Nomen est omen, ahogy a művelt latin mondja, tehát 15 eurónyi zsetonért nem kevesebbet kapunk, mint a teljes ázsiai nomád kultúrát. Oké, a The Old Gods DLC egyszer már majdnem összehozta ugyanezt, de az egy általános pogány keret volt, míg itt kifejezetten a keleti lovasnemzetekre, és főleg a mongolokra lett rászabva a kabát, Aranyhordától a Tatárjárásig.
Na de lássuk a medvét! A változás már első pillantásra szembetűnő, kezdve a TOG óta a pogányokat jellemző fosszínű panelekkel, ami tulajdonképpen nem is csúnya, de ennél is fontosabb, hogy a törzsszövetségben élő népeknél átalakult a kijelző felső része. Megjelent például a populációt mérő szám, amely egyben jelzés is, hogy nem a hagyományos középkori birtokrendszerre épülnek a hordák, hanem egyfajta vándorló közösségre. A népesség pedig az elfoglalt sztyeppe méretétől függően nő vagy csökken, és a teljes országokat célba vevő invázió, akkor indítható el, ha a limit 90%-át elértük, tehát közel vagyunk a túlnépesedéshez. Mivel nincsenek várbirtokok, így a hadsereget (ami tulajdonképpen egy állandóan fegyverben lévő fosztogató horda) a pénz és presztízskészletből vásároljuk össze, a létrehozható katonai erő (manpower) méretét pedig a populáció határozza meg. Az egymás alá és fölérendelt törzsek viszonya sem a vazallusokét idézi, sokkal inkább ez egy szakrális háló, hatalmi harcokkal, vérszerződésekkel, és persze a nagy hal itt is megeszi a kicsit - az apró klánok beolvaszthatók, ám ha túl nagyra nőnek az is végzetes lehet.
A magyarok nyilaitól..., most nem ment meg semmi!
A Charlemagne DLC tulajdonosai számára a kínált élmény sokkal teljesebb lesz, azon egyszerű oknál fogva, hogy a magyarok a 769-es kezdésnél éppen ideális pozícióban vannak - a Kárpátok keleti oldalán, a kazárok szomszédságában. Az etelközi kalandozások, vagy egy későbbi honfoglalás újrajátszása pedig nem piskóta. Néhány apróbb bugon azért megbicsaklik a dolog, mert annyi nőtlen karaktert, mint itt, még sosem láttam - aztán a játék indítása utáni másodpercben fél Ázsia megházasodik. Jenőnek, dicső kagánunknak én is kerestem asszonyt, de nem ám valami nyugati hercegnőcskét, mert az errefelé óriási arcvesztés. Aztán kapott egy lovat is (új opció az intrika résznél), a ló ugyanis a nomádoknál nem tréfa, több presztízs jár vele, mint a nőkkel. Csak semmi hancúrozás - mármint nem a lóval -, és semmi kényelmes tespedés, ugyanis a horda türelmetlen, és ha nem kezdünk el hamarjában háborúzni, ránk gyújtják a jurtát (a presztízs csökken, ha túl hosszú a békeidő). A szabad terjeszkedés korát éljük, bármely szomszédos tartományra azonnali casus bellink (jogos hadüzenet) van, sőt a célpontokra rákényszeríthetjük a rendszeres hadisarc (tributary) fizetését.
Te is fiam, Ödön?
Az örökösödés végre normális mederbe lett terelve, a fiúk és fiútestvérek közül a legnagyobb presztízzsel rendelkező gazember visz mindent, és hogy a kiszemeltünk biztosan üljön a nyeregbe, még idejekorán elküldhetjük zsoldosnak (új diplomáciai opció fiúgyermeknél, cím nélküli tesónál), hogy hírnevet és megbecsülést szerezzen. Amennyiben pedig élve visszatér kiváló parancsnok lehet. A commanderek szerepe egyszerű, a sereg szárnyain végrehajtott bekerítő támadás ugyanis csak akkor működik, ha oda is kerül egy vezető (az uralkodó, és a marshall mellé lehet kinevezni négy hadvezért).
Lovas rettenet?
Az expanzió érdemei közé jegyezzük fel, hogy a Tarim medence (mai Kína) kulturális viszonyait is átrendezte, ez pedig az ujgur, kitán népcsoportok és a Semelyút kapcsán (kereskedelmi állomások) lehet érdekes. A hátulütői közé a megbokrosodó AI-t, a karakterek portréit összekuszáló bugokat, és azt a tényt sorolnám, hogy a nomádokat alaposan "túltolták" - erős, csak lovasságból álló hadsereg, könnyű expanzió (állandó CB a szomszédokra), és a területveszteségre sem érzékenyek.
