A beszédes nevű Ecolibriumban egy Föld jellegű, dinoszauruszi időkre emlékeztető bolygón kell rendet tennünk, azaz minél tökéletesebb ökoszisztémát kialakítani a megfelelő növények, ásványok és állatok „telepítésével”, gondozásával és egyensúlyban tartásával. Ha mindez nem egy ilyen félig sci-fi világban történne, akár egyfajta farmerszimulációnak is felfogható lenne a játék, itt azonban sokkal mélyebb és összetettebb gondjaink lesznek, minthogy ideális termőföldet találjunk a burgonyának. Az Ecolibriumban a föld és a levegő különböző ásványianyag-tartalmára, vízháztartására és mindenféle egyéb csiricsáré dolgaira is figyelmet kell fordítanunk. A flóra és a fauna szoros összefüggésben van, előbbi határozza meg az utóbbit, ám a klónozással készülő állatok visszahatnak a növényzetre és ezáltal a teljes környezetre. Mindezek menedzselésére tudományos körülmények között, laboratóriumból vezényelve van lehetőségünk, ahol minden egyes számadat és százalék változását folyamatosan nyomon követhetjük: az egyszerű és lassú természetes szaporulat helyett pedig a klónozás kerül a tudomány előterébe.
Ahogy egyre tökéletesebb világokat, ökoszisztémákat hozunk létre, úgy nyílnak meg az újabb állatok és növények, tovább bonyolítva dolgunkat. A program grafikai stílusa le sem tagadhatná a Will Wright-féle Spore hatását: épphogy csak a karakterek teljes átalakításának, külső formálásának lehetősége marad ki a játékból. Az ősi jellegű külcsín pofátlanul másolja a nagy klasszikust, bár hiányzik belőle annak valódi stílusossága és egyedisége, így földrészünkön járkálva bár élvezetes végigsétálnunk az egyre szakszerűbben karbantartott növényeink és állataink között – a Vitát 360 fokban körbeforgatva mindenfele körülnézhetünk –, azért ez a mulatság pár tucatnyi fénykép ellövése és Facebookra posztolása után már jelentősen veszít a vonzerejéből.
A klónozható állatok kicsit mitologikusak, kicsit emlékeztetnek a dinoszauruszokra – ennél azért lehettek volna kreatívabbak a fejlesztők, akik között a „Gyíkusz” nevű lényből ítélve akadhatott magyar ajkú is. A játék alapötlete érdekes, és bár pár óra után – főleg aláfestő zene nélkül – az Ecolibrium kicsit monotonná válik, az elnyújtott játékmenetének és a megvásárolható új tárgyainak köszönhetően akár hónapokig is masinánkon maradhat, mindig könnyed és gyors szórakozást nyújtva.
