Pedig az alapötlet egy jól bevált elgondolás: a rendteremtésre vágyó játékos egy előre meg nem nevezett ország rendőrségének bevetési egységével teremthet rendet. A Sierra SWAT-sorozata felejthetetlen nyomokat hagyott minden, a téma iránt érdeklődő gamerben, s persze nem szabad kifelejteni a Tom Clancy nevével fémjelzett Rainbow Six-családot sem. Szóval nagy elődök vannak csőstül, ráadásul, ha az ember rákeres a „swat game” szavakra a neten, kábé kismilliónyi ingyenes, rendőrös-behatolós játékot talál az összes létező platformra. Nos, ebben a környezetben kell(ene) kitűnnie a CTU-nak ahhoz, hogy a Steamen megvásároljuk.
Repedt gumitalpak
Maga a telepítés a letöltéssel együtt eseménytelen volt. Minden a helyén, az 1.0.22-es változat szépen felcsusszant a megfelelő könyvtárakba, majd katt és irány a rendőrélet leglátványosabb része, az ajtóberugdosós-letartóztatós-lövöldözős akció. A főmenü nem túlbonyolított, bármiféle pdf-olvasgatás és/vagy kézikönyvböngészde nélkül használható. A rendelkezésünkre álló kezdőtőke két jó svádájú kommandós felbérelésére lesz elegendő, legyenek, mondjuk, Béla és Sanyi, a bázakerettyei Különleges Bevetési Csoport alfája és omegája. Merthogy a működési terület nevét is mi határozhatjuk meg – igaz, ennek se a játékmenetre, se a pályákra, se a grafikára semmi hatása nincs.
Egyéni bolondéria tán, hogy szeretek végigmenni a gyakorló bevetéseken is, hiszen az ember gyakran jelentős mennyiségű szívástól tudja magát megkímélni, feltéve, ha ezek az első pályák, feladatok jól vannak összerakva. Nos, jelentem, ez itt nem működik, hiába mentem végig mind a három kiképzőpályán, sokkal okosabb nem lettem – csak szomorúbb. Azért, mert rengeteg olyan aprósággal és komolyabb problémával volt szerencsém találkozni, melyek alaposan gajra vágták a játékélményt és elrontották a hétvégémet.
Figyelem, ez nem gyakorlat!
A pályák előtti eligazítás igen szűkszavú, a minimalista koncepció hívei lehettek a szöveggyártó jó munkásemberek. Olyan bölcsességek kerülnek elő csupán minden alkalommal, mint a „keress meg minden bizonyítékot”, a „lépj fel minden gyanúsítottal szemben”, a „jelents minden sérültet és halottat a bázisnak”, illetve a kedvencem, az „ez csak gyakorlat, itt nem hal meg senki”. Nem mondod… Ehhez képest a három, elméletileg egyre nehezebb gyakorló bevetés konkrét céljait 2-2 mondattal, nagyjából az „ez egy nagyobb épület, itt többen is lesznek majd”-szinten intézi el. Az összesen négy (!), csak egymás után teljesíthető „igazi” bevetés előtt szerencsére már kicsit bőbeszédűbbek az eligazítások, de érdemi információt itt sem kapunk igazán, mondjuk egy alaprajzról, külső vagy belső biztonsági kamerák felvételeiről, fényképekről nem is beszélve. Hangulatteremtésből gyenge kettes. De legalább a már említett, bizonyítékokra, gyanúsítottakra és a jelentések fontosságára vonatkozó jó tanácsok mindig velünk lesznek, minden áldott eligazításkor. Hátha nem jegyeztük meg elsőre ezeket a nagyon bonyolult dolgokat, de akkor hogyan is lettünk kommandósok?!?!
Sebaj, lesz elég érdekesség e nélkül is a pályákon. A vájtszeműek hamar felfedezhetik, hogy a képernyő bal alsó sarkában a jó öreg M-16-os képével illusztrálják a gépkarabélyunk tárában éppen meglévő lőszer mennyiségét, miközben a játékban kommandósaink már M-4-essel rohangálnak, ami bár az M-16-os továbbfejlesztése, de erősen másképp néz ki. Apróság, persze, de sajnos jellemző és nem túl igényes tervezésre vall. Igaz, könnyű az ilyen momentumokat megtalálni, hiszen a gyenge közepes grafika nem nagyon ejti foglyul tekintetünket. Mondjuk ezen még túl is lehetne lépni, ha a játékmenet, a kaland és izgalom, az adrenalinfröcsögés kárpótolna mindezért. A „-na” a lényeg: a gyári beállítás szerint eleve idegbeteg érzékenységű egér, a játékindításonként időnként magától megváltozó képernyőfelbontás, a tragikus hangok („nem kapsz el élve” – nagyjából a ’80-as évek második felének hangalámondásos, német ismeretterjesztő filmjeinek stílusában) vagy a finoman szólva nem túl okos mesterséges intelligencia (mind a saját, mind az ellenséges oldalon) csak tovább növeli a problémakupacot. Nem picsogok, de könyörgöm, ha gyakorlóbevetésen is vagyunk, de nem lehetett volna a „rosszfiúkra” egy másik textúrát rátenni a tüchtig, csilli-villi rendőregyenruha helyett? Eléggé zavarba ejtő és persze illúzióromboló.
Folyamatos mellélövés
Igaz, a melletted lévő társaddal, majd később, a megfelelő pénzmag összeszedése után társaiddal is inkább csak sűrűbben vagytok, nem többen. Az alapelgondolás pedig egyszerű és ráadásul jól működik: a célkereszttel oda mutatsz, ahova szeretnéd, hogy a társad csináljon valamit. Nyomsz egy Space-t, majd egy klikkel választasz a legördülő rádióüzenetek vagy cselekmények közül. Ez a rész nagyszerűen működik, ellenben a mesterséges intelligencia vezette Sanyival, a kettes számú kommandósommal. Sanyi ugyanis képes bármiben elakadni, vagy egy téglafallal 5 centiről kivont gépkarabéllyal farkasszemet nézni, mert annyi esze sincs, hogy a várható fenyegetések felé forduljon. A kézigránát-használatot sem sikerült kiimádkoznom belőle – sebaj, az nekem sem ment, még a gyári billenyűzetkiosztás megváltozatásakor sem. Nem segített mondjuk a közösség sem, lévén, hogy nem nagyon van online jelenléte a játéknak és a rajongótábornak. A program általam fellelt, hivatalosnak kinéző FB-oldalán a 77 lájkolót 2014. október 23-án kápráztatták el utoljára néhány képpel. Se fórum, se semmi, max. a Steam hőzöngő vásárlói. Igaz, talán ennek köszönhető az is, hogy bár a játék rendelkezik multiplayer-résszel is, de nekem a rendelkezésemre álló néhány nap alatt egy csapatjátékba sem sikerült becsöppenni.
Száz lövésnek is egy üres tár a vége: ezért kár volt. Egy remekül és már többszörösen bevált alapsztorit kellett volna egy jó, pörgős, izgalmas, akár a jelen problémáira is reflektáló játékmenettel, egy okos AI-val és legalább alapszinten normális grafikával (a folyamatosan ismétlődő, egyhangú zenéről már nem is beszélve) feltölteni. Remélem, a gyakori patchelgetésnek köszönhetően előbb-utóbb használhatóbbá válik a CTU. De most kösz, nem, sipirc vissza az őrszobára…
