A történet is Mad Max-esen rövid és felesleges: lezuhant az űrhajónk, és be kell szereznünk négy alkatrészt a javításhoz. A négy alkatrész természetesen a bolygó négy távoli pontján található, és megszerzésük sem lesz egyszerű feladat, a bolygó őslakosainak nagy része ugyanis bandákba verődve fosztogatja a civileket, egymást és a turistákat. A maradék pedig őrült, aki csak veszélyes szívességekért cserébe áll szóba velünk. Éppen ezért a túlélésre csak jól felszerelt konvojoknak van esélye, mint amilyen a miénk lehet majd egyszer, ha képesek vagyunk életben maradni a rozoga csotrogányokkal, amikkel kezdünk.
Lassabban a fénynél
A konvoj alapja egy központi jármű, ami a csatákban elemes nyúlként megy előre lankadatlanul, mi csak a fegyverzetét irányíthatjuk, ám ha ez a kamion elvész, vége mindennek. Utóbbi tragédiát a kísérő kocsikkal próbálhatjuk megakadályozni, amelyekkel már szabadon ám kissé szögletesen manőverezhetünk a valós időben zajló, de megállítható ütközetek alatt.
Harcba három módon is keveredhetünk. A felülnézetből szabadon bejárható térképen felkiáltójelek jelzik a küldetéseket, amik – némi feleletválasztás után – szinte mindig lövöldözéshez vezetnek. A kis rádiójelek mutatják, hol bukkanhatunk valami érdekességre, hasznos holmira, vagy természetesen csatára. Végül véletlenszerűen is feldobál a játék váratlan helyzeteket, nehogy túl sokáig üljünk nyugodtan a volánnál. Persze ezekre a találkozásokra szükségünk is lesz, hogy feltöltsük folyamatosan apadó üzemanyagkészletünket, valamint fegyvert, újabb járműveket és a helyi fizetőeszköznek számító alkatrészeket szerezzünk, amit javításra, fejlesztésre és új cuccokra költhetünk a táborokban.
Az biztos, hogy a bázist elhagyva legfeljebb fél percen belül már harcolni fogunk. Itt jelenik meg a játék egyik legnagyobb előnye vagy hátránya: a roguelite kivitel. Még nehéz fokozaton sem fogunk azonnal legyőzhetetlen ellenfélbe futni, a küldetésektől független rosszfiúk csak a mi fejlődésünkkel együtt kezdenek komolyabban izmosodni. Űrlázadók sincsenek a sarkunkban, így nyugodtan fejleszthetjük csapatunkat, amíg bírjuk üzemanyaggal. Sőt, még az üzemanyag kifogyását is túlélhetjük, akár zsinórban többször is.
Félpályás útlezárás
Az ígéretes alapötlethez sajnos nem sikerült felnőnie a többi elemnek. A legnagyobb, és egyben legfurcsább probléma maga a harcrendszer. Bár a különálló kocsiktól sokkal mozgalmasabb a csata, mint az FTL-ben, valójában kevesebb lehetőségünk van, így a győzelem is kevésbé múlik rajtunk. A mozgás viszont az AI-t komoly kihívások elé állítja, amit néha elbukik, falnak rohanó ellenséges és – ha az útkeresés beakad – saját járművekkel.
Az AI mellett a tartalom mennyiségén is lenne mit fejleszteni, ugyanis szinte mindenből kevés van. Találkozhatunk ötletes kikacsintásokkal a játékban, de azok már elsőre is csak akkor viccesek, ha éppen jól állunk, és mivel kevés van belőlük, hamar unalmassá válnak. Ahogy a kisebb küldetésekből sincs sok, így néhány óra után már rutinosan kattintgatjuk az optimális válaszokat mindre. Emellett a fegyverválaszték sem túl változatos, bár a járművek eltérnek valamennyire, de annyira nem, hogy az újabb kezdő egységek feloldása ne tűnjön komoly munkának.
Pótalkatrészekre várva
A Convoy érdekes, ötletes, és még ha helyenként idegesítő is, de nagyon élvezetes tud lenni. A Faster Than Lighttal szemben azonban minden téren alul marad, mivel az összetettebb, jobban kidolgozott, és gonoszabb. Aki eddig kihagyta a nagy elődöt, annak érdemesebb inkább azzal kezdenie. Aki viszont az FTL-be már rengeteg időt beleölt, és némi változatosságra vágyik, vagy netán jobb esélyekre, annak érdemes beszereznie a Convoyt, főleg egy év végi leárazás alatt, hátha addig némi bővítés is befut hozzá.
