A Course of Anabelle alapvetően egy történetorientált kalandjáték, kifejezetten hátborzongató környezetben. A puzzle jelző nem igazán állja meg a helyét, mert nem sok megfejteni való akad, ami van, az sem nyújt különösebb kihívást, olvasni viszont annál többet kell. Legalábbis a játék elején. Ez hirtelen indokolatlan mennyiségnek és időnek tűnik, de megadja a lehetőséget, hogy képbe kerüljünk, aztán hagy élni a játék.
A Rocwise projektje közösségi támogatással indult, a kampányt viszont nem vitték végig, de a program most mégis bekerült a Steam kínálatába. A megjelenés előtt pár (egy) nappal még érezhetően nem volt készen, de folyamatosan érkeztek a frissítések, ami igazából rá is fér a termékre. Már azon kívül is, hogy még mindig elég szerény a grafika – és most már esélyesen az is marad. Ettől függetlenül a hangulat kellemes, a Ramsey-kúria pont olyan felépítésű és baljóslatú, amilyennek a műfajban lennie kell, csak a részletesség és a vizuális megjelenés nem valami szofisztikált. A szinkronszínészek és a hangok viszont korrektek. Fizika meg konkrétan nincs, ami nem is baj, démonokat űzni anélkül is pont remekül lehet.
Elátkozott család
A címszereplő Anabelle megmagyarázhatatlan körülmények között és meghatározhatatlan okból kilencévesen vesztette életét a Colorado-beli Boulderben, a szomszédos Ramsey-k nem alaptalanul elátkozottnak hitt rezidenciájának előkertjében. Pontosan úgy, ahogy többen is a hosszú múltú családból. A városalapító család leszármazottai nem véletlenül hagyták el a város legimpozánsabb és legpazarabb kúriáját. Anabelle nővére azonban furcsa jelenségeket tapasztal, nyomozásba kezd, de maga is eltűnik. Emily után barátja, Nathan indul, szerencsére belső nézetben, így legalább őt nem kellett megrajzolni és térben koordinálni. Roppant mókás, ahogy a lépcsőn egy darabig suhanunk, majd érzésre nagyjából arccal előre lebucskázunk, vagy alig érezhetően haladunk át, mondjuk, egy ágyon. Az interakciók is gombnyomásra történnek, különösebb grafikai rásegítés nélkül, úgyhogy pontosan nem értjük, mi pörgeti ennyire a vasat, de legalább minden működik (kivéve, amikor nem nagyon jutunk tovább a menün, de ez viszonylag ritka volt).
Amúgy is inkább a hangulat és a történet a lényeg, ami nem zavaróan szövevényes, de pont annyira komplex, hogy lekössön és motiváljon a továbbhaladásra, ami néha igazi pixelsikálás, de annak is megvan a hangulata. Kár, hogy az egységnyi területeken nincs több sikálható pixel. A sztori sokat merít az ősi közel-keleti mitológiából, emellett keveredik a fikcióval, de konzisztens és integráns egységet alkot, ami nagyon jól működik ebben a settingben. Pont feldolgozható mértékben misztikus.
A Curse of Anabelle nem mondható nehéznek, jobbára csak botorkálunk a sötétben, papírokat gyűjtögetünk, frászt kapunk a hangoktól, olvasgatunk; igazából a jump scare-eket sem vitték túlzásba, alig vannak, de helyettük előkerülnek a kreatív történetelemek. A boss fight (több is lesz) viszont egy casual, az atmoszférára fókuszáló, point and click elemekkel átszőtt kvázi sétaszimulátorhoz képest kifejezetten nehéz. Főleg, mert indokolatlan sebességet és elég sok hibátlan sorozatot vár el QTE formájában, miközben szinte folyamatosan nyomni kéne a Shift+W-t is, hogy mozgásban maradjunk. Így nem olyan egyszerű tizedmásodpercek alatt eltalálni a felvillanó gombot, pláne, ha közben még mozgunk is, mert így születik a hibás találat.
Érdemes tehát élni a korlátozott játékvezérlő-támogatással, amit a megjelenéskor integráltak. Már, ha van megfelelő kontrollerünk. A PS4-é nem az. A démon viszont egy csapással öl, és akkor is képes támadni, ha sorozatban többször is sikeresen lesújtottunk. Mondhatnánk úgy is, hogy iszonyú idegesítő és egy ilyen jellegű játékban teljesen felesleges. Érzésre itt sokan fogják azt mondani, hogy ennyit nem ér. Mondjuk, húsz-harminc próbálozásnál többet (az sem rövid idő). Én pedig teljesen érthetőnek tartom. Noha az árazást legalább nem vétették el, csak az átlag júzer négyujjas koordináltságának szintjét, de leginkább a reakcióidejét egy alapvetően komótos, kevés interakciót igénylő játékhoz képest.
