Az Epic Mickey 2-re nem véletlenül nem emlékszik senki: ha akadt ötlettelen és együgyű folytatás a tavalyi esztendőben, akkor az mindenképp Warren Spector eszelős mesekalandja volt, mely sem hosszan lekötni, sem szórakoztatni nem tudta a játékosokat. Bár azt hittem, az év végi számban közölt tesztemmel véget ért a kálváriám, és Mickey Mouse-zal töltött estéimre pontot tett a 65%-os értékelés, sajnos befutott a PS Vitás változat, mert a Disney-nél még mindig vannak, akik hisznek benne, hogy a The Power of Two-t megéri erőltetni.
Ami a régi
Már itt a teszt elején muszáj leszögezni, hogy az Epic Mickey 2: The Power of Two a Sony kézi konzolján is ugyanaz az unalmas, fárasztó és önismétlő játék, amit a többi platformon megismertünk. Ugyan csábít a gondolat, hogy ennyiben hagyjam a dolgot, van egy fontos különbség az asztali platformok és a handheld masinák között. Míg előbbiekre jórészt olyan játékokat adnak ki, amik hosszú ideig próbálják lekötni az embert, addig egy hordozható gép esetében számolni kell az eshetőséggel, hogy a játékos csak napi 1-1 órán át foglalkozik a programmal, amíg beér a munkahelyére vagy az iskolába. Ha rövid etapokban adagoljuk, az Epic Mickey 2 még szórakoztató is lehet, monotonitása pedig segít, hogy mindig tisztában legyünk vele, mit kell csinálni. Aki egyébként részletesebb ismertetésre vágyik, annak legyen elég annyi, hogy a The Power of Two-ban Mickey és Oswald közös erővel igyekeznek újrapingálni Cartoon Wasteland nem épp hívogató világát. A kooperatív játék eddig csak osztott képernyőn volt elérhető, de PS Vitán ez nyilván nem megoldható, így a fejlesztők is vették a fáradságot és leprogramozták a PSN-es multit. Ha van olyan barátunk, akinek szintén van PS Vitája és Epic Mickey 2-je, egész jól fogunk szórakozni. Ellenkező esetben viszont marad az alapjáték dilemmája, azaz Oswaldot a tragikus mesterséges intelligencia irányítja majd, garantálva, hogy a végigjátszás végére gazdagabbak legyünk pár ősz hajszállal – és ezen még a Vita sajátos megoldásai sem javítanak.
Epikus Vita
Mert bizony nem véletlenül vártunk ilyen sokat az átiratra, a Disney-nél szerettek volna rendes portot készíteni, ami kihasználja a PS Vita képességeit. A sebesség és a grafika rendben van, a játék csak nagy ritkán szaggat be. Mivel a gép egy hatalmas érintőkijelzővel van felszerelve, ezért ha akarjuk, akár az ujjunkkal is pingálhatunk, sőt Oswaldot is terelgethetjük a mancsunkkal, bár ez nem sokat ér az ostoba nyúl hülyeségei ellen. Egy bökkenő van csupán: a kézi maszatolás egyáltalán nem precíz, így hamar fel fogunk hagyni vele, azon kevés alkalmakkor pedig, amikor a játék kötelez rá, hogy manuálisan avatkozzunk be a történésekbe, hamar felmegy az agyvizünk, amiért Mickey sosem azt teszi, amit kérünk tőle. Kivételt képez a buborékok kipukkasztása, az ellenfelek kijelölése a támadások előtt, illetve a giroszkóp használata versenyzéskor, de talán mondanom sem kell, hogy ez még így sem elég az üdvösséghez. Hiába, a PS Vitás Epic Mickey 2 egy tipikus piac diktálta konverzió, mely az elmúlt félévnyi munka ellenére sem tudott élni a kézi konzol lehetőségeivel. Nem úgy, mint a 3DS-es Power of Illusion, mely ugyan nem olyan színes-szagos, mint a The Power of Two, mégis jobb játék.
Miki manó, segíts nekünk!
Az Epic Mickey 2 tehát nem sikerült jobban PS Vitán, mint PC-n, igaz, kis szeletekben adagolva legalább nem idegesíti fel a játékost. Ajánlani legfeljebb azoknak a Vita-tulajoknak merem, akik sosem találkoztak a többi változattal, és rajonganak Walt Disney klasszikus karaktereiért – ők már csak a miliő miatt is mosolyogva fognak bolyongani Warren Spector torz univerzumában. Gyerekeknek és keményvonalas gamereknek viszont jobb lesz az élet Mickey Mouse nélkül, mert a Junction Point terméke sajnos nem lép túl az olcsó középszeren…
