Nem lehet oka panaszra a PC-s tábornak mostanában, hiszen a legnagyobb konzol-exkluzív címeket (Halo, Forza stb.) leszámítva a kezdetben csak Xbox 360-ra és PS3-ra megjelenő alkotások nagy része idővel megtalálja az útját a személyi számítógépekre is. Az elmúlt hónapokból elég csak az Awesomenautsra vagy az I Am Alive-ra gondolni, és a mostani számunkban is bőven akad ilyen program, hiszen a Mark of the Ninja, a Half-Minute Hero és a Sine Mora is konzolokon kezdte a pályafutását. A lista pedig ezzel még koránt sem ért véget, hiszen a Deadlight szintén ennek a klubnak a tagja: a Tequila Works alkotása augusztusban kizárólag a Microsoft konzoljára jelent meg, október végén azonban felbukkant a Steam kínálatában, így most már a PC-s tábor is elmerülhet az apokaliptikus platformjáték csöppet sem szívmelengető világában.

Nem élőnek való vidék

A spanyol illetőségű, játékipari veteránokból verbuválódott Tequila Worksnek a Deadlight az első játéka, és a program sokkal inkább tisztességes iparosmunka, mintsem a platformjátékok műfaját megreformáló mestermű. Ez persze nem negatívum, csupán a vásárlás előtt érdemes tisztában lenni vele, hogy a Deadlight nem feltétlenül az újító játékmenetével, sokkal inkább a hangulatával igyekszik lehengerelni a játékosokat – méghozzá sikerrel.

A sztori a nyolcvanas évek közepére repít minket vissza, egy olyan alternatív univerzumba, ahol egy ismeretlen vírusnak köszönhetően a holtak életre kelnek, és szép lassan véget vetnek az általunk ismert civilizációnak. Főhősünk Randall, aki elszakadt a családjától, és éppen Seattle-be igyekszik, annak reményében, hogy az ottani menedékpontnál rátalál a feleségére és a kislányára. Habár a sztori rövid leirata alapján a Deadlight csupán egy újabb zombis játéknak tűnik, a helyzet az, hogy a fejlesztőknek sikerült olyan erős atmoszférát teremteni a ránk váró pályák során, amilyet ezidáig csak a The Walking Dead különböző inkarnációinak (képregény, tv-sorozat, játék) esetében tapasztalhattunk.

Az események átvezető videói képregényes megoldással mesélik el a történetet, Randall folyamatos monológjaiból, a pályákon elrejtett apróságokból és naplórészletekből lassan kibontakozik a főszereplőnk múltja, és maga a világ, amiben él, továbbá a játékmenetet helyenként hallucinációk és emlékek törik meg, ami által még mélyebbé, még drámaibbá válik a főhős története. A Deadlight legnagyobb erőssége a sztori, ami egy ponton túl ugyan kissé kiszámíthatóvá válik, és jól ismert panelekből (megtébolyodott túlélők, a káoszt kihasználó félkatonai szervezet) építkezik, ám összességében mégis olyan jól össze van rakva, hogy a pár negatívum mit sem von le az erejéből. Platformjátékban ennyire szépen kidolgozott, ennyire tartalmas történettel csak nagyon ritkán találkozhatunk.

Túlélni, túlélni, túlélni

Ha pedig a játékmenetet nézzük, akkor olyan, mintha a Tequila Works alkotása a Limbo és valamelyik Resident Evil házasságából született volna. Hősünk csupán egy fekete sziluett a képernyőn, jobbra, balra, fel és le mozoghat a kétdimenziós térben, és a platformelemek leküzdése mellett olykor logikai feladatokat is meg kell vele oldani. Mindezt színesíti a túlélés, hiszen a pályák tele vannak árnyakkal (ez a zombik itteni elnevezése), akik természetesen a legkisebb neszre is a hősünkre támadnak. Ugyan alkalmanként elmenekülhetünk előlük a mélybe vagy a magasba, illetve az ösztöneiket és a környezetet (áram, szakadék stb.) kihasználva néha csapdába csalhatjuk őket, de számos olyan eset lesz, mikor nem marad más, mint a harc. Kezdetben egy tűzoltóbalta lesz a legnagyobb barátunk, majd idővel fegyverhez is jutunk, ám a muníció szűkösségének (és a kissé gyatra célzásnak) köszönhetően ez nem jelenti azt, hogy máris nyerésre állunk – pláne, ha emberekre kell emelni a fegyvert.

A helyzetet nehezíti, hogy az életerő mutatónk mellett található egy állóképességet (stamina) jelző csík is, ami azonnal rohamos fogyatkozásba kezd, amint valamilyen megerőltető akciót viszünk véghez. Nem tudunk tehát végtelen ideig csapkodni a baltánkkal, és nem tudunk ítéletnapig csüngeni egy kifeszített dróton, a hősünk ereje ugyanis egyre fogy, és rövid pihenésekre van szüksége a stamina visszatöltéséhez. Éppen ezért – ha van rá mód – kerülni kell a konfrontációt, hiszen nincs annál rosszabb, mint mikor hat árny legyűrése közben három után Randallnak már arra sincs ereje, hogy felemelje a baltát...

Egy világ romjai

A játékmenet tehát a klasszikus, mászkálós, ugrálós, futós, helyenként harcolós vonalat követi, ám mindezt egy olyan környezetbe ültették a fejlesztők, amitől helyenként rendesen borsódzik a játékos háta. A játéktér maga kétdimenziós, ám a pályák úgy vannak megrajzolva, helyenként animálva, hogy a látvány mégis 3D-s hatást kelt. A pályáknak van mélysége, és bár a karakter nem tud kitörni a 2D-s korlátok közül, a grafikus illúziónak hála mégis megvan az az érzés, hogy egy hatalmas világban kalandozunk. Méghozzá egy nyomasztó, lepusztult világban. A történet mellett a pályák dizájnja az, ami megalapozza a borzongatóan nyomasztó hangulatot. Minden sötét, elhagyatott, lerombolt, a képernyőről szó szerint süt a reménytelenség, legyen szó egy félig lerombolt lakóházról, egy stadionról, a földalatti csatornákról, az elhagyatott felhőkarcolókról, vagy akár egy kórházról.

Az atmoszférát pedig csak tovább erősíti a baljóslatú, szomorú zene, illetve az, hogy az árnyak bárhol és bármikor feltűnhetnek, így a játékos soha nem érzi magát biztonságban – akárcsak a legjobb horror- és túlélő játékokban.

PC-n jobb?

Ritka dolog, de PC-n valahogy jobban kézre áll az irányítás, mint konzolon, ahol a legtöbb nyavalyát a lőfegyverekkel való célzás okozta. Az egérnek köszönhetően ez sokat javult, illetve a rázósabb helyzetekben a billentyűzet gombjaival sokkal jobban és gyorsabban lehet reagálni, mint a kontroller analóg karjaival – éppen ezért, ha valaki nincs rágyógyulva valamilyen gamepadre, akkor azt javasoljuk, hogy mindenképpen a jól bevált PC-s perifériákkal vágjon neki a játéknak.

Technikai szempontból a program nem sokat változott, ami alapvetően nem jó hír, hiszen hiába adott az erősebb hardver, a Deadlight nem néz ki jobban, mint a konzolos verzió, ráadásul néha érthetetlen lassulások, és bugok (átvezetők alatt eltűnő hang, stb.) tarkítják a játékot – persze nem vészes mértékben, de azért az ember csak felhúzza itt-ott a szemöldökét.

Kell egy kis világvége

A játék három nagyobb fejezete ugyan 3-4 óra alatt végigjátszható, ám adott az újrajátszás lehetősége, hiszen a pályákon elhagyott naplóbejegyzések és egyéb extrák várják, hogy rájuk leljünk, illetve mindhárom nagyobb etap rejt egy-egy kvarcjátékot, amiket ha megtaláltok, akkor bónuszként még ezekkel is játszhattok – és akkor a 31 begyűjthető achievementről még nem is beszéltünk.

A Deadlight nem váltja meg a (játék)világot, ám a maga nemében mégis egy különleges program, ami a klasszikus platform játékmenetet remek történettel és kiváló hangulattal fejeli meg. Mindenkinek melegen ajánljuk, 3400 Ft-ot simán megér.