A svéd Paradox üzletpolitikája hosszú évekig kíséri minden termék életútját, és a javításokba rendszeresen kerülnek új, friss dolgok is, másrészt persze az utolsó csepp profitot is kisajtolják minden slágerből. A Crusader Kings 2 például tavaly májusban kapta meg a The Old Gods DLC-t, amely a negyedik nagyobb bővítmény volt, és i. sz. 867-re tolta ki az időskála elejét. Novemberben már a judaizmus (Sons of Abraham) is beépült, idén márciusban pedig a Rajas of India közel 300 új provinciával bővítette a térképet kelet felé. Az új DLC ezúttal még száz évet csap az alapjátékhoz, és a 768-ra datált kezdéssel egy olyan Európa vonalai rajzolódnak ki, ahol esélyt kapsz a nyugati birodalom feltámasztására.
KAROLUS MAGNUS A LEGNAGYOBB...
Tény és való, hogy a Charlemagne-nál a frank birodalom van a középpontban, ide kapcsolódnak a főbb események, és az induló dátum sem véletlenül lett Kis Pipin halálára időzítve. Ekkor ugyanis a királyságot két fia, Károly és Karlmann között osztották fel, ám mint tudjuk, a közös lónak nemcsak a háta túros, de valaki mindig úgy érzi, hogy nem neki jutott az eleje. Betrada, az anyjuk igyekezett lecsillapítani a kedélyeket, és a játékban hamar kiderül, hogy melyik fiú volt a házi kedvenc. Karlmann-nal játszva például nem feltétlenül innék a mama által felkínált borból, mindenesetre a részletes eseménysorért jár a taps a készítőknek. Karlmann 771-es halálával Károlyként rögtön egy óriási birodalom hull az ölünkbe, amit keleten a mórok, északon a szászok, délen pedig a longobárdok fenyegetnek, nem is beszélve a belső lázadásokról, szóval tennivaló is akad bőven.
HENCIDÁTÓL KRÓNIKÁIG
A kiegészítőben a korszakokat megnyitó felület szépen rendszerezve lett (ez mondjuk patchben az alapjátékhoz is jár elvileg), miközben az aktuális játék lezárásakor egy új képes krónika foglalja keretbe a történéseket. Hogy az alapokról is szóljak: a Crusader Kings 2 a hűbéri kötelékekre épül. A királyoktól a legkisebb gróf szerepéig bármit bevállalhatsz, és az adott dinasztiával kell egyre feljebb emelkedned, miközben megfontolt diplomáciával és persze hódításokkal növeled a családi respektet. Jelzem, ha a The Old Gods DLC-t még nem zsákoltad be, akkor rengeteg a vakfolt a térképen, az összes pogány nemzet, például a szászok, avarok, szlávok vagy az etelközi magyarok, nem beszélve a fél térképet kitevő emirátusokról, tabu lesz. Ugyanakkor Bizáncot még éppen időben csípjük el, és az angol terület is ígéretes a sok kis királysággal – némileg nyugisabb, mint a kontinens.
NEHÉZ FÁBA NAGY FEJSZE!
A kezdés nagyon nehéz, a frank példánál maradva nincs olyan év, amit háború nélkül megúsznák. Márpedig a háborús időszakban újabban óriási a lemorzsolódás télen, és ezen az sem segít, hogy olyan hadvezérek tűnnek fel, mint Roland (később egész komoly kultuszt teremtett). A legnagyobb gond azonban a vazallusok számához bevezetett limit, amit a friss centralizációs törvényekkel kellene kezelgetni , ez szabályozza ugyanis a demesne, plusz most már a vazalluskontingens méretét is. Azonban az új törvényeket iszonyú lassan lehet bevezetni – egyrészt mert szükséges ide a Legalism ág fejlesztése is, másrészt a folyamatosan intrikáló hercegek, bárók már puszta ellenszenvből is korlátozni akarják a királyi jogköröket. Nálam rengetegszer -100-zal indult a kapcsolat az épp legfontosabbnak gondolt dukátusokkal, az indoklás pedig egyszerűen annyi volt, hogy utálnak. Sajnos a diplomáciai opciók közül kiesett az orvgyilkosság, az e törekvésre irányuló terveimet meg a kutya se támogatta, így aztán egyenként kellett a földbe döngölni valamennyit.
KELL EZ NEKED!
Az említett centralizációs törvények egyik legjobb hozadéka az alkirály (viceroyalty) titulus, ez a cím ugyanis nem örökletes. Mivel a vazallusok száma korlátozva van, császárként előbb-utóbb rákényszerülünk, hogy hercegségeket, vagy egész királyságokat adományozzunk ily módon; persze ennek is vannak hátulütői, például könnyen áldozatul eshetnek a függetlenségi törekvéseknek. Mostantól egyébként már olyan birodalmakat is létrehozhatunk, amelyek sosem szerepeltek a történelemkönyvekben (3 királyság/grófság és rengeteg presztízs kell hozzá), és el is nevezhetjük ezeket.
Végezetül mi mást is mondhatnék: nem kötelező vétel a Charlemagne, de mindenképpen ajánlott.
