A Dead Rising sorozatnak meglehetősen érdekes az élete, már ami a PC-s platformmal való viszonyát illeti. A széria első (és legjobb) része az Xbox 360 egyik legirigyeltebb exkluzív címe volt, s noha volt egy időszak, mikor úgy tűnt, hogy a Capcom elkészíti a PC-s portot, erre végül soha nem került sor. Nem úgy a második rész esetében, ami 2010-ben az asztali számítógépeken is tiszteletét tette, nem kevés embernek mutatva meg, hogy milyen a túlélés, ha nemcsak a zombisereg, de az idő is a játékos ellen dolgozik. Ezen fejezet – a Capcom jó szokásához híven – kapott egy átdolgozást is (Dead Rising 2: Off the Record), amiben az első rész hőse, Frank West vált irányítható karakterré, illetve konzolon volt két önálló letölthető tartalom, ami a DR2 sztorijának előzményét és utóéletét mesélte el.
Aztán jött a 2013-as E3, ahol a Microsoft konferenciáján bemutatkozott a harmadik rész, ismét Xbox-exkluzív játékként, vélhetőleg annak a reményben, hogy ennek fényében a meglehetősen masszív rajongótábor majd a redmondi cég új konzolját választja. A kizárólagosság viszont egy évig sem tartott, hiszen szeptember 5-én megjelent a PC-s változat, a program szinte összes DLC-jével megtámogatva.
A halott város
Az első rész egy plázában játszódott, a második egy jóval hatalmasabb szórakoztatókomplexumba helyezte a cselekményt, a harmadik epizód pedig erre is rákontrázik, hiszen ezúttal egy kaliforniai várost kapunk, a fiktív Los Perdidost, ahol a főhősünk, Nick Ramos nem szeretne mást, mint kijutni a földi pokollá változott helyszínről. Ez persze nem lesz könnyű feladat, és máris van egy rossz hírünk azoknak, akik már az előző részekben is utálták az időlimitet: a ketyegő óra most is visszatér, összesen hat nap áll rendelkezésünkre, hogy kijussunk a halottak városából, ellenkező esetben mi is ott pusztulunk a megannyi élőhalottal együtt a kormány által elrendelt bombázás eredményeként.
És nemcsak a határidő miatti folyamatos izgalom tér vissza, de az összes jól bevált játékelem is, így ezúttal is egy külső nézetes sandbox akcióprogramot kapunk, ahol a zombik aprítása mellett felfedezünk, fejlődünk, segítünk a túlélőkön, mellék- és főküldetéseket oldunk meg, főellenfeleket gyűrünk le, illetve (jó esetben) élvezzük a történet nyújtotta fordulatokat – azok számára, akik játszottak a korábbi részekkel, lesz pár kifejezetten érdekes pillanat.
A játéktér kezdetben erősen korlátozott, de nagyjából másfél óra játékot követően (az első boss likvidálása után) kinyílik a világ, és innentől fogva már csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a rendelkezésünkre álló idővel és a lehetőségek tárházával. Dönthetünk úgy, hogy csak a sztorira koncentrálunk, és igyekszünk minél hamarabb a történet végére érni, de akár kedvünkre őrültködhetünk a hatalmas játszótéren, felfejleszthetjük a karakterünket, hogy a hat nap lejártát és halálunkat követően már a feltápolt Nickkel (a szintek és a megvásárolt képességek ugyanis ilyenkor megmaradnak) vágjunk neki a második menetnek és a történet felgöngyölítésének.
Bevált recept
A fejlődésünk kulcsa természetesen most is a bezsákolt XP (itteni nevén PP), amit az ezerszámra lemészárolt zombik, a megmentett túlélők, a megoldott küldetések, a gyűjtögethető cuccok, mindenféle kihívások és a legyőzött emberi ellenfelek után kap a játékos. A szintlépéseket attribútumpontokkal honorálja a játék, amit aztán szabadon költhetünk hősünk fejlesztésére: több életerő, több hordozható cucc, erősebb támadások és még sorolhatnánk – amiatt senkinek nem fog fájni a feje, hogy mire költse a megszerzett pontokat. De a karakter nem csak így erősíthető, hiszen visszatérnek a felszedhető könyvek is (összesen kilenc, melyek végre nem a tárgylista helyeit foglalják), amelyek valamilyen extrát biztosítanak Nick számára: nagyobb sebzés kézifegyverekkel, strapabíróbb eszközök, hatékonyabb társak, és így tovább. Kezdetben csak egy ilyen kötet lehet nálunk (de bármikor szabadon változtathatjuk, hogy melyik aktív), viszont a fejlesztések között arra is rámehetünk, hogy növeljük ezeknek a számát – idővel akár az összes betárazható lesz egyszerre, ami azért nagyban megkönnyíti a túlélést.
Az eredeti Dead Rising egyik sajátossága volt, hogy a pályán bármilyen tárgy fegyverként funkcionált, a padoktól a pénztárgépeken át egészen a valódi gyilokszerszámokig, és a második epizód ezt emelte új szintre a kombinálható és teljesen elmebeteg végeredményt nyújtó eszközök rendszerével. Ez a szisztéma természetesen visszatér a harmadik részben is, azzal a könnyebbséggel, hogy ezúttal nincs szükség munkapadra a brutális kombók előállításához, a szerelés bármikor elvégezhető, ha korábban megtaláltuk az ehhez szükséges tervrajzot (blueprint) és a komponenseket. Ilyen módon alkotható gépfegyveres plüssmedve, halálos robotmacska, elektromos kalapács, sugárágyú vagy akár lángoló kasza. Alapból 101 tervrajz szedhető össze a játékban (ehhez jönnek még a DLC-k nyújtotta bónuszok), a térkép kék pöttyel jelöli őket, és érdemes minél több kombót kipróbálni, több okból is. Egyrészt ezek tényleg hihetetlenül agyament eszközök, sokkal szórakoztatóbb velük a pusztítás, mint egy sima karddal vagy gépfegyverrel, másrészt a használatuk sokkal több PP-t eredményez, és egy bizonyos áldozatszám után látványos kivégzés hajtható végre velük, természetesen még több tapasztalati pontért. Azt persze jó ha tudjátok, hogy idővel minden eszköz elhasználódik, semmi nem tart örökké, de a pálya szerte megnyitott menedékházak bármelyikében újra be lehet zsákolni a már összerakott fegyvereket, még az összetevőkre sem lesz szükségetek hozzájuk!
Valami új
Még nem említettük, de főhősünk a foglalkozását tekintve szerelő, és ennek fontos szerep jut a játékban, hiszen ezúttal nem csak tárgyakat lehet kombinálni, de járműveket is. A metódus persze ugyanúgy zajlik, mint a fegyverek esetében: szükséges egy tervrajz és két jármű, amiből Nick aztán egy brutális járgányt varázsol. A játékban összesen tizenegy szörnyeteg kapott helyet, többek között olyan fantasztikus példányok, mint a Turret Rig (sedan + steamroller), ami egy ágyúval felszerelt, tolólapos „tank”, vagy a Shockdozer (buldózer + mentőautó), ami nem csak gond nélkül lapítja ki a zombikat, de még egy villámfegyver is helyet kapott a tetején. Ezek a monstrumok nem csak tovább bírják, mint a hagyományos járművek (motorok, kocsik, munkagépek, taxi, mentő, halottaskocsi stb.), de minden esetben rendelkeznek egy extra támadási móddal, amivel nagy tömegekben lehet likvidálni az élőhalottakat.
A járművek ráadásul nem csak azért hasznosak, mert tökéletesen megoldható velük a „tömeges oszlatás”, de a pálya tényleg elég hatalmas, az idő pedig fogy, így elengedhetetlen, hogy a nagyobb távokat két- vagy négy keréken tegyük meg, ha éppen erre van szükség. Szerencsére akkor sincs baj, ha épp nincsenek a közelben buherálható járgányok, hiszen a térképen fellelhető garázsokban minden egyes olyan jármű azonnal „lehívható”, amit korábban már létrehoztunk, vagy amit már használtunk.
Nem vagy egyedül
A Dead Rising 3 persze nem csak az általunk irányított karakterekből és a zombikból áll, rajtunk kívül is akadnak túlélők, akik négy csoportra oszthatók. Egyrészt vannak a sztori szereplői, akikkel közösen igyekszünk megpattanni még a bombázás előtt, másrészt olyan élők, akikkel interakcióba léphetünk. A sima civileket csak meg kell menteni, ami annyit tesz, hogy eltakarítjuk a közelükben lévő zombikat és már mennek is a dolgukra (ezúttal nem kell a menedékhez kísérni őket). Egy fokkal bonyolultabb a helyzet azok esetében, akik küldetést adnak (általában össze kell gyűjteni nekik valamit), viszont ha megoldjuk az adott feladatot, akkor csatlakozhatnak hozzánk a kalandjaink során, és mellettünk aprítják a zombikat – köztük szintén a menedékekben lehet váltogatni, és minden társunk különböző statisztikákkal rendelkezik.
Végezetül akadnak még ellenséges, illetve teljesen hibbant elemek, akikkel a sztori során kötelezően, vagy a pályán szabadon felszedhető feladatként találkozunk. Ezen karakterek számítanak a játék főellenfeleinek, és ebből adódóan ők jelentik a legnagyobb kihívást. Legyőzésük nem egyszer kifejezetten izzasztó feladat, ám ha egyedül esélytelennek érzed magad, akkor sincs baj, hiszen a Dead Rising 3-ban is van kooperatív mód. Az Xbox One-os változattal ellentétben ráadásul már nem csak ketten, de akár négyen is összeállhattok, ami nemcsak azért jó, mert így könnyebben vehetők az akadályok, hanem azért is, mert a város utcáin zombiirtós autóversenyt rendezni olyan móka, amit más játék jelenleg nem nagyon tud nyújtani, legalábbis ilyen formában biztos nem...
De hogy muzsikál?
Bár a Dead Rising 3 hatalmas forradalmat nem hoz a korábbi epizódokhoz képest (hisz járművek már korábban is voltak, még ha nem is lehetett őket megbuherálni), azért még mindig egy hihetetlenül tartalmas (a sztori alsó hangon 15 óra, és ez később a triplájára is növelhető az újrajátszásokkal), és kifejezetten szórakoztató játék – már amennyiben nyitottak vagyunk a kihívással fűszerezett, rengeteg lehetőséget rejtő, és kissé beteg akciójátékokra. Ez konzolon nagyjából elég is lenne az értékeléshez, PC-n azonban foglalkoznunk kell a portolás minőségével is.
A helyzet az, hogy a játék már Xbox One-on sem volt kifejezetten szép, és ez nem változott a PC-s változat esetében sem, hiába kapunk jobb minőségű textúrákat, Full HD-s felbontást és 60 képkocka/másodperc képfrissítést. A Dead Rising 3 egy olyan, kissé szürke, közepesen látványos program, aminek már a minimum gépigénye is sokaknál kiveri majd a biztosítékot: Core i3 3,3 GHz-es processzor, 6 GB RAM és minimum GeForce GTX 570 vagy Radeon 7870 videokártya. Félreértés ne essék, ez a vas nemcsak a látvány megjelenítéséhez kell (ami ugye nem túl veretes), de ahhoz is, hogy a játék le tudja kezelni a képernyőn rendszeresen felbukkanó több száz zombit (nem marketingduma, tényleg rengetegen vannak), ráadásul mindezt korrekt látótávolsággal, járművekkel és mindenre kiható fizikával kiegészítve. Igen ám, de a játék egy éve az ennél jóval szerényebb hardverkiépítéssel rendelkező Xbox One-on vidáman futott, szóval végeredményben csak arra tudunk gondolni, hogy a fejlesztők vagy nem akarták, vagy nem tudták rendesen optimalizálni a programot.
Mindezt pedig csak tetézi, hogy a DR3 nem mentes a hibáktól. Egy héttel a játék megjelenése előtt még nem voltak ritkák a lassan feltűnő és a szemünk láttára kirajzolódó textúrák, továbbá akadtak olyan kollégák, akik AMD-s kártyák mellett panaszkodtak mindenféle grafikus anomáliákra, és a kellő hardverkiépítéshez képest meglehetősen szerény teljesítményre. Ám a fejlesztők mentségére legyen mondva, hogy nem lustálkodnak, csak a tesztelés alatt négy javítás érkezett, így az sem elképzelhetetlen, hogy mire ezt olvassátok, a fenti gondok már nem is léteznek. Mármint a grafikus bugok, mert a Dead Rising 3 gépigénye már aligha lesz az említettnél alacsonyabb...
Venni vagy nem venni?
A sorozat rajongójaként a Dead Rising 3 értékelése nem könnyű feladat, hiszen a mérleg pró és kontra serpenyőjébe is bőven lehet érveket pakolni. A negatív oldalon mindenképpen meg kell említeni, hogy a Capcom nem nagyon erőltette az újdonságokat, lényegében csak tovább egyszerűsítették a játékmenetet (a civileket nem kell biztonságba juttatni, nem csak a mosdókban lehet menteni, egy-egy küldetés megoldására sokkal több idő jut, mint korábban), és az egyetlen komolyabb frissítés a speciális és brutális járművek megjelenése. Emellett a játék nem kifejezetten szép, helyenként már-már rondácska, és a PC-s verzió esetében nem sikerült megoldani az optimalizálást sem, ráadásul a teszt idején még hibák is bőven akadtak a programban...
Ugyanakkor a játék hihetetlenül szórakoztató, még mindig hű az alapokhoz, és tényleg eszméletlenül sok időt el lehet tölteni vele, akár barátok társaságában is. A sztori megüti a szintet, a hanganyag rendben van, és a játékmenet annak ellenére is beszippant, hogy a lehetőségek nagy részét már láttuk korábban, sőt, a veteránok Nightmare módban továbbra is könnyedén szívathatják magukat. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a PC-s csomag már magába foglal négy DLC-t (a teszt idején a Super Ultra Dead Rising 3’ Arcade Remix Hyper Edition EX Plus Alpha nem volt a játék része), és fel van turbózva a Steam minden előnyével: kártyák, felhőmentés, biztos szerverek és sok játékos a kooperatívhoz. Végeredményben tehát elmondható, hogy ha nem mindened a grafika, szereted a sorozatot és rendelkezel a megfelelő géppel, akkor érdemes beruháznod a Dead Rising legújabb részére, hiszen a hiányosságok ellenére is garantált lesz a szórakozásod!
