Utoljára tavaly decemberben adtam némi tanácsot a kisgyerekes szülőknek, de a sárkányok moziba való visszatérésével egyidejűleg, ahogyan azt már megszokhattuk, itt a videojátékos adaptáció is, méghozzá kifejezetten a kisebbeknek, amely Fogatlan nagy szerelme helyett egy egészen más történetet mutat be. Más kérdés, hogy míg a Paw Patrol a legkisebbek igényeit tartotta szem előtt, addig a Dawn of New Riders már a kicsit idősebbek felé nyújtogatja hívó karját – nem véletlen a korhatározás (7 éves kortól ajánlott) sem, hiszen az Így neveld-sorozat 2010-es és 2014-es epizódjain, vagy éppen a tévésorozaton a kicsik is elnevetgélnek, de leginkább az általános iskolások élvezik. Éppen úgy, ahogy a játékot is.
Keltető és gondolkodtató
A történetben bár felbukkannak a közismert és szeretett karakterek is, így például Fogatlan is újra és újra tiszteletét teszi a kampány során, összességében egy fiatal fiúról és tojásból frissen kikelt társáról mesél a cselekmény, amely természetesen új gonosztevőket, irányított és megőrjített sárkányokat hoz a képbe, miközben a frissiben egymásra talált párossal kell utánajárni, miért és hogyan égetnek fel mindent a megbolondult hüllők. Alapesetben a játékos a fiút irányítja, akivel a növényzetet és a tereptárgyakat egyaránt kezelésbe lehet venni, na, és persze az ellenfeleket is, akik normál, páncélos, távolsági fegyveres emberek, kisebb-nagyobb sárkányok. Útközben összevalókat gyűjtögethetünk, erősebb felszerelésre bukkanhatunk, a rendre feltűnő Astrid (Hablaty, avagy az animációs filmek hősének, Fogatlan barátjának és gazdájának szívszerelme) boltjában pedig aztán lehet potit és buffoló extrákat craftolgatni. Sőt, a kovácsnál a páncélzatot és a fegyvert is kezelésbe lehet venni, így minimális RPG-mechanika is bekerül a képbe – már a páros harc és a logikai fejtörők mellett.
Merthogy a fiúról bármikor átválhatunk a növésben lévő sárkányra, aki termete miatt befér a kisebb réseken is, illetve eleinte csak fagyasztani tud a támadásaival (például a tavak, folyók vizét), de később akár lángokat is fújhat. Képességei általában a fejtörőknél jönnek jól, bár a harcban is segítséget jelenthetnek. Egy-egy esetben pedig használatuk létfontosságú, mivel az utat jelentő platformok, az azokat mozgató szobrok egyaránt így lépnek működésbe: egy kis speckó energia után elmozdul, aminek mozdulnia kell, esetleg kicsit logikázhatunk az elrendezésen, majd végül feltárul a kijárat, aminek mindenki nagyon örül. Lényegében ennyi a játék, ezek a legfontosabb elemei, na, és persze a rafináltnak tűnő főellenfelek, akiket aztán viszonylag egyszerűen le lehet gyűrni.
Semmi kiemelkedő
A Dawn of New Riders sok újdonságot nem hoz, lényegében ismerős elemekből építkezik, nem is túl merész vagy éppen látványos, mégis, könnyen az ember szívéhez nő, sikere pedig főleg azon gyerekek között szavatolt, akik egyébként is imádják az Így neveld-sorozatot. A fejtörők feldobják a viszonylag élvezetes felfedezést és a kicsit monoton (de főként picit bugos) harcokat, ráadásul bár összességében nem valami acélos a grafika, van egy sajátos bája a színes, picit festményes környezetnek, ami még a legcsúnyább esetekben – például repkedés közben, amikor a világtérképen váltunk a helyszínek között – sem annyira zavaró, hogy bárkinek is elmenjen a kedve a kalandtól. Persze, az látszódik, hogy a kisebbek jelentik a célközönséget, 4-8 éves korban pedig a Dragons ideális alany. A gyerkőcöket ilyenkor még úgyis csak a sárkányok, a vicces helyzetek, a kisebb harcok és a kis gondolkodással megfejthető feladványok érdeklik, nem pedig az, hogy a párbeszédeknél csak hümmögések vannak a kiírt szövegek mellé.
