Az Empires Apart ízig-vérig egy Age of Empires-klón, azaz olyan valós idejű stratégia, ahol történelmi nemzetek csapnak össze, valamennyire korhűen mutatva be azok fejlődéstörténetét, egy adott korszaktól egy modernebb évszázadig. Ehhez a semmiből fel kell építeni egy folyamatosan növekvő, fejlődő települést, valamint egy, a folyamatot kiszolgálni képes gazdasági hálózatot. Ehhez nyersanyagokra van szükség, mert minden gyártás és építkezés adott típusút és mennyiségűt követel meg. A meccsek vége általában katonai konfrontáció, ahol az utolsó egységét, illetve a városközpontját is elbukó fél automatikusan elveszíti a meccset.
KORSZAKOK URAI
A fentiek nem csak azért hangozhatnak ismerősen, mert akár az 1997-es, vagy az 1999-es Age of Empires-részek tesztjeiből is érkezhettek volna, hanem azért is, mert már nagyon régóta ezen mechanika alapján épülnek fel és működnek a valós idejű stratégiák. Az Empires Apart ebből a szempontból sem kivétel. Olyannyira nem, hogy még a nyersanyagok terén sem erőltette meg magát: a minibirodalmakhoz fára, ételre, kőre és aranyra lesz szükség, semmi másra. Ezek kitermelése sem igényel rakétatudományt, csak minimum egy parasztra van szükség, illetve egy lerakodóhelyre, ahová a megszerzett javakat eljuttathatják. Ez lehet a városközpont, illetve egy dedikált raktárépület is, amiből rengeteg kell – minden lelőhely mellé egy. A procedurálisan generált térképeken a kitermelőhelyek meccsről meccsre változnak, nincs két ugyanolyan pálya, legalábbis a felépítésüket tekintve, a külső ugyanis adott.
Variációs lehetőségből nem sok akad, leginkább a sivatagos, havas, dimbes-dombos, hegyes, szigetes stílusok váltják egymást, minimális domborzattal, szűkmarkúan mért élővilággal. A funkcionális ábrázolás az Empires Apart egyik legnagyobb erőssége, a totálisan modern külsőt nehéz is szavakkal leírni, hiszen semmihez sem hasonlítható a műfajban. A textúrázatlan épületeknél a díszítőelemek és a színek dominálnak, ahogy az egységeknél is. A szándékosan egyszerűre vett poligonkatonák, a népcsoportonként változó épülettípusok a játék legjobban sikerült elemei, amik egyszerre modernek és mégis korhűek, különösen az olyan technikai megoldásoknak hála, mint a napszakváltás, a dinamikus fények, illetve a kevéske részecskeeffekt, melyek együttesen pazar hangulatot teremtenek.
A kiváló prezentációt erősíti a visszafogott kezelőfelület is, amely két szempont alapján készült: a lehető legkevesebbet takarjon ki a játéktérből, és minimális felirattal és ikonnal tegyen elérhető távolságba minden főbb funkciót. Ezen céljait pedig eléri; nagyon szép, és jól is működik, csak épp sok hiányossággal küzd. Nem lehet egy gombbal kijelölni a katonai egységeket, nincs automata felfedezés, járőrözés vagy őrzés, és a hajóval való szállításnál is visszatér az AoE-korszak ragadványa: a nehézkes ki- és beszállás. A leegyszerűsítés csak az egységek esetében jelent hátrányt, mert kevés az olyan egyedi ismertetőjegyük, amely megkönnyítené a beazonosításukat és elkülönítésüket, így amint egy tucatnál több fő van egyszerre a képernyőn – főleg csata közben – szinte lehetetlen rendesen átlátni a helyzetet, vagy épp kiemelni egy adott típusú katonát.
SLIDERS
Pedig lenne kit és mit! Az Empires Apartban ugyanis, ha nem is tökéletesen, de sikerült megoldani az Age of Empires, és tulajdonképpen a stratégiai játékok egyik örök, de valósággá csak ritkán váló ígéretét: az egyes fajok, népcsoportok közti markáns különbségeket. Itt kereken hat frakció között lehet választani: az aztékok, az arabok, a bizánciak, a kínaiak, a franciák és a mongolok várják, hogy egy tettre kész hadvezér győzelemre vezesse őket. A fentiek mindegyike tényleg totálisan eltérően kinéző, sőt teljesen más néven futó épületekkel és egységekkel rendelkezik, bár a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy azok funkciói teljesen megegyeznek. Azaz mindenki raktárakkal, magtárakkal, kovácsműhellyel, templommal és a többivel kénytelen boldogulni, ha nem is a kőkorszaktól, de a középkor elejétől egészen annak végéig, a puskapor széleskörű elterjedése előtti korszakig. A népek közti eltérés pedig nem csupán azok egységeiben mutatkozik meg, de bizonyos esetekben magában a játékmechanikában is.
A sorból a legjobban a mongolok lógnak ki, akik nemcsak a valós történelemben, de a játékban is egy rendkívül agresszív és mobilis nép. Épületeik valójában sátrak, amiket bármikor fel lehet kapni és arrébb vinni, sőt: az építkezés maga sem pusztán nyersanyagot emészt fel, hanem egy különleges telepes-típust, akikből 3-5 darab is elkelhet, akár egyetlen objektum felhúzásához is! Gyalogos katonákat nem is nagyon használnak, szinte csak lovasaik vannak – még a papok is lóháton járnak –, és minél több ellenséges egységet ölnek meg, úgy lesznek egyre erősebbek és rátermettebbek. A magtáraik egyben a házaik is, ételt pedig fából is ki tudnak nyerni, így egyértelműen velük a legélvezetesebb a játék.
SORVEZETŐ
Ilyen és ehhez hasonló tulajdonságokkal persze a többi nép is rendelkezik. A franciák például kőmonstrumaikkal pazarul kinéző, impozáns méretű településeket tudnak lerakni, melyeket falakkal, várárkokkal vehetnek körbe, az arabok pedig képesek a saját oldalukra konvertálni a riválisokat, úgyhogy a változatosságra és az egyedi ötletekre nem lehet panasz – az egységek viselkedésére, illetve általánosságban véve a tartalomra viszont annál inkább.
Az Empires Apart útvonalkeresése csapnivaló, A-ból B-be a legtöbbször nem nyílegyenesen lehet eljutni, hanem ide-oda keringve; ennél sokkal irritálóbb, hogy az egységek se nem látnak, se nem hallanak, gond nélkül végignézik, ahogy egy méterre porig rombolják az épületeket, vagy megölik a nép egyszerű szolgáit, és általában csak akkor cselekednek, ha egyértelmű utasítást kapnak. Hasonlóan buták a parasztok is: maguktól nem nagyon látnak neki a munkának, ha pedig esetleg elfogyna az a nyersanyag, amin addig dolgoztak, nemhogy nem keresnek a közelben hasonlót, de egy másikra se váltanak át, csak állnak bambán, és várják, hogy az égiek leszóljanak nekik. Ezek voltak az Age of Empires nagy hiányosságai is, de azóta mégis csak eltelt 21 év...
Ez már csak azért is bosszantó, mert pont az egységekről szól minden, hiszen egyáltalán nincs kampány. Nincs történet, amely esetleg bemutatná az egyes frakciókat, nincsenek az emberiség történelméből átemelt csaták és szituációk. Az egyszemélyes tartalom gerincét a skirmish adja, ahol ki lehet választani a résztvevő frakciókat, a térkép fajtáját és méretét, és aztán irány a meccs. Ezenfelül van ugyan egy survival mód – jelenleg egyetlen térképpel –, ahol nappal gyűjtögetni kell, éjjel pedig visszaverni az ellenfelek hordáját, de ez sem olyasmi, amivel heteket lehetne eltölteni. A challenge módról nem is beszélve, ahol vert szituációkból kell győzelmet faragni. A hangsúly egyértelműen a multiplayeren van, de ez önmagában egyszerűen kevés. Pedig az Empires Apart az egyik legszebb és leghangulatosabb AoE utód a piacon – kell neki még pár masszív frissítés, míg nem csak a látványt lehet dicsérni, de a tartalmat is.
