A tegnapi Blade Arcushoz hasonlóan ismét egy import termékről van szó, ráadásul nemcsak hogy ez is a Sega műhelyéből került ki, de általa ismételten egy crossovert köszönthetünk. Az ASCII Media Works licenceiből szalajtott szereplők ráadásul eléggé változatosak és egyediek is ahhoz, hogy mindebből jó, minőségi tartalom jöjjön ki, aminél az sem utolsó szempont, hogy a fejlesztők az Under Night In-Birth esetében már bizonyítottak a verekedős produkciók szerelmeseinek.
Különböző univerzumok kapujában
A főszereplő hősök és hősnők egy olyan vegyes rotációban kerülnek terítékre (Sword Art Online, Virtua Fighter, Accel World, Heavy Object, Black Bullet, Valkyria Chronicles stb.), ami mindenképpen irigylésre méltó. A Sega különféle klasszikusait felelevenítő hátterek előtt ugyanis nem kevesebb, mint húsz fő, továbbá 31 (!) support karaktert hívhatunk be a sokoldalú mérkőzésekhez. Utóbbiakból kettőt is hozzácsaphatunk ahhoz a személyhez, aki legközelebb áll a szívünkhöz, ráadásul a kétdimenziós bunyók a megszokott formában, avagy a gyenge, normál és erős támadásokon túl háromfajta extrával vannak megtámogatva. Így brutális kombinációkat is igénybe vehetünk, de akár szabadulásra is felhasználhatjuk a speciális Blast-technikát, ami az összes egyedi mozdulat alapja. Valójában mondjuk szinte minden a hagyományos negyed- és félkörökre épít, emiatt az alap mechanikákon túl nem mer lépni a Dengeki Bunko, pedig a szereplők változatossága adná az összetettebb harcrendszert a lőfegyverekkel, kardokkal, lándzsákkal és a nagy rakásnyi kisegítő személyzettel.
Opciók között
Tegnapi sorstársával szemben a Fighting Climax-nek annyira nincs oka szégyenkezésre a lehetőségek és tartalmak terén. A Story Mode állandó választás elé állítja a játékost, így mindig rábökhetünk a szimpatikusabb ellenfélre, míg a Versus Mode a gép elleni és offline emberi küzdelmekre szorítkozik, emellett viszont ott a Network, avagy az online mód is. Utóbbi rendesen működik, szinte egyből találni ellenfelet, a karakterek pedig vannak annyira balanszoltak, hogy ne kelljen mindig egyazon arccal találkozni, aki három gombnyomással képes bármelyik egyéb hőst vagy hősnőt leverni. A Challenge Mode tartalmazza a Score Attack, Time Attack és Survival opciókat, amikkel további órákat elüthetünk, ha alaposabban kiismertük a rendszert, és persze van jutalom is, a Special menüponton belül vásárolgathatunk artokat, továbbá a japánul megírt, alapul szolgáló sztorikat is elolvasgathatjuk, ha jól ismerjük a nyelvet.
Majdnem kiemelkedő
A Dengeki Bunko, ha a korábban leírtakhoz a tréninget is hozzávesszük, megfelelő tartalommal bír ahhoz, hogy hosszú időre lekösse az érdeklődőket, amihez (mint minden hasonló esetben) csak további extra a háttérnek számító világok ismerete. Külön jópofa megoldás, hogy maguk a pályák is innen-onnan lettek átemelve, méghozzá olyan klasszikus Sega-címekből, mint a Sonic, a Shinobi, a Virtua Fighter, vagy éppen a NiGHTS Into Dreams. Nem esik le az állunk a megvalósításuktól, de mindegyiknél ott az ismerős érzés, mikor a helyszínt meglátva elégedetten csettintünk, és jóleső nosztalgia kap el minket, mert eszünkbe jut egy-egy örömteli emlékkép az adott produkciók kapcsán. Mindehhez pedig időnként kellemes, máskor már zavaróbb zene társul, amely tovább viszi a „jó ez, de lehetne jobb is” érzetet, ami szinte végig birizgálja a tudatunkat a program elindítását követően. Kezdve a harcrendszertől, egészen a technikai megvalósításig. A változatosságra azonban nem lehet panasz, összességében értékelendő a Sega próbálkozása, a Dengeki Bunko pedig így egy kicsit egyszerű, mégis klasszikus stílusú, alapvetően jó képviselője a zsánernek.
A játék japán, PS4-es verzióját (amiben a menüpontok teljesen angolul vannak) a Play-Asia.com biztosította számunkra, köszönjük!
