A Way of Life a csekély méretű finomhangolások közé tartozik, amely tényt a Paradox a 7,99 eurós árcédulával nyomatékosítja. A múltkori Charlemagne-löket után ugyanis itt sokkal kevésbé látványos a fejlődés, gyakorlatilag a térkép és a szereplők érintetlenek. Aztán elindítunk egy játékot, és a képernyő tetején a fontos figyelmeztetéseket jelző ikonok között feltűnik egy új, a fókusz kiválasztására felszólító plecsni – és a karakterünk rutinnapjai megtelnek kalanddal.
Látszólag tehát egyetlen ikonnal bővültünk a portré jobb oldalán (Focus), amely ötévente megengedi, hogy a karakter egy bizonyos életstílusra koncentráljon. Lehet ez a biznisz, az uralkodás, a vadászat, a háború, de ugyanígy választhatjuk az intrikát, a csábítást és a pezsgő társadalmi életet, vagy békésebb lelkületűek akár a családot, a teológiát és a tudományt is. Minden fókusz egy azonnali bónusszal jár, például a háború esetében +3-mal nő a harci jártasságunk (Martial), ugyanakkor mindegyikhez tartozik egy-egy új eseménylánc, amely a példa esetében a párbaj lesz. A pogány, kiátkozott vagy rivális karaktereknél a továbbiakban megjelenik a „Duel” lehetőség, és életre-halálra összeakaszthatjuk velük a pengét, a szokásos illusztrált, szöveges mederben. Persze a végkimenetel bizonytalan, de ha elég sokszor győzünk, akkor hírnévre tehetünk szert a „szakmában”, és begyűjthetjük a Duelist traitet.
MINDENKI NYOMJA...
Az azonnali jutalom, a fókuszokhoz tartozó eseménysor, és végül a megszerzett trait-halmaz minden esetben más és más. A teológusok zarándokutakra mehetnek, a business kategóriának ott a pénzverde és a karavánok, a tudomány kedvelői obszervatórium építésébe kezdhetnek (fejlesztési pontokat ad), tehát mindenki kapott valami jó mókát. Ám a Way of Life igazi jelentősége, hogy az MI által vezetett sok száz karakter is választ, és néha interakcióba lép velünk épp e csatornákat használva. A király legjobb ivócimborájává válni és táblajátékban laposra verni, miközben a feleségét a szeretőnké tettük... hát, ahogy a mondás tartja, az élmény megfizethetetlen. Nyilván mindig van kockázat, a nagy vadászatok, de akár a borozgatás közben, táblajátékkal felszított hangulat is végződhet tragédiával. Másfelől a játékmechanikára is komoly hatást gyakorolnak a választásaink: a látszólag ártalmatlan családi fókusz +25% termékenysége eláraszthat minket nem kívánt örökösökkel, a tudományok művelői pedig hamar kieshetnek a pápa kegyeiből.
CRUSADER KINGS 2 Á LA DON JUAN
Gyanítom, hogy a csábítás (Seduce) és a dőzsölés (Carousing) életstílus lesz mindenkinél az első, amit kipróbál. Nos, a középkori kujonok alaposan kiélhetik magukat a szerepben, ugyanis a diplomáciai opcióknál feltűnő „csábítás” felirattal a környéken fellelhető összes asszony szabad prédává válik. Rang, életkor (úgy értem bármely felnőtt nő, a 80 éves matrónák is), de a külső és a férjezettség sem jelent védelmet, semmi nem számít, ahogy a rokoni kapcsolat sem. Amennyiben negatív relációról indulunk, akkor egy ideig küldözgethetjük a rózsákat, aztán jöhet az első légyott – ezt lehet diszkréten, közvetítő útján, vagy nem annyira diszkréten is intézni –, a befejező etapban pedig már csak ki kell találnunk, hogy az adott hölgyet hogyan tudjuk az ágyba csalni. A kapcsolat gyümölcse a későbbiekben megjelenik az eseményfán, amely titkos légyottokkal, botrányos lebukásokkal is gazdagon meg lett fűszerezve. A női karaktereknél, főleg az egyedülállóknál komoly társadalmi kirekesztő tényező egy balkézről született gyermek, tehát náluk csak csínján a lehetőséggel. Azt se felejtsük, hogy a felszarvazott férjek sem fognak örülni...
JÓ MÓKA, DE KICSI A PORCIÓ
Tivornyázni, szarvast üldözni, vadászkutyát nevelgetni remek kaland, de hátulütői is vannak, ugyanis a meglévő eseménysorokban nincs sok variancia, és karaktertől függetlenül ugyanazokat a medreket tapossuk mindegyik fókuszban – no meg az ismétlődő láncokba néha még kisebb hibák is becsúsztak, a szakítás (Break up) opció például nem mindig működik...
