Az ügyfelmerülés
A történet szerint frissen végzettként kerülünk a vegasi Crime Labhez, azonban hosszas nézelődésre nincs sok idő, mert Gil kap egy telefont, és már mehetünk is az első helyszínre, egy hotelba. Az áldozat egy szerencsétlen lány, egy sztriptíztáncosnő, akit meggyilkoltak. A gyilkosság rituálisnak tűnik, és további gond, hogy túl kevés a nyom. Persze Gil itt van velünk, hiszen segítségre szükség van a terepen. Így ebben az oktatórészben megtanulhatjuk az alapvető irányítást, melyik eszköz mire való, hogyan kell átvizsgálni a helyszínt, hogyan kell rögzíteni a nyomokat. Ez az egész nem tart tovább öt percnél, és innentől kezdve csak magunkban bízhatunk. Nem lesz egyszerű dolgunk...
A bizonyítékok nem hazudnak, ezekre fókuszálj!
Szokás szerint több bűncselekményt kell megoldanunk, sorrendben Gil Grissom, Sara Sidlom, Nick Stokes, Warrick Brown, és végül a csinos Catherine Willows közreműködésével. Minden nyomozás előtt kapunk egy rövid, de látványos bejátszást Vegasról madártávlatból, ezután rögtön a helyszínre kerülünk, ahol nekikezdhetünk a bizonyítékgyűjtésnek. Néha egyértelműen ott van az orrunk előtt az, amit keresünk, de sokkal gyakrabban előfordul az az eset, amikor átnéztük az egész terepet, megvan a tárgy, ami valamilyen okból fontos lehet, de nem megyünk vele semmire... De miért? Ilyenkor kapjuk meg a figyelmeztetést, hogy biztos valamit elfelejtettünk. Elővehetjük a különböző eszközöket, és ha megtaláljuk a megfelelőt, hogy mivel kell egy pajszert átvizsgálni, megkapjuk a kívánt bizonyítékot. Ha ezekből megfelelő számú összegyűjt, mehetünk a laborba, ahol a számítógép, a mikroszkóp, és természetesen Greg Sanders áll a rendelkezésünkre.
Ha megvizsgáltuk a talált ujjlenyomatokat, dokumentumokat, egyéb mintákat, akkor bekopogtathatunk Jim Brasshoz egy kis segítségért. Általában ő ad utat további helyszínekhez, nála kérhetünk házkutatási, vagy DNS mintavételhez szükséges engedélyt. Azonban nem mindig van elegendő bizonyíték, ilyenkor Jim közli velünk, hogy csak akkor tud segíteni, ha olyan új bűnügyi leleteket csatolunk be, amelyek elegendőek a további nyomozati cselekményekhez. Ilyen esetekben mehetünk vissza a helyszínre. A Helyszínelők sorozat különlegessége a bűnügyi elkövetési módok igen realisztikus (értsd brutális) bemutatása (vagyis hogyan néz ki az ember gerincének eltörése belülről) rövid felvételekkel, szerencsére ez nem maradt ki a játékból sem, láthatunk elég durva bejátszásokat is.
Persze a nyomozás közben időnként (gyakran) meg kell néznünk az ügy aktáját. Ez a továbbjutásban igen sok segítséget ad, mert a vizsgálódásunk során tudomásunkra jutott minden adat itt tárolódik: az áldozat kivel állt kapcsolatban, mivel foglalkozott, kik a gyanúsítottak, minden lényeges adat. Ez adja a játék egyik nehézségét is, mert itt valóban gondolkodnunk kell, és bizony egy megfelelően fejlett kombinációs/logikai készség elengedhetetlen itt is, akár a valós életben.
Az ügyekben látszólag nincs semmi összefüggés, de az utolsó megoldandó bűnténynél ez gyökeresen megváltozik. Ekkor van arra szükség, hogy jéghideg logikával végiggondoljuk az előzőleg megoldott esetek megválaszolt kérdéseit. Hogyan függ össze a meggyilkolt lány esete egy gyújtogatással és egy rendőrgyilkossággal? A végére persze minden tisztázódni fog, és mi elégedetten dőlhetünk hátra a székünkben, azzal a biztos tudattal, hogy jó nyomozó válna belőlünk...
A bűnügyek tálalása
Bár a játék 2003-ban jelent meg, sajnos a grafikai megvalósítás nem a legjobb. Egyrészt a helyszínek előre rendereltek, ahol 360 fokban foroghatunk körbe. A labor, a boncterem a kihallgatószoba, és Jim Brass szobája azonban rögzített nézőpontú. Ez a labornál hasznos, ugyanis ezen a helyen mindent meg tudunk találni, a számítógéptől kezdve Gregig. Másrészt sajnos a szereplők nem "élők": általában csak állnak egy helyben, néha pislognak egyet-kettőt, vagy megmozdítják a kezüket, de ennél többre sajnos nem lehet tőlük számítani. Ráadásul az egész kép egy picit elmosódottnak tűnik.
A szövegeket az eredeti szereplők mondták fel, de számomra úgy tűnt, nem túl nagy lelkeseddésel: ebbe sem sok élet szorult. Ugyanakkor, ha fülelünk, rájövünk, hogy egyes mondatok sokszor ismétlődnek; ha egy bizonyíték vizsgálatával bajlódunk, ugyanazt mondja Gil Grissom, vagy Nick Stokes. Szintén negatívum, hogy a főszereplő - vagyis maga a játékos - egyszer sem szólal meg a játék során, Néma Bobként csak szöveges formában íródnak ki azok a kérdések, amelyek a nyomozás során felmerülnek benne.
Az irányítás viszont a lehető legegyszerűbb, még billentyűzetre sincs szükség, az egerünk minden feladatot ellát. Ezzel tudunk körbeforgolódni, megvizsgálni egy bizonyítékot, illetve átadni valamit Gregnek, vagy éppen behelyezni a számítógép megfelelő programjába egy ujjlenyomatot összehasonlításra, vagyis a kalandjátékoknál már régóta bevált "húzd és ejtsd" rendszert alkalmazták a fejlesztők. A bizonyítékok megtalálása szintén nem okoz túl sok nehézséget - csak az, hogy mivel kell azt megvizsgálni -, mivel, ha jól körbenézünk a terepen, az egérmutató zöldre vált, ha találunk valami érdekeset. Ugyanakkor az is igaz, hogy első végigjátszásra valószínűleg nem találunk meg mindent, ugyanis a játék minden lezárt akta végén kiírja a statisztikáinkat - én általában a bizonyítékok 70-90 százalékát fedeztem fel.
Ítélethirdetés
A cikk vége felé sokat morgolódtam, ennek ellenére ajánlom mindenkinek megvételre, aki egy picit is érdeklődik a kalandjátékok iránt. A legtöbb játékkal ellentétben a legfőbb erőssége, hogy gondolkodásra készteti az embert, és hát valljuk be, ez néha egyáltalán nem árt, sőt. Azonban ha egyszer végigjátszottuk, nem biztos, hogy újra elővesszük, ugyanis a történet teljesen lineáris. Akik rendszeresen követik a televízióban a C.S.I. történeteket, azoknak viszont kötelező a megvétele, mert én még nem láttam olyan játékot, amely ennyire hűen visszaadná az eredeti mű hangulatát.
