Talán a leveleket csócsáló százlábúnak sem lenne elég végtagja ahhoz, hogy összeszámolja, hány játék nyugszik a bevezetőben leírt és azokhoz hasonló alapokon. Sajnálatos módon a mai szórakoztatóipari termékek nagyobb hányadát olyan szerkezetekkel illetik, mint �az ezerszer lerágott csont�, sőt egyre gyakrabban használjuk a �deja vu� kifejezést is. Ám a pumpa mégiscsak akkor szalad fel, amikor a megfáradt sztorit fel merik használni egy-egy modifikációhoz is, és ilyenkor az ember rögtön ravaszdiprém-nyúzásra asszociál. Az RTS fogalmát újraértelmező Warcraft széria harmadik epizódjának kiegészítőjéhez is egy olyan mod csapódott, amely a fény és a sötétség örökös viaskodását mutatja be� méghozzá kiválóan!
A Frozen Throne eljövetele utáni modifikációk turbulenciájában nehéz volt újat mutatni a merész vállalkozóknak, akik időt és pénzt nem sajnálva World Editoruk opcióinak legmélyebb bugyraiban motoszkáltak, készültek átlagosnak induló, ám monumentálisnak szánt csataterük megkreálására. A kockás zászlót azonban sokan nem láthatták. Nemegyszer a türelem szabta meg a határt, máshol pedig túlságosan könnyű pénztárcák parancsoltak megálljt a szerkesztőknek. Mindenesetre az ígéretes projektek kisebb hányada partyk főtémájává nőtte ki magát, olyanokról beszélek, mint tesztem alanya, de talán a Hero Siege, illetve a Yellow, Purple Tower Defense neveket ízlelgetvén is rájövünk: �bizony ez a cím ismerősen cseng�. Remekül megszerkesztett pályával csupán félsikert ér el a készítő, nem szabad megfeledkezni azon tényezőkről sem, amelyek a megjelenés után az átlagos modok felé emelik majd a kész produktumot. A Defense of the Ancients (továbbiakban: DotA) esetében az újítások sora a többrétű játékmenettől az egyedi effektusokig hatol, így pedig nem is csoda, hogy legtöbbször a DotA logója virul a betöltő csík felett, nem csak a LAN partykon, hanem kisebb összeröffenések alkalmával is.
Mint már mondtam, ha könyvet kéne írnom a DotA-ról, egyrészt nem találnék kiadót, amely a nevét adná egy ilyen alkotáshoz, másrészt művemmel bekerülnék a Guinness-rekordok könyvébe a világ legrövidebb irománya kategóriában, olyan produktumokkal karöltve, mint �Bruce Willis: Amikor nem én mentettem meg a világot�. Nézzük, miről is van szó dióhéjban! A Sentinel (a jó), illetve a Scourge (a rossz) armada összetalálkozik a monumentális Nordrassil gyökereinél, hegyvonulatok csapdájában (elvágva minden menekülési útvonalat), és csak az egyik sereg élheti meg a következő napot. Tömören ennyi. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én még el tudtam volna viselni, ha fogalmazásom eme bekezdése pár sorral több lett volna.
Egy kis kondiedzés után kíváncsiságtól hajtva kattintottam a Start Game nevezetű funkcióra, miután cimboráim beizzították csevegőprogramunk vonalait, és beinvitáltam őket is a vérontás előtti készülődésbe.
Amint betöltőcsíkunk elkúszott a képernyő másik sarkába, kezdtem is a merülést. Szemügyre vehettem az éjtündék struktúráit, entjeit, illetve azt a négy fogadót, amelyben Azeroth leghírhedtebbjei gyűlnek össze, arra várva, hogy megszólaljon Cenarius, az erdő félistenének kürtje, és szembenézzenek a korbács seregével, demoralizáló üvöltések tucatjai és kedvlohasztó halálhörgések közepette. Nevezetes hősök tömkelegéről beszélhetünk, akik Azeroth világában vagy azon kívül kedvükre ajnároztatták vagy védték meg a népet. A számomra szimpatikusabb jóság oldalán több mint negyven hérosz várja a parancsot; hatalmas pechünkre csupán egyetlen képe fogja foglalni a helyet képernyőnk bal felső sarkában. Rálelhetünk Furionra, a fővezérre, de odabent sörözik a lovag, akit egykor lenyelt a sárkány, illetve a törp, akinek szeme sosem téveszt célt. Mindegyiküknek saját, egyéni képessége van, amelyek elsütése �házi készítésű� effektekkel párosul (erről majd később). Visszatérve tanyákban menedéket kereső embereinkre (amelyek nem azok a szokásos, sótlan karakterek): mint azt már kitalálhattátok, ők kulcsfontosságú szerepet fognak betölteni, akár a jó, akár a gonosz keze által irányítottakról van szó. Az ok egyszerű: szinte félisteni pozícióba helyezte őket a készítő, továbbá a ritka szívós M.I. sem fog könnyíteni terhünkön.
Az előbb összehordottakat most rendszerezve kifejteném kicsit bővebben. A tény, hogy 88 hős áll rendelkezésünkre, szinte szirénként hívogatja a konzervatív gondolkodásúakat, akik megvetettek minden eddigi addont. A karaktermodellek maradtak a régiek, viszont a varázslataink elsütése közbeni effektek miatt is gyakran fogod hívogatni az orvost, állkapocs visszaállítás végett. Ezen a csatatéren mindennaposak a zöld villámok cikázásai, és az is, ha az égiek pengeesővel áldják meg a lent lévőket.
Rengetegszer találkoztam a menetek során olyan tényezőkkel, mint például egyes � az alapjátékban hallott � hangeffektek ötvözése, vagy az interaktív muzsika. Az utóbbi szorul némi magyarázatra, szerény véleményem szerint: a különböző terepviszonyokhoz illően a zene stílusa is változik, ennek köszönhetően az élőholtak pestissel fertőzött territóriumain nem fog a trombita hangja a tündék hősies viselkedéséről regélni. Bár ezt a galambot már jóval a fejlesztők előtt lelőtték � egy Settlers 4-ben �, számomra mindenképp figyelemreméltó pluszt jelent.
A DotA egy remek lehetőség volt arra, hogy a Warcraft III-ba átemelt, különféle RPG-k hazájában őshonos elemeket továbbfejlesszék. Az alapjáték fergeteges újdonságai (hősök bevezetése, szintlépés, inventory), és az expanzió tartalma (megnövelt elérhető szint, tárgyosztályozás) után felvillant a zöld fény, és a fanatikusoknál megindult a spekulálás. A kupaktanács egyik tagját biztosan nosztalgikus élmények rohanták meg, amikor kijelentette: kombináljuk a
cuccokat, és kreáljunk sohasem látottakat belőlük! Retrospektív gondolatai nagy valószínűséggel a Diablo II Lut Gholein missziójánál kalandoztak, ahol egy bizonyos Horadrim-kockával tudtunk átalakítani fegyvereket igazi halálosztókká.
No persze a gyakorlatban adódott némi probléma nem egyszer, de először is vessünk egy pillantást magára a megalkotás folyamatára! A bázisunk szegletében szétszórt receptárusoknál tudjuk megtekinteni, hogy milyen alapanyagokra van szükségünk, majd ezeket beszerezvén kell megállapodnunk a végzethozó leírásait tartalmazó tekercs vételárában. Az eredmény egyértelműen erősebb, mint B-kategóriás versenytársa, amely csupán egyetlen helyet igényel hátizsákunkban. Egy ilyen hidegfém persze nyers erőnk megtöbbszörözésénél más lehetőséggel is szolgál: passzív képességgel, melynek támadási rátája csupán szerencsénktől függ. Azonban arra nem gondoltak a készítők, hogy amíg mi kovácsműhelyünk árnyékában forraljuk a vasat, addig kint a frontvonalon százak sorsa pecsételődik meg egy pontatlan mozdulat miatt. Egy szett összeállítására minimum 2-3 percet kell áldoznunk (a tetemes pénzmennyiség mellett), és ennyi időtartam elég arra, hogy könnyedén és elegánsan, minimális veszteség nélkül törjön utat magának riválisod, blokádodon keresztül. Nem árt, ha van némi tapasztalatod hack �n slashek terén, ugyanis itt a megfelelő kontrollálás és az edzésben lévő csuklóizmok életeket menthetnek.
Az RPG-elemek sorát bővíti, hogy az átlagosan egy, maximum két órásra nyúló meneteket nem hadseregek hajtásával töltjük el, hanem az azt vezérlő mesterséges intelligencia csapatait segítjük, a modban található 88 hős egyikével. Egy hosszabb összetűzés esetén tapasztalatmérő csíkunk meg sem áll a 24. visszatöltődésig, ez további hős-, és tulajdonságpont bónuszokkal jár, továbbá célpontprioritási változásokkal is számolnunk kell. A Defense of the Ancients mesterséges intelligenciája teljesen egyedi. Sokan panaszkodtak, hogy a Warcraft III nem általunk irányított seregeit túl meggyőzően kezeli a gépezet. Aki a DotA-val akar játszani, és egyetért az előttem szólókkal, az sürgősen
izzítsa be az expanzió Vérelf kampányának negyedik pályáját, hiszen tesztem alanya ezekben a missziókban található alapokra épít. Gyakran esett meg velem, hogy egy előre nem látható csapdába kerültem, amelyben druidámat egy kentaur hatalmas dobbantással lepte meg, míg a másik oldalról egy mágus csatlósai próbáltak hátba veregetni. Ha varázsigéim gyűjteményét nem gyarapította volna a teleportálás, végre is hajtották volna rajtam a masszázst.
Végül, de nem utolsó sorban a sötét oldal követői sem pihentek: több napos túrával a hátuk mögött letelepedtek a térkép korrupt sarkában. Az éjtünde gyűlölő rémületuraktól kezdve mindenkit megtalálunk, egészen a legalattomosabb boszorkánymesterekig. Nem meglepő, hogy mágiáik sokkal destruktívabbak és agresszívebbek, mint riválisaiké. Említésre méltó passzív képességük, hogy a pestis élteti őket, ezáltal harc során elveszett életpontjaikat is gyorsabban visszanyerik.
Az eddig elhangzottakhoz nehéz bármit is hozzátenni, netán egy frappáns befejezést kerekíteni. A Defense of the Ancients egy azon kevés modifikációk közül, amelyekben nem csak az RTS-ekben ezerszer látott, unalomig ismert, sablonos taktikák tarkítják a játékmenetet. Diablóra hajazó lehetőségek várják a letöltőket, amelyeket rengeteg kisebb, ugyanakkor ötletes, ám a hangulat megteremtéséhez alapvető apróságokkal bolondítottak meg.
A Hyjal-hegyen túl...
A Frozen Throne eljövetele utáni modifikációk turbulenciájában nehéz volt újat mutatni a merész vállalkozóknak, akik időt és pénzt nem sajnálva World Editoruk opcióinak legmélyebb bugyraiban motoszkáltak, készültek átlagosnak induló, ám monumentálisnak szánt csataterük megkreálására. A kockás zászlót azonban sokan nem láthatták. Nemegyszer a türelem szabta meg a határt, máshol pedig túlságosan könnyű pénztárcák parancsoltak megálljt a szerkesztőknek. Mindenesetre az ígéretes projektek kisebb hányada partyk főtémájává nőtte ki magát, olyanokról beszélek, mint tesztem alanya, de talán a Hero Siege, illetve a Yellow, Purple Tower Defense neveket ízlelgetvén is rájövünk: �bizony ez a cím ismerősen cseng�. Remekül megszerkesztett pályával csupán félsikert ér el a készítő, nem szabad megfeledkezni azon tényezőkről sem, amelyek a megjelenés után az átlagos modok felé emelik majd a kész produktumot. A Defense of the Ancients (továbbiakban: DotA) esetében az újítások sora a többrétű játékmenettől az egyedi effektusokig hatol, így pedig nem is csoda, hogy legtöbbször a DotA logója virul a betöltő csík felett, nem csak a LAN partykon, hanem kisebb összeröffenések alkalmával is.
Mint már mondtam, ha könyvet kéne írnom a DotA-ról, egyrészt nem találnék kiadót, amely a nevét adná egy ilyen alkotáshoz, másrészt művemmel bekerülnék a Guinness-rekordok könyvébe a világ legrövidebb irománya kategóriában, olyan produktumokkal karöltve, mint �Bruce Willis: Amikor nem én mentettem meg a világot�. Nézzük, miről is van szó dióhéjban! A Sentinel (a jó), illetve a Scourge (a rossz) armada összetalálkozik a monumentális Nordrassil gyökereinél, hegyvonulatok csapdájában (elvágva minden menekülési útvonalat), és csak az egyik sereg élheti meg a következő napot. Tömören ennyi. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én még el tudtam volna viselni, ha fogalmazásom eme bekezdése pár sorral több lett volna.
Rettenthetetlenek
Egy kis kondiedzés után kíváncsiságtól hajtva kattintottam a Start Game nevezetű funkcióra, miután cimboráim beizzították csevegőprogramunk vonalait, és beinvitáltam őket is a vérontás előtti készülődésbe.
Amint betöltőcsíkunk elkúszott a képernyő másik sarkába, kezdtem is a merülést. Szemügyre vehettem az éjtündék struktúráit, entjeit, illetve azt a négy fogadót, amelyben Azeroth leghírhedtebbjei gyűlnek össze, arra várva, hogy megszólaljon Cenarius, az erdő félistenének kürtje, és szembenézzenek a korbács seregével, demoralizáló üvöltések tucatjai és kedvlohasztó halálhörgések közepette. Nevezetes hősök tömkelegéről beszélhetünk, akik Azeroth világában vagy azon kívül kedvükre ajnároztatták vagy védték meg a népet. A számomra szimpatikusabb jóság oldalán több mint negyven hérosz várja a parancsot; hatalmas pechünkre csupán egyetlen képe fogja foglalni a helyet képernyőnk bal felső sarkában. Rálelhetünk Furionra, a fővezérre, de odabent sörözik a lovag, akit egykor lenyelt a sárkány, illetve a törp, akinek szeme sosem téveszt célt. Mindegyiküknek saját, egyéni képessége van, amelyek elsütése �házi készítésű� effektekkel párosul (erről majd később). Visszatérve tanyákban menedéket kereső embereinkre (amelyek nem azok a szokásos, sótlan karakterek): mint azt már kitalálhattátok, ők kulcsfontosságú szerepet fognak betölteni, akár a jó, akár a gonosz keze által irányítottakról van szó. Az ok egyszerű: szinte félisteni pozícióba helyezte őket a készítő, továbbá a ritka szívós M.I. sem fog könnyíteni terhünkön.
Innováció és illúzió
Az előbb összehordottakat most rendszerezve kifejteném kicsit bővebben. A tény, hogy 88 hős áll rendelkezésünkre, szinte szirénként hívogatja a konzervatív gondolkodásúakat, akik megvetettek minden eddigi addont. A karaktermodellek maradtak a régiek, viszont a varázslataink elsütése közbeni effektek miatt is gyakran fogod hívogatni az orvost, állkapocs visszaállítás végett. Ezen a csatatéren mindennaposak a zöld villámok cikázásai, és az is, ha az égiek pengeesővel áldják meg a lent lévőket.
Rengetegszer találkoztam a menetek során olyan tényezőkkel, mint például egyes � az alapjátékban hallott � hangeffektek ötvözése, vagy az interaktív muzsika. Az utóbbi szorul némi magyarázatra, szerény véleményem szerint: a különböző terepviszonyokhoz illően a zene stílusa is változik, ennek köszönhetően az élőholtak pestissel fertőzött territóriumain nem fog a trombita hangja a tündék hősies viselkedéséről regélni. Bár ezt a galambot már jóval a fejlesztők előtt lelőtték � egy Settlers 4-ben �, számomra mindenképp figyelemreméltó pluszt jelent.
"Look at my beautiful weapon!"
A DotA egy remek lehetőség volt arra, hogy a Warcraft III-ba átemelt, különféle RPG-k hazájában őshonos elemeket továbbfejlesszék. Az alapjáték fergeteges újdonságai (hősök bevezetése, szintlépés, inventory), és az expanzió tartalma (megnövelt elérhető szint, tárgyosztályozás) után felvillant a zöld fény, és a fanatikusoknál megindult a spekulálás. A kupaktanács egyik tagját biztosan nosztalgikus élmények rohanták meg, amikor kijelentette: kombináljuk a
cuccokat, és kreáljunk sohasem látottakat belőlük! Retrospektív gondolatai nagy valószínűséggel a Diablo II Lut Gholein missziójánál kalandoztak, ahol egy bizonyos Horadrim-kockával tudtunk átalakítani fegyvereket igazi halálosztókká.
No persze a gyakorlatban adódott némi probléma nem egyszer, de először is vessünk egy pillantást magára a megalkotás folyamatára! A bázisunk szegletében szétszórt receptárusoknál tudjuk megtekinteni, hogy milyen alapanyagokra van szükségünk, majd ezeket beszerezvén kell megállapodnunk a végzethozó leírásait tartalmazó tekercs vételárában. Az eredmény egyértelműen erősebb, mint B-kategóriás versenytársa, amely csupán egyetlen helyet igényel hátizsákunkban. Egy ilyen hidegfém persze nyers erőnk megtöbbszörözésénél más lehetőséggel is szolgál: passzív képességgel, melynek támadási rátája csupán szerencsénktől függ. Azonban arra nem gondoltak a készítők, hogy amíg mi kovácsműhelyünk árnyékában forraljuk a vasat, addig kint a frontvonalon százak sorsa pecsételődik meg egy pontatlan mozdulat miatt. Egy szett összeállítására minimum 2-3 percet kell áldoznunk (a tetemes pénzmennyiség mellett), és ennyi időtartam elég arra, hogy könnyedén és elegánsan, minimális veszteség nélkül törjön utat magának riválisod, blokádodon keresztül. Nem árt, ha van némi tapasztalatod hack �n slashek terén, ugyanis itt a megfelelő kontrollálás és az edzésben lévő csuklóizmok életeket menthetnek.
"I Stand Alone!"
Az RPG-elemek sorát bővíti, hogy az átlagosan egy, maximum két órásra nyúló meneteket nem hadseregek hajtásával töltjük el, hanem az azt vezérlő mesterséges intelligencia csapatait segítjük, a modban található 88 hős egyikével. Egy hosszabb összetűzés esetén tapasztalatmérő csíkunk meg sem áll a 24. visszatöltődésig, ez további hős-, és tulajdonságpont bónuszokkal jár, továbbá célpontprioritási változásokkal is számolnunk kell. A Defense of the Ancients mesterséges intelligenciája teljesen egyedi. Sokan panaszkodtak, hogy a Warcraft III nem általunk irányított seregeit túl meggyőzően kezeli a gépezet. Aki a DotA-val akar játszani, és egyetért az előttem szólókkal, az sürgősen
izzítsa be az expanzió Vérelf kampányának negyedik pályáját, hiszen tesztem alanya ezekben a missziókban található alapokra épít. Gyakran esett meg velem, hogy egy előre nem látható csapdába kerültem, amelyben druidámat egy kentaur hatalmas dobbantással lepte meg, míg a másik oldalról egy mágus csatlósai próbáltak hátba veregetni. Ha varázsigéim gyűjteményét nem gyarapította volna a teleportálás, végre is hajtották volna rajtam a masszázst.
Végül, de nem utolsó sorban a sötét oldal követői sem pihentek: több napos túrával a hátuk mögött letelepedtek a térkép korrupt sarkában. Az éjtünde gyűlölő rémületuraktól kezdve mindenkit megtalálunk, egészen a legalattomosabb boszorkánymesterekig. Nem meglepő, hogy mágiáik sokkal destruktívabbak és agresszívebbek, mint riválisaiké. Említésre méltó passzív képességük, hogy a pestis élteti őket, ezáltal harc során elveszett életpontjaikat is gyorsabban visszanyerik.
Az eddig elhangzottakhoz nehéz bármit is hozzátenni, netán egy frappáns befejezést kerekíteni. A Defense of the Ancients egy azon kevés modifikációk közül, amelyekben nem csak az RTS-ekben ezerszer látott, unalomig ismert, sablonos taktikák tarkítják a játékmenetet. Diablóra hajazó lehetőségek várják a letöltőket, amelyeket rengeteg kisebb, ugyanakkor ötletes, ám a hangulat megteremtéséhez alapvető apróságokkal bolondítottak meg.
