A játékot, akárcsak hajdan a TIM-et, Rube Goldberg – Pulitzer díjas karikaturista (1883-1970) - víziói inspirálták. Goldberg máig gyűrűző hullámot indított el "elmebeteg" gépeivel, és rajzaival, amelyek egy egyszerű, ám általában haszontalan probléma minél bonyolultabb megoldását hivatottak volt bemutatni. Egy a játékból vett példával illusztrálva, a Goldberg-gép első láncszeme lehet egy tekegolyó, ami ráesik a katapultra, az kilövi a labdát, amely legurul egy sínen, és bekapcsol egy ventillátort, a légáramlat átfújja a lufit a túloldalra, a rögzített tüske kipukkasztja a léggömböt, a lufira kötött apró nehezék, pedig számszeríjat indít, és fél óra múlva a szerencsétlen kenyérpirító egy óriási dominó- és láncreakció labirintus végén bekapcsol. Mint sejthető a cél elérése – egyetlen izzó bekapcsolása, tűzijáték indítás, tárgyak célba juttatása - sosem rengeti meg a világot, de a kicsavart logikára épülő gépek világa remek szórakozást kínál.
A CM2 közel 200 darab ilyen puzzle-t sorakoztat fel, amelyek megoldásához a gőzgéptől a villamosságig, a különböző hajtásláncoktól a lézer és robottechnikán át minden bevetésre kerül. A házfalnyi felületre már előre rögzített - nem mozdítható - kellékek mellé mindig egy adott (a lehető legagyamentebb megoldásra rákényszerítő) eszközkészlet van rendelve. A lézer, gőz vagy az elektromosság kezelése csupán első hallásra tűnhet bonyolultnak, a játékban mindez minimális ismerettel már magától értetődő rutinfeladat. Persze megtalálni a lyukakat a mechanizmusokban, és logikailag összehozni az egészet egyetlen folyamatba, nos ez már a dolog kihívás része. A játék fizika része tökéletesen lemodellezett, számol a tűzzel, gravitációval, lencsék fénygyűjtő képességével, (elektro)mágneses jelenségekkel, emellett precíz ütközés-szimulációval kápráztat. Sajnos a látvány inkább funkcionális, ugyanis egyetlen szögből kelti a 3D illúzióját, ráadásul a ráközelítéseknél látszik, hogy az élsimítás nem erőssége a motornak. Az elsülő ágyuk, a robbanóanyagok detonálása vagy akár a levegő áramlása ettől még érezhetően, mondhatni realisztikus van jelen azon a színpadon, amely a különböző kultúrkörök (egyiptomi, görög, stb.) bevonásával igyekszik változatosabbá varázsolni az élményt.
Volt az a régi vicc, hogy hány ember kell egy villanykörte becsavarásához, nos a CM2 esetében ez úgy módosul, hogy ugyanezen villanykörte bekapcsolását akár kéttucat idiótábbnál-idiótább szerkezet (kardántengelytől a nitrós palackig) összekapcsolásával is megfűszerezhetjük. Nálam ez erősen ajánlott kategória, és ahogy Darths kollégám találóan megjegyezte a szintén egyedi Puzzle Quest kapcsán: Vigyázat, nagyon addiktív!
A CM2 közel 200 darab ilyen puzzle-t sorakoztat fel, amelyek megoldásához a gőzgéptől a villamosságig, a különböző hajtásláncoktól a lézer és robottechnikán át minden bevetésre kerül. A házfalnyi felületre már előre rögzített - nem mozdítható - kellékek mellé mindig egy adott (a lehető legagyamentebb megoldásra rákényszerítő) eszközkészlet van rendelve. A lézer, gőz vagy az elektromosság kezelése csupán első hallásra tűnhet bonyolultnak, a játékban mindez minimális ismerettel már magától értetődő rutinfeladat. Persze megtalálni a lyukakat a mechanizmusokban, és logikailag összehozni az egészet egyetlen folyamatba, nos ez már a dolog kihívás része. A játék fizika része tökéletesen lemodellezett, számol a tűzzel, gravitációval, lencsék fénygyűjtő képességével, (elektro)mágneses jelenségekkel, emellett precíz ütközés-szimulációval kápráztat. Sajnos a látvány inkább funkcionális, ugyanis egyetlen szögből kelti a 3D illúzióját, ráadásul a ráközelítéseknél látszik, hogy az élsimítás nem erőssége a motornak. Az elsülő ágyuk, a robbanóanyagok detonálása vagy akár a levegő áramlása ettől még érezhetően, mondhatni realisztikus van jelen azon a színpadon, amely a különböző kultúrkörök (egyiptomi, görög, stb.) bevonásával igyekszik változatosabbá varázsolni az élményt.
Volt az a régi vicc, hogy hány ember kell egy villanykörte becsavarásához, nos a CM2 esetében ez úgy módosul, hogy ugyanezen villanykörte bekapcsolását akár kéttucat idiótábbnál-idiótább szerkezet (kardántengelytől a nitrós palackig) összekapcsolásával is megfűszerezhetjük. Nálam ez erősen ajánlott kategória, és ahogy Darths kollégám találóan megjegyezte a szintén egyedi Puzzle Quest kapcsán: Vigyázat, nagyon addiktív!
