Még Early Access korában csattantam össze először a Conglomerate 451-el, azóta pedig megjelent végre a végleges(nek szánt) első változat is, és amit kellett, azt bizony szépen kicsiszolták. Megoldást kapott például az engem baromira felidegesítő „ellenség a takarásban” bug: egy kattintás és máris előre-hátra mozoghat a csapat, ahelyett, hogy abban a körben lövöldözne, hackelgetne vagy tápolna. Így kell – konkrét kérdésre konkrét megoldás. Jár a Hello Kitty-s nyalóka a fejlesztőknek.
Amikor Böjti megdobott a steames kóddal, bevallom, úgy gondoltam: belekukkantok, végignyomunk néhány missziót hű kiborgjaimmal és valamelyik este összepattintom ezt a cikket. Nos, ehhez képes a határidő előtt vagyok úgy 7 órával, késő éjjel, és ahelyett, hogy békésen szunyókálnék a holnapi „öltönyös” meló előtt – játszottam még. Mert szerintem jó lett, sőt, érezhetően sokkal jobb, mint a korai hozzáférésű változat.
A játék és a benne lévő főbb funkciók, elemek leírását megtalálod az előző cikkemben: felesleges lenne az ismétlés. Inkább azt emelném ki, ami eltér: ilyen például a most már nagy hangsúlyt kapott SPU-k megjelenése. Ezeket egyrészt a legyakott ellenfelek után maradó lootcsomagokból lehet összeszedni, másrészt, ha a bal Shift gombbal végigszkenneled a helyiséget, folyosót vagy teret (fenn a városban nem érdemes, nincs semmi, csak lent, a feladat valódi helyszínén), akkor szépen zöld keretet kapnak azok a cuccok, amikből ezeket a lapkákat ki lehet vágni. Tényleg nyisszantani kell: egy fura módszerrel, a megfelelő pillanatba kattintva lehet a processzort odarögzítő lábakat(?) elvágni. Megvan ennek is a maga ritmus, be kell gyakorolni. Az SPU-kat aztán a fegyverekbe, páncélokba és magukba a harcosainkba lehet belepattintani: ezek okos kombinálásával meg lehet többszörözni egy-egy kiborgunk harcértékét. Van min agyalni…
Ami azonban a legtöbbet változott (szerencsére), az a kezelőfelület. Most végre úgy érzem, hogy minden a helyére került, logikus, könnyen átlátható és használható az egész. Kifejezetten okos a körökre osztott csatározós környezet, úgy 30 perc után már rutinból nyomod a „fegyvertáp-csoportpajzs-célzássegítés” kombót és aztán jöhet a közelharc. Mondjuk, abból lehetőleg kevés, mert még mindig a távolról leszedegetés az elérendő állapot – ehhez persze megfelelően feltápolt és felszerelt csapat kell. Ami nem is egyszerű a csatákban folyamatosan sérülő, bekergülő és ezért egy hetes tartályos pihenőre szoruló kiborgjainkkal. Ne feledd, még mindig hárman indulnak a feladatra…
Így, hogy a korábban jelentkező zavaró apróságokat gyakorlatilag kigyalulták, még jobban idegesít az EGO nevet kapott, repülő robotunk szövege és hangja. Ez az izé eddig csak beszólt (igaz, ha figyelsz, néha a harchelyzet megoldásához vagy például a karakterek pajzsának újratöltéséhez is kapsz tippeket, ami kezdőként még jó jöhet), nem véletlen, hogy a legfrisseb patchcsel már le lehet némítani ezt a repülő R2D2-t. Ezzel együtt a hangulat maradt, a cyberpunk örökéletű, Japán állat, a Conglomerate 451 meg erősen ajánlott. Ha szereted a sötét képi világot, a beteg figurákat, a körönkénti csatákat, a fegyverpiszkálgatást, a nem túl bonyolult, de azért sokáig kitartó fejlesztési lehetőségeket, akkor ezt valószínűleg szereti fogod.
