A Dwarrowst nehéz kategorizálni, mert egyszerre városépítő és menedzselő játék, ugyanakkor a szabad felfedezésnek és a rejtvények megoldásának is nagy szerepe van a fő történetszálban. Életét Kickstarter-kampányként kezdte, és az elképzelés már akkor is az volt, hogy új zsánert alkosson, felhasználva több játéktípus fő elemeit. Három főszereplőt kell párhuzamosan irányítani, akik mind különböző képességekkel és felszereléssel rendelkeznek, így egyedül alkalmasak specifikus feladatok megoldására, ám együtt kell dolgozniuk a komplex küldetéseken. A háttértörténet szerint az erdőtündéket egy katasztrofális áradás elűzte őseik földjéről, így most távoli tájakon, például Duskenvale-ben telepedtek le, és éppen kezdik újjáépíteni otthonukat. Ebben segítségükre siet a gyarmatosítók céhe, és három profit küldenek hozzájuk, akik már tapasztaltak az ilyesfajta munkákban. Ezek a szakemberek természetesen a mi karaktereink, vagyis Dwilben a gyűjtögető, Gloia az építő, és Horbir a felfedező. (A játék elején másképp is elnevezheted őket, mint default neveik, ami kellemesen személyessé teszi az élményt.)
A munkálatok egy félkész faluban kezdődnek, ahol azonnal megmutatkozik a nyersanyagok felhalmozásának és az új épületek felhúzásának szükségessége. Dwilben elindul fákat kivágni és ércet bányászni, Gloia pedig a helyi mesterrel együtt dolgozva épületek alaprajzait készíti el, amiket az elfek megépítenek az összegyűlt anyagokból. A lakók kényelmének biztosításához többek közt fedélre, ételre és szórakozásra van szükségük, és ha nem boldogok vagy nincs elég energiájuk, akkor nemcsak a munkát szüntetik be, de egy jobb élet reményében el is hagyják a települést. Szóval érdemes fókuszálni a falu fejlesztésére, mert minél kevesebb dolgozó elfed van, annál kevesebb épület üzemel maximumon, és az ezen múló bónuszok hiányában az elégedettség egyre csak zuhan. A város menedzselése nem rettentően komplex, de mégis fontos eleme az egésznek, Dwilben és Gloia pedig elengedhetetlenek ehhez.
Pihentető kihívások
Horbir, a harmadik csapattag képes sprintelni, így az ő dolga a település kerítésén túli hatalmas, változatos vidék felfedezése. A játék fele múlik rajta, meg a számtalan elrejtett kincsen, teleport ponton, potenciális lakón és feladványon, amiket talál. Kincskereső botja a fő eszköze, amivel titkos ládákat és értékeket fedez fel, illetve ő az egyetlen, aki képes akadályokra és falakra felmászni. A térkép meglepően terjedelmes és változatos helyszíneket ígér, kísértetjárta erdőktől vidám kis falukig, és megoldandó fejtörőkből sincs hiány. Ezek a kellemes kihívást jelentő puzzle küldetések általában a fő sztori részei, mindhárom szereplőnk jelenlétét és igazi csapatjátékot igényelnek. Jellemzően a karakterek közt váltogatva kell képességeiket taktikusan kihasználnod, időzíteni és szinkronizálni a mozdulataikat, vagy különböző helyekre állítanod őket az ajtók kinyitásához, néha pedig platformer elemek is előfordulnak. Még ha ellenfelekkel is találkozol, harcra sosem kerül sor, lopakodással és ügyességgel kell legyőzni minden akadályt. Meghalni lehetetlen, az egész élmény végtelenül higgadt és barátságos, a legnagyobb stresszt a (sosem túlságosan megerőltető) fejtörők megoldása jelenti.
Aprajafalva lakói
Az alaptörténet és a mellékkarakterek aranyos humorral, könnyed stílussal operálnak, ami a grafikai stílusban is megmutatkozik. Az esztétika színes, bolondos, bár az én ízlésemnek talán túl szimpla és jobbára egyforma is. Tartalom szempontjából rendkívül gazdag a játék, a fő elemek és küldetések mellett minijátékok (pl. időre menő versenyzés és állatidomítás) is akadnak, a világ pedig tele van felfedezendő érdekességekkel. Igazán problémám (a modellek egyszerűség mellett) csak a térképpel van, az ugyanis nem túl informatív, a fontos helyszíneket lehetetlen megtalálni rajta, és sokkal inkább hasonlít régimódi papírtérképre, mint interaktív segítségre. De ahhoz képest, hogy mindössze három fejlesztő munkája és agyszüleménye, a Dwarrows abszolút egyedi és gazdag játékélményt nyújt, amit a békés városépítgetés és felfedezés rajongói értékelni fognak.
