Dead Space 2 teszt

Rémálom a Titán utcában

A siker tükrében szinte garantált volt a folytatás is, két év után Isaac Clarke, az első rész főhőse visszatért, hogy bebizonyíthassa, nem hiába dolgozott olyan keményen a mérnöki diplomájáért, tudása pedig ismét elengedhetetlennek tűnik ahhoz, hogy pontot tehessen az egész Jelzős ügy végére. Nincs mese, el kell pusztítanunk egy újabb fenyegetést. Három évvel járunk az előző rész után, a Szaturnusz körül keringő Titánon, egy kórháztelepen ébredünk egy megrázó rémálomból. Hamar rájövünk, hogy az ébredéssel csak egy újabb lidércnyomásba csöppentünk, a helyszínen ugyanis pillanatok alatt elszabadul a pokol, mi pedig kényszerzubbonyban, tehetetlenül futunk az életünkért. A hihetetlenül látványos, de persze libabőrözős képsorok után csak nehezen térünk magunkhoz, de azok, akik már játszottak az előző résszel, már tudják, hogy hova nyúljanak, reflexszerűen beindul a túlélési ösztön.

A történet az első perctől az utolsóig érdekfeszítő marad, gyakran izgalmas, filmszerű jelenetekkel tálalva számunkra a vérfagyasztó eseményeket. A sztori helyenként fordulatos és meglepő, persze nem jobban, mint egy átlag horrorfilm, mégis képes nyolc órán keresztül úgy lekötni a játékost, hogy egyetlen percre sem unatkozunk. A legnagyobb újdonság már a kezdteknél megmutatkozik, ugyanis Isaac már nem szótlan bábként teljesíti a rábízott feladatokat, hanem arcot és hangot kapott, minek köszönhetően talán kicsit közelebb is kerül a játékoshoz, mint az első részben. Megismerhetjük vívódását, mely elveszett szerelme miatt dúl benne, illetve megfigyelhetjük, tudata miként esik lassan darabjaira, amit az Ishimurán és az Aegis VII-esen eltöltött nem túl hálás perceknek köszönhet.  

Minden a régi?

Hogy gyorsan válaszoljunk a fenti kérdésre, majdnem minden maradt a régiben, és ez nem feltétlenül baj. A játék követi az előző rész által kitaposott ösvényt, a hangok, a fények és a környezet sokban hasonlít a Dead Space első részében találhatóakhoz, az irányítás és a képernyő kiosztása pedig fikarcnyit sem változott. A készítők ezúttal is mellőzték a látványt esetlegesen megtörő életerő vagy bármilyen kijelző megjelenítését a képernyőnkön, így hősünk hátát figyelve, harmadik nézőpontból apríthatjuk a brutális nekromorf hordát. Sokat javult viszont a környezet, szebb és gazdagabb a kidolgozottsága, valamint ezúttal a fény-árnyék hatásokkal is sokkal jobban operáltak a készítők, aminek köszönhetően – ismét – kellemes feszengést okozott nekünk a játék.

A fizikai motor ezúttal is hibátlanul dübörög a program alatt: a játékban található szinte összes tárgy mozgásba lendülhet, a robbanásoknak és a rohamozó nekromorfoknak hála pedig gyakran leszünk ennek szemtanúi. Ezúttal is hatékony fegyvernemünk lesz a kezünkre csatolt Kinesis berendezés, amivel pillanatok alatt fegyvert varázsolhatunk minden mozdítható dologból, kezdve a hullák testrészeitől az utolsó elemlámpáig. No igen, nincs is annál élvezetesebb, mint mikor a Stasis mezőben lelassítjuk az ellenfelünket, egy lövéssel leszakítjuk a karját, majd Kinesis segítségével még a levegőben megfogjuk azt, hogy aztán belevágjuk a förmedvény testébe, és azzal szegezzük fel a falra.

Dead Space v1.5

Az alapok tehát nem sokat változtak, a leghatékonyabb módszer a túlélésre az, ha lekapdossuk ellenfeleink végtagjait, a Resident Evil sorozattal ellentétben a fejlövés itt mit sem ér. Természetesen a csonkolásban (azaz az életben maradásban) sok régi és néhány új fegyver lesz segítségünkre. Mivel Isaac nem katona, csupán egyszerű mérnök, arzenálját ezúttal is jobbára olyan veszélyes munkaeszközök teszik ki, mint a plazmavágó vagy a körfűrész, de legnagyobb szerencsénkre ezúttal már találhatunk majd igazi katonai mordályokat is, mint például az impulzuskarabély. A fegyvereket és a páncélunkat is fejleszthetjük a játék során, hasonlóan, mint az első részben tettük, tehát energiakapcsokat keresgélve, a pályákon található munkapadokon bármikor növelhetjük azok sebzését, tárkapacitását, vagy másodlagos tüzelési módját. Érdekesség, hogy egy kis pénzt leperkálva akár újra eloszthatjuk a felszerelésünkbe korábban beépített energiakapcsokat, így könnyen kikísérletezhetjük, hogy melyik a számunkra legideálisabb fegyver.

Új eszközként üdvözölhetjük a szegecselőt (vagy legyen inkább karóvető), amivel nemes egyszerűséggel falra akaszthatjuk a problémáinkat – legalábbis a könnyebbeket és puhábbakat –, de persze erre a legnagyszerűbb dolog még mindig a Kinesis, ami ráadásul még lőszert sem fogyaszt. Márpedig a lőszer most is kincset ér, nem árt takarékoskodni vele. Aztán ott van még a robbanótöltetek kihelyezésére szolgáló szerszám is, amivel csapdákat állíthatunk a pálya egyes helyeire, de ez csak akkor igazán hatásos, ha tudjuk, mire számíthatunk, tehát első végigjátszásra mi inkább maradtunk a jól bevált plazmavágónál és barátainál. Amúgy is végigtoljuk még legalább kétszer, higgyétek el, ti is végig fogjátok!