Az Európai megjelenéstől számítva több mint 15 évvel ezelőtt látott napvilágot a PSP, avagy a Sony hordozható masinájának egyik gyöngyszeme, a Crisis Core: Final Fantasy 7, mely digitális verzió hiányában hosszú időre az UMD (a PSP adathordozója) fogságában rekedt, így ha valakinek nem sikerült lecsapnia egy példányra, akkor legfeljebb kalózkodva és egyéb trükkökkel élhette át a Final Fantasy 7 előzményét. Szerencsére a Square Enix kicsit megkésett alternatívaként most felújítva támasztotta fel a játékot a Final Fantasy 7 25. évfordulójának alkalmából, minden aktuális platformon, így végre bárki bepótolhatja, ráadásul modern köntösben.
Álmodozó angyalok
A Crisis Core: Final Fantasy 7 Reunion – ahogy azt a kiadó is állítja – több, mint egy egyszerű felújítás. Az ezúttal már Unreal Engine 4 hajtotta játék elképesztően fest, különösen az eredeti kézikonzolos verzióhoz képest, a textúrák felskálázása helyett pedig konkrétan újraalkották azokat a jelentősebb karakterek modelljeivel együtt. Ennek eredményeként látványban a Final Fantasy 7 felújításához áll közelebb a játék, bár ezzel a váltással egyes karakterek némileg veszítettek eredeti bájukból, például Zack arcvonásai kevésbé játékosak, pajkosak. Ez persze nem kifejezetten negatívum, de valószínűleg feltűnik majd azoknak, akik játszottak az eredetivel, még ha az animációkat becsületesen meg is tartották a fejlesztők, a röhejes guggológyakorlattól kezdve Zack reakcióiig és felvágós kardelrakásáig. Gyengébb pillanatai mindössze egyes bonyolultabb átvezetőknél – mint Genesis, Angeal és Sephiroth összecsapása – mutatkoznak meg, amik ugyan még mai szemmel is rendkívül látványosak, de egyes pontokon kissé homályosak, alacsony felbontásúak, ami nagy képernyőn különösen szembetűnő. Kárpótlásként viszont a zenei aláfestés még mindig zseniális.
A grafika modernizálása mellett az apróbb újításokkal többek között átláthatóbb lett a UI, szabadabban kezelhető a kamera, a teljesen szinkronizált párbeszédekkel pedig magával ragadóbb az élmény. A valós idejű harcrendszert a finomhangolások még élvezetesebbé és gördülékenyebbé tették, ahogy kardcsapásokat és varázslatokat zúdítunk ellenfeleinkre, okosan kihasználva gyengéiket, mindezt a DMW (Digital Mind Wave) meglepetéseivel fűszerezve.
Az eredetiből is ismerős DMW gyakorlatilag egyfajta félkarú rabló, ami pénzbedobás nélkül, automatikusan pörög a képernyő sarkában lévő számokkal, valamint ismerős karakterek vagy épp szörnyek arcképével. Ha jó összeállítást fogunk ki, akkor ennek köszönhetően például átmenetileg megnőhet védelmünk, megszűnhet különleges technikáink költsége, de akár látványos csapásokat is rászabadíthatunk ellenfeleinkre. A DMW repertoárja a történet előrehaladtával folyamatosan bővül, és a különböző karakterekkel való viszonyunk is befolyásolja működését. Tartalom tekintetében sem lehet panasz a játékra, a fő történetszál mellett ugyanis rengeteg mellékküldetést és kihívást tartogat, amiket érdemes is teljesíteni, ugyanis plusz tárhellyel, megidézhető szörnyekkel, materiákkal és más finomságokkal bővíthetjük általa arzenálunk, az érdekes vagy épp mókás sztorikról már nem is beszélve.
Nem egyszerű felújítás
A készítők érezhetően egy modern, de közben autentikus élményre törekedtek, ennek elérésére pedig a szépítgetés és apróbb újítások mellett igyekeztek nem nagyon belenyúlni az alapanyagba. Valószínűleg pont ebből adódóan a Crisis Core: Final Fantasy 7, az új köntös ellenére, érezhetően ott dobog a felújítás mellkasában, ami néhol manapság talán kissé furcsa átkötésein, tempóján és felépítésén is érződik. Ez persze nem rossz dolog, sőt kifejezetten dicséretes, hogy a fejlesztők ennyire igyekeztek megőrizni az eredeti varázsát, miközben külsejét és belsejét egyaránt próbálták a mai közönségre finomhangolni. A Crisis Core: Final Fantasy 7 Reunion a sorozat egy igazán kívételes felvonásának több, mint felújítása, ami lebilincselő történetével és karaktereivel remekül felépíti a Final Fantasy 7 előzményeit, és bizonyos tekintetben még többet is megmutat világából, szereplői hátteréből, mint Cloud Strife közkedvelt kalandja. Persze alapvetően önmagában is élvezhető, de ha mindig is kíváncsi voltál a Buster Sword eredetére, a barátságos Sephirothra, vagy épp Zack Fair történetére, akkor ezt az alkalmat semmiképp se hagyd ki a Crisis Core pótlására.
