feladatokat szimuláló programok, így mindig kíváncsian várom a témába vágó próbálkozásokat. Ami a brazil csapat játékát illeti, egyik szemem nevet, a másikba könnygáz ment: az Enforcer ugyanis alapjában véve egy szórakoztató rendőrszimulátor, aminek viszont még sincs olyan eleme, amelybe ne lehetne valamiképp belekötni.
ERŐNEK EREJÉVEL?
Maga a játék egy szabadon bejárható, hét pályára osztott sivatagi kisvárosban játszódik, itt kell helytállnia (kezdetben) zöldfülű rendfenntartónknak. Csirkeként időnk zömét a játék elején a traffipaxozás és a gyanúsan cikázó autósok szondáztatása teszi ki, a kihívások azonban rangunkkal arányosan nőnek, a közlekedésrendészet mellett így elég hamar vandálokat kergetünk, betörőket vágunk sittre, rablókat sokkolunk (mind az erélyes fellépéssel, mind az övünkön fityegő taserrel), idővel pedig egy egész drogkartellt is felszámolhatunk.
Tennivaló tehát akad bőven, a küldetések kellemesen változatosak, akcióinkat követően mentővel/lopóautóval vitethetjük el a hátramaradt kocsikat/hullákat, rambózni viszont nem érdemes, egyrészt, mert a játék bőkezűbben osztja az XP-t, ha életben hagyjuk a gazembereket, másrészt pedig a tűzharcok könyörtelensége az ArmA-szériát idézi: 2-3 pontos találattól fűbe harapunk, érdemes hát óvatosnak lenni.
HARMADIK MŰSZAK
A probléma talán éppen ebből, azaz az életszagú nehézségből fakad, technikai fronton ugyanis a játék jelenleg eléggé keresztbe tesz a rendpárti játékosoknak. A képekből gondolom látható, hogy grafikailag nem combos a játék (de audiofronton is elég vérszegény), egy minimál költségvetésből gazdálkodó négyfős indie stúdiónál viszont ez megbocsátható lenne, ha a játékmenet rendben volna. Az Enforcer viszont jelenleg ezer sebből vérzik: irányítása nehézkes (mind az autóvezetés, mind a fegyveres harc, mind a menükezelés terén, de a menekülő rosszarcúakat is képtelenség futva utolérni), mozgásanimációi darabosak, átvezetői zavaróan elnyújtottak, a tutorial pedig kimerül egy rosszul formázott szövegtömbben, ami ráadásul több helyen pontatlan is (kocsink számítógépéből például nem kérhetünk házkutatási engedélyt, noha elvileg lehetséges).
A játék legzavaróbb momentumai viszont nem is a fentiekből, hanem a program életszimulátoros vonulatából adódnak: karakterünket ugyanis rendszeresen etetni/pihentetni kell, a szolgálati időn kívül pedig családi/baráti találkozókat szervezni, illetve új bútorokkal csinosítani a házát, hogy növeljük motiváltságát. Leírva ez egész jól hangzik, a gyakorlatban viszont az Enforcer legnagyobb tüskéje: a Sims-vonal miatt ugyanis egyszerre csak max. 8-15 percet rendőrködhetünk, utána szünetet kell tartanunk, hogy a szolgálaton kívüli karakterrel tamagocsizzunk. Amellett, hogy mindez nem feltétlenül rendőrségi szimulációba való, elég zavaró is, ugyanis az óra ilyenkor is ketyeg: ha bizonyos ideig nem lépünk szolgálatba, kemény XP-levonással büntet minket a játék.
ZSARU BEVETÉSEN
A rendőri fellépés tehát sem technikai, sem játékmenetbeli téren nem kifogástalan, az Enforcert azonban ennek ellenére sem tudom teljesen lehúzni, egyrészt mert a játék a fentiek dacára is elszórakoztatja az embert, másrészt mert az Odin elhivatottsága egyértelmű: a csapat folyamatos kapcsolatban áll a játék (egyébként hálás) közösségével, és jelenleg is számtalan javítást, valamint tartalmi kiegészítést terveznek. Remélem, utóbbiak között idővel a kooperatív mód ötlete is felmerül, ez a játék ugyanis hibái ellenére is jó móka lenne egy cimborával.
