Szakadékon, barlangokon és titánerdőkön át

A történet szerint Ehb Királyság földjein járunk, ahol nyugalomban él egymás mellett törpe és ember, varázslók találnak itt menedékre és egy különös nép, a droog is itt vert tanyát. Hősünk, akit kezdetben csak úgy hívnak, a Farmer, földműveléssel tartja fent magát. Egy nap azonban a szomszédos faluból érkezett vendég zavarja meg munkájában, aki utolsó erejével hírül adja Farmernek, hogy gonosz lények, krugok dúlták fel a környéket, lemészároltak mindenkit és fosztogattak; amint ezt elmondja, ki is leheli lelkét. A mi dolgunk lesz, hogy visszaszorítsuk a krug támadást és utánajárjunk, miért is támadtak ezek a lények a békés lakókra. Később persze kiderül, hogy többről van szó puszta zsákmányszerzésnél -- valaki a saját kis sötét céljaira használja fel őket. Hosszú lesz az út, míg visszaállítjuk a rendet, és ezt az utat rengeteg szörny teteme fogja szegélyezni.

Minden szerepjáték magja, a karakter elkészítése roppant egyszerűre sikerült: jobbára csak a külső tulajdonságokat (nem, fej, hajszín, ruházat) és a nevet adhatjuk meg -- a már megszokott pontelosztogatós módszer teljes egészében kimaradt, ehelyett menet közben fog fejlődni karakterünk automatikusan. A jellemek, fajok szintén nem játszanak szerepet, sajnos, teszem hozzá. Ugyan kezdetben csak egy hőssel indulunk útnak, ám menet közben egyre többen csatlakoznak hozzánk akár egy kis kaland, akár anyagi javak reményében. Csapatunk nyolc tagból is állhat, de ennyi főre nem nagyon lesz szükségünk, hiszen ilyenkor jobban megoszlik a szerzett tapasztalati pont. Véleményem szerint három karakter az ideális: egy izmos harcos, aki közelharcban aprít, egy íjász és egy varázsló -- ők ketten hátulról támadnak és fedeznek, illetve gyógyítanak szükség szerint.

Alapvetően három fő tulajdonság bír jelentőséggel: az erő (minél többet harcolunk közelharci fegyverrel, annál gyorsabban növekszik a hős fizikai ereje és annál komolyabb páncélokat, kardokat használhat; nyilvánvalóan egy harcosnál ez a legfontosabb szempont), az ügyesség (távolsági fegyverek használatával fejlődik, minél magasabb az értéke, annál pontosabb lesz az íjászunk) és az intelligencia (sikeres varázslások alkalmával növekszik; a nagyobb IQ több manát eredményez).

Varázslatokból kétfélét különböztet meg a játék: egyrészt természeti mágiát, melynek varázslatai leginkább a gyógyításban, védelmezésben fejtik ki hatásukat, másrészt támadót, ami a nevéből adódóan az ellenség soraiban visz véghez kisebb-nagyobb pusztítást. Ahhoz, hogy egy bűbájt elsüssünk, mindenképpen szükség van egy varázskönyvre, ahol tárolhatjuk azokat. Tizenkét varázsige fér el egy könyvben, melyekből egyszerre kettő lehet aktív. A képernyő bal felső sarkában található karakterünk portréja, ezen állítható be, hogy épp melyik fegyver vagy mágia legyen aktív, amit hősünk automatikusan használ.

A túlélés törvényei

Maga az irányítás roppant egyszerű, hűen követi a hasonló stílusú játékokban megszokott módszert: bal egérgombbal tudunk mozogni illetve támadni, a jobb gomb pedig a formációk közötti váltogatásra szolgál. Egyszerre egy karakter aktív, őt követik a többiek, de lehetőség van kijelölni egyszerre az összes tagot is. Az, hogy társaink hogyan viselkedjenek egy csatában, a képernyő jobb alsó sarkában tudjuk megadni: maradjon mindig a közelben, vagy nyugodtan kóricáljon el és vegye üldözőbe az ellenséget; támadjon meg bárkit vagy csak védekezzen; vegye célba a leggyengébb szörnyet vagy pedig csak a közelébe merészkedőt.

A játékmenet is ismerős lesz máshonnan: csavargunk a vadonban vagy labirintusok mélyén, vértől csöpögve megérkezünk egy táborba, ahol megpihenünk, pénzzé tesszük a feleslegessé vált javakat és újakra teszünk szert, a helyiekkel csevegve hasznos vagy éppen haszontalan információkat, esetleg új küldetéseket kapunk, majd irány újra a nagyvilág.

Néhány tanácsot hadd osszak meg azokkal, akik úgy döntenek, belevágnak a kalandokba:

• Nem érdemes túl sok fővel kalandozni, nyugodtan küldjük el a haszontalanná vált karaktereket, miután tárgyaikat elvettük tőlük.
• Mindig figyeljük a figura portréját! Amikor sárgán villogni kezd, igyunk meg egy gyógyitalt (alapesetben „H” billentyű). Itt látható amúgy a manna is, szokás szerint kékkel jelölve.
• Soha ne rohanjunk előre, mert könnyen csapdába eshetünk és rengetegen rontanak ránk, ehelyett csak lassan, megfontoltan haladjunk.
• Nem fogunk tudni minden karaktert az összes tulajdonságból a maximumra tápolni, nem is szükséges. A kezdő karakter fejlődési irányát mi szabjuk meg azáltal, hogy melyik támadási módot (közel- vagy távolsági harc, varázslat) használjuk sűrűbben, a hozzánk csapódók viszont már rendelkeznek „előélettel”, tapasztalattal -- használjuk ki!
• Az alapvetően harcos jelleműek nyilván inkább bárdot, mint varázskönyvet forgatnak, de egy-egy Resurrect tekercs azért mindig legyen náluk is, jól fog jönni.
• Ha egy karakternek elfogy az életereje, még nem hal meg, csak elájul. Ez esetben vigyázzunk rá, amíg szépen lassan magához tér, ne érje őt támadás, míg öntudatlanul fekszik a földön.
• Egyes falvakban teherhordót is vehetünk magunknak. Küzdeni ugyan nem fog, de az elszórt tárgyakat örömmel cipeli.
• Némely helyszín, mint például a mocsaras vidék, igen nagyra sikerült, könnyű elveszni benne. Ilyenkor használjuk az iránytűt a jobb felső sarokban, vagy a térképet (Tab gomb), melyen mozogni is lehet.
• Nem túl életszerű dolog, de én örültem neki, hogy fegyvereink, páncéljaink nem rongálódnak, így nem kell külön odafigyelni az állapotukra, nem kell a javításukkal bíbelődni, így tehát egy hozzánk nőtt kardot akár a játék végéig is használhatunk.
• Rázósabb összecsapások alkalmával nyugodtan állítsuk meg a játékot és gondoljuk át a taktikát! Érdemes betanulni azt a néhány gyorsbillentyűt is, amiket gyakran használunk.
• És végül: mentsük el gyakran a játékállást; van ugyan automatikus mentés, de csupán egy-egy nagyobb fejezet lezárásánál.

A vadon hívó szava

Mielőtt belekezdenék az értékelésbe, szeretnék mindenkit biztosítani arról, hogy remekül szórakoztam a játékkal. Onnantól kezdve, hogy kialakítjuk a karakterünk külsejét és megkapjuk az irányítást, nincs megállás, az ember csak a darálásra, aprításra (és az energiacsíkjára) koncentrál. Aki nem vár többet egy szerepjáték-féleségtől, szintén jól fog mulatni.

Nem lehet panasz a vizuális megvalósításra sem, a táj és időjárás kellően változatos: van, mikor szakadó hóban vagy esőben kalandozunk, máskor ragyogó napsütésben. Pusztaság, erdő, bűzös katakomba, szédítő magaslat -- sok helyen megfordulunk majd, sokféle rémséget fogunk szabdalni. A kamera bátran forgatható, lehet kicsinyíteni/nagyítani is. Ezzel annyi problémám volt csupán, hogy olykor véletlenül másik karaktert választottam ki az helyett, akit irányítani szerettem volna-- bár ezt meg lehet szokni.

Feltétlenül meg kell említenem a zenei aláfestést is, mivel nálam ez a szempont a grafikával közel egyenértékű fontossággal bír; főleg egy efféle játéknál fontos, hogy a játékos úgy érezze, egy másik világban jár. Panaszra nem lehet okunk, mind a hangok, mind a zenék nagyszerű élményt nyújtanak. Megérdemli a szerző, hogy megemlítsük a nevét: Jeremy Soule, akinek nem ez az első munkája, hiszen neki köszönhetjük az Icewind Dale, a Neverwinter Nights, vagy épp a Morrowind és Oblivion varázslatos dallamait is. A hangok szintén jól sikerültek, egyedül néhány ellenfél, például a banditák és a trollok nyögésének hallatán vontam fel kicsit a szemöldököm.

Egyetlen komolyabb kifogásolnivalóm akad mindössze: a játékmenet picit monotonra sikerült. Rendben, hogy prioritást élvez a gyilok, de itt-ott lehetett volna komplikáltabb rejtvényeket tenni a kalandba, feldobta volna a folyamatos akciót. Azért is kár, hogy a karakterek nem kommunikálnak egymással, pedig láttuk már más játékokban, hogy ez jól működik.

A kooperatív módot kínáló többjátékos lehetőséget sajnos nem volt alkalmam kipróbálni, pedig biztosan jó móka. Adott ugyan a Microsoft saját kis felülete, a ZoneMatch, de nem tudtam csatlakozni hozzá, ezen kívül lehet küzdeni helyi hálózaton vagy interneten, közvetlen TCP/IP kapcsolattal.

Az eddig elmondottakat egybevéve csak ajánlani tudom, hogy mielőbb látogassatok el Ehb birodalmába -- sok tennivaló vár minden odatévedő vándorra…