A “szeretek veszélyesen élni” rész persze fenntartásokkal kezelendő, hiszen mindösszesen arról van szó, hogy bár a műfajt szeretem, sőt a Castlevania/Chakan-vonal nagy kedvencem, sajnos a zsáner számos rossz emléket is okozott már az évtizedek alatt, így mindig komoly kockázatot jelentve fel-feltörő lelkesedésemnek. Persze aztán soha nem hallgatok az óvatosabb vagy rosszat sejtő megérzésekre, így például a Demon Skint is gondolkodás nélkül fogadtam el a(z egyébként általában jó játékokkal foglalkozó) PR-tól. Persze az soha nem jelent jót, ha már a játék trailere is szaggat, leesik közben a képkocka-szám, de na, a remény hal meg utoljára. Meg a mindenféle démonok...
Eljő a sötétség
Jön a sötétség, ami megrontja a világokat, miközben a halálos erőnek csak a Hatalmas Vándorok Tanácsa (persze mind nagybetűvel) tud ellenállni, miközben a hősök igyekeznek megfékezni a hódítást. Így hősünk is, aki egy rituálét megakadályozva maga is befogadja a sötétséget, így démonná válva, az átalakulás megakadályozásához és állapota visszafordításához pedig szüksége van az időközben ellopott ereklyére. Fúú, gyerekek, nagyon izgalmas sztori, mit ne mondjak, teljesen át is szellemültem volna, ha nem alszom el közben, fényes nappal, a székben ülve, de így sajnos már a felére sem emlékszem annak, ami történik. Mindenesetre komoly agymunka kellett a sztorihoz, ami, hát, mondjuk úgy, hogy nem túl izgalmas vagy egyedi, de legalább a játék is illeszkedik a minőségéhez.
Irányítanám
A nagy csalódást és megrökönyödést nem is a sztori okozta, mert egy oldalnézetes akció-fantasytől/soulslike-tól nem várok nagy történetet, azt azonban igen, hogy az ugrás és a harc rugalmas legyen, olajozottan menjen. Nos, itt azért ezzel is komoly gondok vannak. Bár a Dark Souls a Demon Skin kapcsán sokszor emlegetve van, az utóbbi időben kicsit óvatosan állok hozzá a FromSoftware mérföldkövének felemlegetéséhez, elvégre kicsit túl sokszor használják hivatkozásnak, akár olyan esetekben is, amikor nincs sok köze az alapanyaghoz. Nos, a Ludus future alkotásánál is ez a helyzet, hiszen az inspiráció akkor már sokkal inkább a God of War vagy a Chakan, mintsem valamelyik DS. Érdekesség, hogy karakterünkkel több irányból is csakpodhatunk (alulról, középen tartva, felülről), sőt fegyvereinket el is dobhatjuk, illetve nemcsak gurulhatunk (git gud), de irányt is válthatunk, ami azt jelenti, hogy balra vagy jobbra fordulva akár a hátunk mögött lévő ellenfélre is rámozdulhatunk.
A fegyvereket amúgy lehet váltogatni, van életerő-visszatöltés (fincsi férgeket és skorpiókat ehetünk), checkpoint-rendszer, plusz a szintlépéseknél még erősíthetjük is karakterünket, ezzel látványosan növelve ellenállását és védelmét vagy erejét. És persze van stamina, ami, ha elfogy, akkor hősünk csak hadonászik, de sok hasznát nem vesszük a harcok során. Emellett talán még az is jópofa, hogy itt-ott mások is becsatlakoznak a cselekménybe, így a háttérben titánok látszódnak, esetleg be is segítenek, a támadó csontvázakkal pedig óriási szörnyek csapnak össze, akikkel azonban nekünk is meggyűlik a bajunk. És persze a környezeti elemek is árthatnak az egészségünknek, avagy azt is figyelni kell, hova megyünk/ugrunk, nehogy megbánjuk.
Mint a vásárlást. Merthogy a Demon Skin a megjelenés előtt három nappal olyan állapotban van, hogy nemcsak szimplán egy Zs kategóriás indie akciójáték érzetét kelti (mindezt 15 euróért, avagy nagyjából 5400 forintért), de még csak nem is jó érzés vele játszani. Egész egyszerűen esetlen és kényelmetlen minden, kezdve a haladástól a harcig, miközben nem is néz ki jól, a dizájnjában sincs semmi különleges, sőt a hangok terén sem mondhatni, hogy bármi kiemelkedne az átlagból. Mindez egy 5-10 eurós első próbálkozás esetében még azt mondom, hogy talán beleférne, jóindulatúan egy 60-70 százalékos értékelés mellett, miszerint a téma rajongóinak érdemes tenni egy próbát, hátha valami megfogja őket. De jelen állapota és árazása mellett még ezt sem tudom nyugodt szívvel mondani.
Bár a Demon Skin nem hosszú, mert hozzávetőlegesen 5-6 óra elég rá, ha végig akarjuk vinni, de még ez is éveknek tűnik, annyira körülményes és kellemetlen az élmény, amit nyújt. Semmit nem élveztem benne, semmi nem fogott meg, a mindenféle szörnyes dörmögés is inkább irritáló, ahogy a harcrendszer és a mozgáskultúra is. És akkor még nem is beszéltem a droid módjára össze-vissza küzdő felekről, a fura és idegen megoldásokról, amik csak tovább rontják az összképet. Szerintem az egész koncepció rossz, és ahhoz, hogy ezt valahogy gatyába rázzák, nagyon sokat kéne dolgozni rajta. De eleve csodálkozom, hogy senki nem mondta, hogy ez így nem jó, a Dark Soulshoz sincs köze, és egyébként is, inkább készítsetek amőbát, mert azzal mindenki jobban jár. Kár érte.
