Azért örülök, hogy a béta és az Early Access után a teljes verziós Dreams is az én kezeim között landolt, mert így legalább hónapokig nyomon követhettem a program alakulását, frissítéseinek tartalmát és egyre nagyobbá váló közösségének formálódását. 2019 márciusában lestem bele először a Dreams fejlesztői és kreatív álmokkal teli világába, és már akkor is hatalmas vállalkozásnak láttam az egészet, hiszen egyáltalán nem mindennapi az olyan produkció, amiben kvázi mi magunk alkothatunk meg saját játékokat és kisfilmeket, mégpedig mindezt szórakozva, bármilyen szükséges tudás és gyakorlat nélkül.
Aztán májusban elkezdődött a korai hozzáférésű státusz, és mikor ennek apropójából visszatértem hozzá, bizony rögvest szemet szúrt, hogy a rajongók effektíve bármiből képesek elkészíteni a Dreams-verziót: akadt Mario, Sonic, Tomb Raider, Silent Hill, Dark Souls, sőt voltak, akik régebbi videojátékok folytatásait és új pályáit alkották meg a Media Molecule programjának segítségével (lásd: FF7 Dreamake), ami már önmagában egy csodálatos teljesítmény. Persze a játékteremtést le kellett „butítani” casual szintre, azaz a Dreams világát úgy kellett felépíteni, hogy azzal bármelyik PS4-tulajdonos könnyedén elboldoguljon, bármiféle komolyabb fejlesztői múlt vagy erre vonatkozó szakképesítés nélkül.
Ennek eredményeképp az elkészíthető alkotások nyilván nem fognak az AAA-ligában indulni, viszont elég az utóbbi 5-10 évből megnéznünk az indie videojátékok térhódítását, és rögtön láthatjuk, hogy sokszor bőven elég egy kreatív ötlet és egy jó megvalósítás ahhoz, hogy az adott cím óriási siker legyen, a szemkápráztató látványvilág és dollármilliókból megtámogatott játékmenet hiányának ellenére is.
IMPerium Galactica
Azoknak, akik csak most ismerkednek a Dreamsszel, dióhéjban felvázolom, hogy mit tud a játék: itt a szó legszorosabb értelmében véve az alkotásról szól minden. Megalkothatsz saját játékokat, kicsit és nagyot, egyszerűt és komplexet egyaránt (hiszen minden csak szabadidő kérdése), 3D-s tárgyakat és háttereket rajzolhatsz, amiket aztán online megoszthatsz másokkal is, és ha rendezői – netán zeneszerzői – babérokra törekednél, a sideshow-k, muzsikák és hangeffektek mellett komplett kisfilmeket készíthetsz.
Kezdésképp választanod kell egy végtelenül aranyos, színes impet. Ezek a kis léleklények segítenek a továbbiakban, hogy ne egy kurzorral kelljen bíbelődnöd – jópofa, hogy ha toltad a bétával és az Early Access verziót is behúztad, akkor kaphatsz exkluzív lényeket (egy békát és egy hópelyhet). Kis barátaid természetesen igen alaposan testreszabhatók, csak úgy, mint Sackboy a LittleBigPlanet-játékokban. Cuki imped a DualShock4 mozgásvezérlőjét használva irányíthatod a képernyőn, és navigálhatsz a különféle menüpontok között.
Két nagy kategória van: az egyikben te hozhatsz létre tartalmat (Dream Shaping), a másikban pedig böngészhetsz a mások által létrehozott tartalmak közül (Dream Surfing). Utóbbi azért is hasznos, mert nem csupán átélheted mások megvalósított álmait, de ez a szegmens a saját projektedben is rendkívül nagy segítséget tud nyújtani. Én speciel rögvest nekiálltam egy kezdetleges kis horrorjáték elkészítésének, amihez kreáltam magamnak egy főhőst és egy kísértetházas helyszínt, azonban a ház berendezéseit és a kinti kert (naná, hogy ódon temető is helyet kapott benne) tereptárgyait már nem akartam a nulláról elkezdve megalkotni. A Dream Surfing ekkor jött jól, ugyanis mások által megalkotott és az „online közösbe” bedobott dolgok ezreiből válogathatunk magunknak, így pedig kb. másfél perc alatt megtaláltam a nekem kellő, de már valaki más által előre elkészített modelleket, amiket nemes egyszerűséggel beimportáltam a saját játékomba.
A Dreams közösségépítő oldala pedig nem csupán ennyiben merül ki. Ha akarunk, besegíthetünk más játékosoknak is: vállalhatjuk, hogy mi írjuk a zenét, mi készítjük a háttereket, a karakterek kinézetét vagy amiben épp fantáziát látunk, míg mondjuk, a világ túlsó oldalán élő játékos megtervezi a pályát vagy megírja a történetet. Egészen pofás kollaborációk születhetnek így, ha pedig már többen is vagyunk egy-egy projektre, a végeredmény egészen biztosan megéri majd a belefeccölt energiát, nem mellesleg pedig hatalmas élmény egy általad kreált dolgot viszontlátni a már elkészült játékban. Kérdéses még, de idővel talán abból is lehet valami, hogy a fejlesztők által legjobbra értékelt alkotások előbb-utóbb kikerülhetnek a PSN-re, mint megvásárolható, teljes értékű indie játékok. A kezdeményezés nagyon jó, én speciel drukkolok, hogy megvalósulhasson ez a terv.
Akkor én most csinálok egy Zeldát!
A tutorial résszel már foglalkoztam a korai hozzáférésű tesztemben, így erre most külön már nem térnék ki. Lényegében minden egyes elsajátítható lépés kapott egy nagyon részletes, több szintes oktatást, ahol elsajátíthatjuk a Creation menüpont (azaz a Tervezés) minden csínját-bínját. Objektumokat lepakolni, átméretezni, duplikálni és forgatni a mozgásérzékelővel még mindig egy kissé körülményesnek hat, de szerencsére mindent át lehet állítani az analóg karokra. Semmi sincs feleslegesen túlbonyolítva, a szerkesztéshez használatos menüpontok nem takarnak ki fontos részleteket, nem foglalják el a fél képernyőt, és gombnyomásra el is tűntethetjük a teljes menüsort, hogy még jobban átláthassuk a készülő műremekünket.
Fontos megjegyezni, hogy impeddel az R2 megnyomásával „megszállhatsz” más karaktereket, és ettől kezdve őket irányíthatod a kontrollerrel. Ezt még egész sok játék használja, ám akadnak olyanok is, ahol már eleve az adott karakter bőrébe bújva kezdesz, és nem kell külön interakciót beiktatnod az irányítás megszerzéséhez. Nekem egy picit idegen volt Lara Croftot megszállni ahhoz, hogy mozgásra tudjam bírni, de lényegében ez csak ízlés dolga. Apropó, mozgás! Nos, ez az a pont, ami a legtöbbeknek minimum furcsa lehet, hiszen az irányítható karakterek mozgása sokszor egy ragdoll bábuéra emlékeztet. Nem különösebben zavaró ez sem, de platformjátékoknál eléggé szembetűnő. Szerencsére rengeteg kezdő játék akad a Dreams tarsolyában, amiket pont az új belépőknek találtak ki. Sőt, az Art’s Dream egy teljes értékű, kb. 2-3 órányi történetközpontú játék (több eltérő szinttel, trófeákkal), mely egy ihletét vesztett zenészről szól, de közben nagyszerűen mutatja be szintről-szintre, hogy mire is képes a Dreams, ha kreatív elmék kezei közé kerül.
Tavaly óta a közösség igen szépen bővült, és ez erősen meglátszik az újabb fellelhető alkotásokon is, mert nem elég, hogy azóta valaki megcsinálta a The Last of Us Part 2 PS1-grafikás változatát, de én megtalátam a TPS nézetet használó Silent Hillst is, amivel egészen jól elszórakoztam. És tulajdonképpen pont ez a Dreams lényege: a szórakozás. Belépsz, mazsolázol kicsit a meglévő kínálatból, vagy épp dolgozol néhány órát a saját projekteden, közben követőket gyűjtesz, esetleg feliratkozol másokra. Végigpróbálsz játékokat és meglesel pár bemutatót, majd elégedetten nyugtázod, hogy bizony milliomos fejlesztőcégek árnyékában is akadnak még olyan fantáziával megáldott, tettre kész gamerek, akik bármikor képesek meglepni bennünket egy újabb gyöngyszemmel, még ha csak a Dreams világán belül is.
