A játékmenet
Egyszerre két csatatéren folyik a küzdelem, nem csak a valós harcmezőkön, de ezek mellett párhuzamosan a virtuális világban is. A játékmenet a jól megszokott team deathmach, ahol különböző területek feletti uralkodás, illetve különböző objektumok elfoglalása, illetve elpusztítása a cél. Hogy hogyan is jön ide akkor a másik szál? A kibertérben küzdő csapattársaink tudnak kinyitni egyes ajtókat, ki-, illetve bekapcsolni különböző védelmi egységeket, ezzel segítve a csapatot.
A Dystopiában három különböző egység (light, medium, heavy) közül választhatunk, amelyek megvannak a saját tulajdonságaik, amellyel előnyre tudnak szert tenni a többiekkel szemben. Minden egységen belül további négy különböző fegyvertípus létezik, azaz összesen tizenkét különböző karakter közül válogathatunk ízlésünk szerint. A fegyvereken kívül még különböző úgynevezett implantokkal (különleges képességekkel, tulajdonságokkal) ruházhatjuk fel magunkat, ezzel segítve a hatékonyabb küzdelmet. Ezek azok, amik igazán érdekessé teszik a játékot, gondolok itt a láthatatlanságra, a "Leg Boost"-ra (hatalmas ugrással ruház fel), vagy akár a "Thermal Vision"-re, amivel úgy látsz, mint a Predator - összesen 14 különböző implant közül válogathatunk.
Látvány, hangok, hangulat, extrák
A modhoz jelenleg hivatalosan 7 különböző pálya tartozik, ezek mind-mind sajátos hangulattal rendelkeznek, mindegyik egy-egy saját kis világ, egyedi küldetésekkel. A mapok magukban foglalják a való világ csatatereit, de ezek mellett párhuzamosan benne van a kibertér 3D-s világa is.
A pályák és a modellek kinézete egy kicsit egyszerűnek és monotonnak tűnhet, mégis megvan a maguk bája, és nagyon jól illeszkednek a játék hangulatához. A való világ kinézete, a sivár utcaképek, a graffitikkel és a neonfényekkel, az ipari komplexumok rideg fényeivel igazán hangulatos, és a kibertér szürrealista világával felettébb hatásos összképet nyújt. Igaz a pályák nem annyira részletesek és aprólékosan kidolgozottak, mint mondjuk az Insurgencyben, de az elrendezés, az apró rések, a jó helyre rakott térelemek és az összkép igazán jóra sikerült. A játék hangjait is nagyon eltalálták, semmi zene, igaz egy deathmach játékban úgysem hallanál belőle semmit, de a fegyverek és robbanások hangjai nagyon jól sikerültek.
Ami hatalmas ötletnek számított a Team Dystopia csapatától, hogy egy globális statisztikát csináltak a játékhoz, ezzel is növelve a versenyszellemet a gamerek között. Ki ne szeretné tudni, hogy melyik fegyverrel mennyit ölt, illetve, hogy mégis hogy áll a többiekhez képest? Ezt nem csak a játékon kívül nézheted meg, hanem a scoreboardon is feltüntetik, hogy mégis hányadik vagy a globális ranglistában - igaz, néha megesik, hogy nem frissít a program, de ez elhanyagolható apróság. Ezek mellett a körök végén egy toplista is látható, különböző kategóriákban, mint például a legtöbb frag vagy a legtöbb halál, de ezek mellett nagyon sok igazán szórakoztató is akad, mint például a legtöbb láthatatlanul begyűjtött frag.
Ami leginkább megfogja az embert, az a játék feszült, adrenalindús légköre. Mikor már izzadó tenyérrel markolod az egeret, öt centiről bámulod a monitort, és azt figyeled, honnan tűnik fel az ellen. Ki-be kapcsolgatod a Thermal Visiont, hogy vajon mikor támad rád egy láthatatlan harcos szamurájkarddal, vagy éppen láthatatlanul osonsz végig az ellenség sorai között, és attól rettegsz, hogy mikor szúrnak ki és vetik rád magukat...
Jelenleg az 1.1-es patchnél tartanak a készítők, és a folyamatos javítgatás mellett külön figyelmet fordítanak az alakulgató közösségre is.
Összkép
A Dystopia tipikusan az a játék, amire egy kis időt kell fordítani - nem biztos, hogy egyből magával fog ragadni. Az irányítás eleinte egy kicsit nehézkes, bár ezt megszokhattuk a Half-Life 2-ből, de ezek mellett még további billentyűk is bekapcsolódnak, mint pl. az implantok ki-bekapcsolása, a térkép és még sok más. Ezek mellett további tanulni való, hogy az implantokat mikor, hogyan és hol kell használni, és a kibertérben való kiigazodás is eleinte bonyolultnak tűnik. De, és ez a "de" igazán nagybetűs, miután az ember rászán egy-két órát, hogy mégis kipróbálja, utána már nehezen szabadul abból a légkörből, ami a játékot lengi körül. Jack in! Kick Ass!