A fejlesztőcsapat ezúttal a Naruto-játékokkal már befutott CyberConnect2 lett, ami elsősorban a leegyszerűsített (de hívhatjuk lebutítottnak is) harcrendszerben köszön vissza. Nincs külön ütés, ugrás és rúgás, a támadás mindössze egyetlen gombra korlátozódik, amit a speciális képességekkel és a jó ütemben végrehajtott védekezéssel tehetünk látványosabbá. Ez elsőre fura lehet (főként, hogy konzolokon a gombkiosztást sem variálhatjuk), de tekintve, hogy a FighterZ is azzal nyert meg magának rengeteg új játékost, hogy rendkívül leegyszerűsítette a verekedést, mindez itt sem hátrány.
Ráadásul a harc ugyan fontos elemét képezi a játéknak, alsóhangon is 30-35 órás játékidőt felölelő végigjátszásunk nem kifejezetten csak mások péppé veréséből fog állni. Nem elég, hogy temérdek gyűjtögetnivaló vár bennünket, de akár még halászhatunk és főzőcskézhetünk is, ha kedvünk úgy tartja. Ezeket persze nem kell túlgondolni, a halászat például szimpla QTE, a kifogott halat pedig azon nyomban nyársra is tűzhetjük a közeli tábortűznél. Elfogyasztásával extra energiát és spéci bónuszokat kapunk, ám ha igazán ínyenc kosztra vágyunk, érdemes hazalátogatni Chi-Chi-hez, aki finomabbnál finomabb ételeket készíthet és csomagolhat nekünk. A Kakarot le sem tagadhatná ARPG mivoltát, hiszen rögvest az első feladatunk az lesz, hogy szedjünk almát szeretett kisfiunk, Gohan társaságában (de legalább nem egy kecskét kell kísérnünk az úton, mint a The Witcher 3-ban), majd pecázzunk, és végül repüljünk haza. Apropó, repülés… Ezt is szokni kell, mivel az emelkedés és a süllyedés két külön gombot kapott, így eleinte kissé kaotikus lehet eltalálni a helyes irányt, de higgyétek el, alig 1-2 óra játék után hozzászokik az ember.
Zseniális Teknős, meg a többiek
A kezdeti missziók az irányítás, a harcrendszer és a játékmenet kiismerésében segédkeznek, majd az első nagyobb bossfight (Goku + Piccolo vs. Raditz) után elérhetővé válik a World Map, és ezzel együtt szó szerint megnyílik előttünk a világ. Jó pár helyszínt bejárhatunk, sőt, még karaktereink is váltakoznak, szóval bár eleinte főként Gokuval repkedhetünk erre-arra, nagyon hamar irányításunk alá vonhatjuk Piccolót, Gohant, Vegetát, de később akár Trunksot, Gotenkset és Vegitót is.
A történet ismertetését kihagynám, hiszen aki ismeri a Dragon Ball Z-t, az amúgy is pontosan tudja, hogy miként zajlott Gohan kiképzése, avagy Son Goku sokadik visszatérése, netán Trunks betoppanása a jövőből. A játék egyébként több nagyobb fejezetre oszlik, hűen követve az anime történéseit: Piccolo, Vegeta, Frieza és Cell után a végső sagában magát Majin Buu-t kell legyőznünk. Mindeközben évek telnek el, barátok csatlakoznak hozzánk, folyamatosan újabb és újabb szereplőkbe botlunk. A Dragon Ball-fanok Mekkája lett a Kakarot, megannyi ismerős karakterrel (szerintem kb. mindenkit felsorakoztattak, aki akár csak egy pillanatra is megfordult a DBZ-ben) és helyszínnel. Mondanom sem kell, mekkora élmény West City felett repkedni vagy bejárni a Nameket, mialatt folyamatosan törnek felszínre a régi emlékek, mikor még gyerekkoromban hétköznap délutánonként áhítattal néztem az animét.
A nosztalgia tehát abszolút korrektül működik, de mi a helyzet minden mással? Az irányításra és a harcrendszerre, bár elsőre tényleg kissé idegennek hathatnak, hamar rááll az ember keze – szóval ez is pipa. Az ARPG-vonatkozások kimerülnek annyiban, hogy természetesen itt is jár mindenért az EXP, és akad egy igen részletes skillfa is, ahol fejleszthetjük karaktereinket. Fontos kiemelnem, hogy ezt egyenként meg kell csinálnunk mindegyiküknél, a megnyitott fejlesztések nem vonatkoznak kollektíve az egész brigádra.
Jóval érdekesebb menüpont azonban a Community Board. Mikor újabb karaktereket oldunk fel, ők csatlakoznak hozzánk, és adnak egy-egy új emblémát, amit elhelyezhetünk a Community Board egy pontjára. Olyasmi ez, mint egy skillfa, csak épp itt a harcosok állnak egymás mellett, és mi dönthetjük el, hogy kit ki mellé szeretnénk tenni. Érdemes jól válogatni, mert az igazán minőségi bónuszokat úgy érhetjük el, ha olyanok állnak egymás mellett, akiknek van egymással valamilyen kapcsolatuk (pl. Goku + Gohan = Apa + fia, vagy Piccolo + Gohan = Mester + tanítványa és így tovább). Érdemes ide gyakran visszalátogatni, mert a különféle kapott ajándékokkal tovább boostolhatjuk a szereplőket. Szabadidős tevékenységként a már említett horgászat mellett gyűjthetünk színes Z Orbokat és recepteket Chi-Chi-nek, megoldhatunk mellékküldetéseket, vásárolhatunk és eladhatunk cuccokat és ételeket, sőt még akár a világban itt-ott elszórt sárkánygömböket is keresgélhetjük – ha pedig megvan mind a hét, megidézhetjük Shenront, a mágikus sárkányt, majd kívánhatunk egyet.
Harc hátán harc
A látvány, a szinkron (japán és angol hang egyaránt választható!) és a zenék is rendben vannak. Hála az égnek a grafikai megvalósítás megmaradt a FighterZ cel shaded, kézzel rajzolt szintjén, és nem lett annyira idétlenül művies 3D az egész, mint tavaly a Jump Force-nál. A térkép valóban igen nagy, több, egymástól jól elkülöníthető területrésszel, amiket szabadon bejárhatunk bármiféle nagyobb teljesítményzabálás vagy megröccenés nélkül. Cserébe viszont a Kakarot rengeteget tölt. Talán az egyetlen hely, ahol ki-be járhatunk töltőképernyő nélkül, az Goku háza, mindenhol máshol bizony kíméletlenül megakaszt bennünket a program egy jó pár másodperces töltéssel. A legérdekesebb azonban, hogy ez sok esetben egyáltalán nem lenne indokolt, például West Cityben a Capsule Corp. épülete alig párszor nagyobb, mint Goku háza, és mégis állandó ott a töltés. Ez egy picit rontott az élményen, ahogyan az is, hogy hiába a teljes Dragon Ball Z-sztori, a Cell sagánál már érezhetően leül a történet, és ami az animében filler rész volt, az itt sajnos filler küldetés lett. És ez az a pont, ahol a szériát csak felületesen vagy épp semennyire sem ismerők ráunhatnak az egészre. A harcokat monotonnak, az átvezetőket unalmasnak találhatják, és egyáltalán nem lepne meg, ha a legtöbben épp itt, a játék háromnegyede tájékán adnák fel a továbbjutást.
Megosztó lett tehát a Kakarot. Míg a rajongók imádni fogják minden pillanatát, addig az új belépőknek nagyon hamar unalomba fulladhat. Az open world játéktér sem lett túlságosan kiaknázva, a meglévőknél sokkal több melléktevékenységet zsúfolhattak volna bele a programba. Persze úton van még a Season Pass és vele némi extra történetszál (2 új epizód és egy külön sztori), de kötve hiszem, hogy a jövőben még túl sok újdonságot kapnánk a játékmenetet illetően. Számomra egy élmény volt a végigjátszás, többször felpattantam örömömben, hogy „Igen, erre emlékszem!”, hiszen a játék tényleg szolgalelkűen, képkockára pontosan követi az anime eseményeit, ugyanakkor hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem kellett hosszabb szüneteket beiktatnom pusztán azért, mert egyszerűen beleuntam a folyamatos verekedésbe. Nagyon jót tett volna a programnak, ha változatosabb fő- és mellékküldetéseket pakolnak bele, hiszen kvázi az összes bunyóval végződik, és ez egy átvezetőkkel együtt 40 órás játéknál hosszútávon nem túl izgalmas. Egész megörültem, mikor a játék vége felé Gotennel kellett kimennem a tóhoz pecázni, aztán azonnal le is fagyott a mosoly az arcomról, mikor ez az amúgy mellékküldetés is verekedéssel ért véget. Az ujjaim pár óra játék után pont annyira sajogtak, mint a FighterZ-ben pár meccs után, és hiába látványos és élvezetes a harc (főleg mikor már SSJ, SSJ2 vagy SSJ3 alakot is felvehetünk!), ha egyszerűen túltolták a mennyiségét.
„Te vagy népünk utolsó fia, Kakarot!”
Kihagyott ziccer lenne a Kakarot? Nos, nem mondhatnám. Hiába untam rá sokszor, csak visszahúzott maga elé, hogy csak még egy missziót lenyomjak, vagy csak még egy receptet összeszedjek Chi-Chi-nek. Rajongóknak természetesen kötelező, és ők nyugodtan adjanak hozzá még 5-6%-ot a végső értékelésemhez, a Dragon Ballal csak most ismerkedőnek azonban érdemes megfontolniuk a vásárlást, mert bár az open world stílus csalogató lehet, azért senki ne várjon egy The Witcher 3, vagy Red Dead Redemption 2 szintű, tennivalókkal bőségesen telezsúfolt világot. Ennek tudatában érdemes átgondolni a vételt, akár sima, Deluxe vagy épp Ultimate kiadásban. Számomra hátravan még egy igen nagyszabású titkos összecsapás (direkt nem szeretném elspoilerezni, hogy kivel, a Buu-saga befejezése után meglátjátok!), aztán a Season Pass érkezéséig pihentetem egy időre a csillagharcosokat. Ti viszont biztosak lehettek benne, hogy ha befut az új történetszál, akkor arról is olvashattok majd egy igen részletes tesztet itt, a PC Guru Online hasábjain!
EXTRA:
A Dragon Ball Z kálváriája Magyarországon
A világ egyik leghíresebb manga- és anime-sorozatának második felvonását, a Dragon Ball Z-t 1998 és 1999 között sugározta idehaza a televízió, ám egy emlékezetes botrány miatt ez 121 rész után félbemaradt. Torijama Akira mesterműve egyébként sem rövid (a japán Fuji tévén 1989-től 1996-ig futott), és bár hozzánk már az erősen cenzúrázott változat került (a véresebb jeleneteket kivágták, az erőszakra vagy szexualitásra utaló szövegeket átírták stb.), 1998 nyarán az ORTT mégis betilttatta az anime sugárzását, annak agresszív tartalmára hivatkozva. Mivel átéltem, pontosan emlékszem rá, hogy mekkora népfelháborodást keltett az ügy, és arra is, hogy a pert vesztett RTL Klub utána megpróbálta menteni a sorozatot azzal, hogy VHS-en tették közzé néhány hátralévő részt (2-3 ilyen kazettám nekem is volt). Főként a velem egykorú gyerekek akadtak ki, a Blikk még olyasféle cikkeket is lehozott, hogy többen öngyilkosok akarnak lenni, ha nem láthatják Gokuékat újra a képernyőn.
A 2004-es jogerős határozat szerint az RTL Klub a továbbiakban csak este 22 és hajnali 5 óra közötti műsorsávban adhatta volna le a Dragon Ballt, ám mivel akkor a kutya nem nézte volna, érthető okokból ezt a csatorna nem vállalta be. Mivel a netre felkerült epizódok egyértelművé tették, hogy a teljes évad le lett anno szinkronizálva, bizony hatalmas veszteség lett volna, ha a Dragon Ball Z elveszik itthon a cenzúra által bedarált sorozatok kriptájában. 2010-ben a Viasat szerencsére megvásárolta a jogokat, és a próbaidős vetítésnek szánt 52 rész után olyan szép nézettségi adatok születtek, hogy 2013 októberétől leadták a teljes évadot, azaz mind a 291 részt.
