A nevem Drakula gróf

Valószínűleg nincs olyan ember a Földön, aki ne hallotta volna azt a nevet, hogy Drakula (angolosan Dracula). Találkozhattunk már vele könyvekben, a filmvásznon és akkor még azokról a dokumentumokról nem is beszéltem, amik kifejezetten a gróf valódi kilétére és életére vonatkoznak. Kevés lenne a hely és idő mindet felsorolni, de két alkotást mégis ki kell emelni, amik mind a mai napig hivatkozási alapként szolgálnak. Az egyik természetesen az első Drakula regény (1897), Bram Stoker műve, a másik, pedig az 1931-es mozifilm, Lugosi Bélával. A fejlesztők előtt két lehetőség volt: vagy maradnak az alapműnél és továbbszövik a cselekményeket, vagy kitalálnak egy teljesen új történetet, valami huszadrangú főkolompossal. Ezek után lássuk, miként döntöttek!

Halhatatlan történet

A kalandjátékok egyik sarkalatos pontja ugye a történet, így aki itt bukik, az keresztet is vethet a termékére. Jelen esetben mondjuk sok lehetősége nem volt a fejlesztőknek, hiszen csak egy út tűnt járhatónak, mégpedig az előre, vagyis valamilyen formában folytatni Bram Stoker alkotását. A játék ott kezdődik, ahol az író műve véget ér: láthatjuk, hogy Jonathan Harker a társával legyőzi a gonoszt, ezzel megmenti kedvesét, Minát. Mindenki boldog, blabla, na de mi jön ezután? Szinte adja magát az „Új játék” opció, majd kapunk egy újabb bejátszást, ami az Erdélyben történtek után játszódik. A Harker-család immár boldogan él Londonban, de az idill hamarosan véget ér: Mina egy rejtélyes erőtől hajtva visszautazik Erdélybe a grófhoz – tehát Drakula ismét életre kelt! Kezdődhet minden elölről: Jonathannek újra meg kell mentenie kedvesét a gonosztól, de most már minden rajtunk, játékosokon fog múlni.

Mielőtt azonban rátérnék magára a programra, ejtenék pár szót a játék menüjéről. Na nem azért, mert olyan zseniálisan jó lenne. A legalkalmasabb kifejezés erre egyértelműen az, hogy kezdetleges. Persze a külső nem lényeg, na de kiállni a tömeg elé egy olyan menüvel, ahol csak Új játék, Betölt, Ment és Kilép opció található, egy picit érdekes. Egy „Beállítások” pontot még elviselt volna a program, mondjuk olyan alap dolgokkal, mint a hang vagy grafika. A legszomorúbb az -- csak hogy egy picit előre tekintsek --, hogy ez a spórolás az egész játékra jellemző.

Game Time!

No, akkor lássuk a medvét! Miután kiválasztottuk az „Új játék” opciót és megnéztük a remek animációt, máris Erdélyben találjuk magunkat. Feladatunk, hogy Minát kiszabadítsuk a gróf kastélyából, ahol jelenleg rab, bár ebben nem voltam egész biztos, hisz milyen feleség az, aki egy vén vérszívóért elhagyja a férjét? Szóval a lényeg, hogy hazavigyük az asszonyt és kész, a következményekről majd ráérünk agyalni később. Azt gondolom világos mindenkinek, hogy nem bölcs dolog szembeszállni a vámpírok fejedelmével, és nem is tehetjük meg büntetlenül.

Kalandjátékról lévén szó, az irányításban az egér lesz hű társunk, vagyis kattintunk és majd lesz belőle valami.. A megvalósítás jelen esetben viszont érdekesnek mondható, ugyanis panorámanézetből leszünk szemtanúi a történteknek: a kamera 360 fokos forgást biztosít számunkra, amolyan FPS-szerűen, vagyis a karakterünk szemszögéből látunk mindent. Ezt kapcsolták össze a fejlesztők a már jól ismert kattintós mókával; ilyen módon lehet majd mozogni, tárgyat felvenni és megvizsgálni, vagyis a kívánt helyre visszük a kis kurzort és odabökünk. Tényleg sokat dob az összképen a már említett nézet, hiszen így könnyedén átlátjuk az adott helyszínt. A műfaj sajátossága az egyszerű és könnyű kezelhetőség, és ezt simán hozza a program, azt is mondhatnám, hogy sikerült az első akadályt leküzdeni, ahol bizony elég sok induló botlott már el a történelem során.

Szépség vagy szörnyeteg?

De az élet nem csak játék és mese. A grafika már hagy kívánnivalót maga után. A renderelt háttér sajnos felemásra sikeredett: helyenként igen kellemesnek mondható, ám néhol kifejezetten csúnya és darabos. Amin viszont meglepődtem, hogy ez a hangulatot nem befolyásolta, legalábbis olyan mértékben nem, hogy rontott volna az összképen. Talán a környezet lehet az oka, vagy az, hogy Szent György éjszakája van, de a kezdetektől magába szippant a játék sajátos atmoszférája. Mintha mi lennénk Jonathan Harker bőrében, és járkálnánk Erdély hófödte tájain vagy a gróf kastélyában. A fejlesztőknek sikerült rávenni a játékost, hogy örömmel nézelődjön a különböző helyszíneken és keresgélje a továbbhaladáshoz feltétlenül szükséges tárgyakat, és sok hasonszőrű alkotással ellentétben ez egyáltalán nem nyűg. Sőt az úgynevezett pixelvadászat is ismeretlen fogalom lehetett a készítéskor: minden felvehető, manipulálható tárgy jól látható, ráadásul a kurzor is sokat segít, ugyanis, ha felvehető tárgyra lelünk, egy kis kezecske jelenik meg a képernyőn, de minden további cselekvésnek is megvan a maga sajátos szimbóluma.

Nekem mégsem a fent említett dolgok nyerték el a tetszésemet, hanem a zseniális karakterek. Valami elképesztő, hogy milyen szép animációkat sikerült összehozni! Élményszámba mennek azok a gesztikulálások, grimaszok, mimikák. Ugyanakkor szépen és választékosan beszélnek a szereplők mind az angol, mind a magyar változatban. Itt jegyzem meg: számomra óriási öröm, hogy igényes munkát végeztek a szinkronszínészek is (lásd a szövegdobozban). Csupán egy-két helyen találkozhatunk hanghibával, de ez tényleg csak szőrszálhasogatás. Megemlítem még a zseniális zenét is, ami ugyancsak hozzátesz az így is remek hangulathoz, jól illeszkedik ehhez a sötét, komor világhoz. Sikerült tehát a legkritikusabb részeken kiemelkedőt alkotniuk a fejlesztőknek -- akarom mondani, sikerült volna, hisz hazudnék, ha azt állítanám, hogy minden tökéletes. Ugyanis a remek karakterekben nem lesz alkalmunk olyan sokat gyönyörködni, hisz összesen három (!) alakkal kerülhetünk közelebbi kapcsolatba. Ez még viccnek is rossz lenne, de sajnos halálosan komoly. Én többet vártam volna, hisz lehetőség lenne bőven, elég csak a rosszarcúakat említenem, és ugye ott lehetne Drakula is, aki sajnos nem lesz aktív részese a kalandnak, mindössze pár animációban tűnik fel.

Törd a fejed!

Nem hiányozhatnak a kalandjátékokra jellemző fejtörők, tárgykombinálások sem, vagyis nem hiányozhatnának egy alap kalandjátékból, de itt valamiért kimaradtak. Csupán tárgyakat használhatunk majd, ahogy azt már megszokhattuk, de ezt sem vitték túlzásba a készítők. Semmi extrára nem kell gondolni, csak ilyen kulcsos csalafintaságokra, néhol lámpások gyújtogatására. Nem sok, és ugye ezzel is csökken a játékidő. Ha nincs karakter, akivel beszélgetni lehetne, vagy nincs egy közepesen erős feladvány, amin egy kicsit gondolkozni tudnánk, akkor nem is csodálkozik az ember azon, hogy hirtelen eljön a játék vége. Még meghalni sem lehet, ami ugye nem lenne feltétlenül baj, de legalább így csempészhettek volna a játékba egy kis kihívást.

Mi lesz veled, Jonathan?

Zárásként mit is írjak? Legalább összecsapták volna, és akkor el lehetne mondani, hogy pocsék alkotással van dolgunk. Viszont erről a játékról nem lehet elmondani azt, hogy nem foglalkoztak vele. Minden elemén látszik, hogy tisztában voltak a fejlesztők azzal, hogyan kell kinéznie egy kalandjátéknak, csak mindenből pofátlanul keveset adnak. Nem kertelek és kimondom, hogy ilyen rövid játékot egyszerűen bűn kiadni! Nem értem, hogy mi lehetett az oka annak, hogy mindent csak megmutattak. Talán a következő részre gyúrnak? Csak halkan jegyzem meg, hogyha így van, az egy picit kockázatos, hiszen, ha nem jönne be az a rész, akkor a kutyát se fogja érdekelni a folytatás. Vagy lehet, hogy abban bíznak, mindenkit hatalmába kerít majd az a bizonyos erő, ami Minát is, és ellenállhatatlan vágyat érez majd arra, hogy megvegye a folytatást?