A szóban forgó játékunk egy lila hajú, tömzsi, Mia nevű királylányról szól, akit egy kastélyban tartanak fogva. Ám a hős lovag helyett kapzsi katonák látogatnak meg minket, akik megmentésünk helyett inkább jól kirabolják a kastélyt. Persze arra nem számíthattak, hogy Mia a királyság legelvetemültebb személye, és képes megcáfolni az univerzum törvényeit: játszi könnyedséggel hívja elő sárkányát és saját magánál háromszor nagyobb kardját a semmiből. Mintha csak egy Pokémon-jelenetet látnánk.
Ezek után elkezdődhet az akció. Mia sárkányát irányítjuk, ami gazdájával készen áll a véres bosszúra. Ennek az egész királyság issza meg a levét (hisz, ha a katonák ilyenek, miért ne lenne az egész királyság is ilyen…?). De nehogy az égen repkedő, tüzet okádó sárkányokra gondoljunk! Szó sincs erről. Egy giliszta-sárkányt kapunk, ami csupán 3 dologra képes: gyorsulni és (szinte) mindent letarolni vagy megenni maga előtt, ideiglenesen föld alá bukni, a biztonságba, - és a föld alól hirtelen „kiugrani”. De ennél nem is kell több!
Sárkányröpte
Az irányítás a lehető legegyszerűbb. Ha megérintjük a képernyőt, sárkányunk a föld alá bukik (vagy, ha a levegőben van, akkor hamarabb földet ér). Majd, ha felemeljük az ujjunkat, a felszínre tör. Minél mélyebbre megyünk a föld alá, annál nagyobb lendülettel és gyorsasággal lövellünk a felszínre. De nem mehetünk le a bolygó magjába. A felszín alatt csak egy viszonylag vékony rész elég puha ahhoz, hogy a sárkány ott közlekedhessen. Amikor utolérünk egy katonát, sárkányunk letarolja, vagy, ha egy erősebb ellenséggel van dolgunk (például egy lovaskocsival, ami robbanószert vagy íjászokat is tud szállítani), akkor Mia (aki ugye eközben rajtunk lovagol) a legnagyobb élvezettel kaszabolja le azt 1-2 csapással. Ez leginkább a főellenségekkel vívott harc során jön jól nekünk, de erről majd kicsit később.
A játék során sokféle ellenséggel és akadállyal találkozunk. Eleinte a lándzsások és íjászok fognak minket bosszantani: mikor meglátnak minket, ívelten dobnak, illetve lőnek felénk egy lándzsát/nyilat, ami elől csak a föld alá bukás véd meg minket, vagy hamarabb ugratnunk kell, így a repülő fegyver fölött „átrepülünk”. Aztán jönnek a nehézpáncélosok, akiknél egy hatalmas pajzs van, aminek, ha nekihajtunk, szép nagyot koppanunk. Ettől sebződünk és hátraesünk, tehát gyorsulhatunk fel ismét. Majd jönnek a helyhez kötött ellenségek, mint például az ágyú vagy a hajó. Igen, a játékban vízfelület is van.
Akadályokban sem fogunk hiányt szenvedni. Kis dombokat, hegyeket, illetve lebegő szigeteket kell úgymond megmásznunk, átugratnunk vagy átfúrni magunkat rajtuk, de még a lávatavakat is kerülnünk kell (amelybe ha belemegyünk, azonnal meghalunk), a mesterséges akadályokkal együtt. Ilyenek például a fatüskék vagy a ház magasságú fémfalak. Utóbbiról érdekes, hogy ha nekimegyünk, ugyanaz történik, mintha a nehézpáncélosok pajzsának ütköznénk, mely vagy negyede a fal méretének.
Ahogy korábban említettem, főellenségekkel is találkozunk. A pályákon bizonyos távolság megtétele után, egy látványos lassítás keretében pillanthatjuk meg őket, majd kezdetét veheti a „boss fight”. A főellenségek a pályák során egyre többen esznek, egyre erősödnek. Segédek is társulnak hozzájuk, mint például a bombákat dobáló, madár segítségével repülő katonák vagy az íjászokkal teli lovaskocsi. Érdemes először ezeket levadászni, mert a főellenségeknél fürgébbek és nehéz kikerülni a lövedékeiket, bombáikat. A felszín alatt minél több, a felszínen vagy a levegőben minél kevesebb időt kell eltölteni (mert könnyen eltalálhat egy száguldó sziklagolyó vagy egy nyílvessző), és érdemes alulról nekirontani az ellenségnek, így Mia meg tudja sebezni azt. Persze nem lehet az idők végezetéig a föld alatt bujkálni. Hüllőnk ugyanis ott sebződik egy bizonyos idő után (Az, hogy mitől, az már jó kérdés. A levegő hiánya miatt nem lehet, mert a sárkány a vízben nem fuldoklik.), így rövid időn belül a felszínre kell jönnünk. Legalábbis, ha nem akarjuk kivégezni szegényt.
Hogy minél jobbá váljunk
A Dragon Hills nem csupán a gyilkolásról szól. A játék során minden ölésért és pusztításért pénzt kapunk, amit fejlesztésekre és képességekre költhetünk. Fejleszthetjük a sárkányunk páncélzatát (ezáltal több életereje lesz), Mia kardját (ez a sebzést növeli), vagy vásárolhatunk képességeket, például olyat, amivel sárkányunk ideiglenesen óriási fekete sárkánnyá vagy „az egek urává” válik. Előbbitől hatalmassá és a bombákon, ágyúgolyókon kívül mindennel szemben sebezhetetlenné, utóbbitól gyorsabbá válik, sőt a levegőben is tud majd siklani. De vannak védelemtől, sebzéstől és gyorsaságtól független képességek is. Ilyen például az érme bomba, amitől minden érmévé válik, és arra vár, hogy begyűjtsük, vagy az extra élet, amitől több életerőnk lesz. Csupán ettől a kis plusztól gyarapodik a játékkal töltött időnk száma. E nélkül, és még talán így is, nagyon hamar unalmassá válhat a Dragon Hills, ha a játékosnak nem szimpatikus ez a stílus, illetve műfaj.
Amit mindig látunk és hallunk
A katonák kinézete igen bohókás (ami már-már kötelező a Rebel Twins játékaitól): henger alakú testük és rövid lábuk ellenére akár gyorsabban is futhatnak, mint mi csúszunk. Kegyetlen mészárlásunk során a felszín és a háttér is jelentősen változik. Füves tájtól, repülő szigeteken át kopár vidékekig több éghajlattal is találkozunk. A felszín ennek ellenére nem túl kidolgozott. Fűvel, gazzal, szántófölddel, városokkal egyáltalán nem találkozunk. Ehelyett inkább miniatűr várakat, falvakat vagy egymás mellett rendezetten álló fákból összerakott „erdőket” kell elpusztítanunk, vagy épp magányosan álló házakat vagy sziklákat (utóbbi talán az egyetlen méretarányos objektum a játékban) tarolhatunk és görgethetünk el, amivel ellenségeinket söpörhetjük el az útból. A legtöbb erdő, falu, vár stb. nem sokkal nagyobb a sárkányunknál. Persze lehet azt mondani, hogy ez direkt ilyen, de ha elképzeljük (akár a képek alapján), hogy milyen lenne a játék hatalmas, kétdimenziós várakkal, városokkal, erdőségekkel és szántóföldekkel, akkor egy jóval szebb játék tárul a szemünk elé – ha csak gondolatban is.
A szóban forgó játékban sajnos hibák is akadnak. Én pályafutásom során kettővel találkoztam: először kiestem a világból. Nem volt semmi más, csak Mia, a sárkány, és az üres semmi. Aztán többször is előfordult, hogy egy ütközés során a hüllő feje 270°-kal elfordult balra. Néha helyreállt, néha nem. Reméljük, a közeljövőben javítva lesznek ezek a kis kellemetlenségek.
A grafikáról nem lehet túl sokat beszélni. Azt a szintet eléri, amit egy alap 2D-s játéktól elvárunk, de többet nem. A levegő és a talaj határa csak egyenes vonalak sokasága... Viszont itt nem is ezen van a hangsúly. Sokkal inkább a játékhoz illő zenéről, amit a fejlesztők nagyon eltaláltak! Az egész játék során pörgős zenét kapunk, mely buzdít minket az önfeledt mészárlásra. A fejlesztési menüben is egy odaillő muzsikát ültetnek a fülünkbe, mely kicsit megnyugtatóan hat az izgalmak után.
