Tavaly ilyentájt nem nagyon kellett azon gondolkodnunk, hogy mivel töltsük meg a magazint a szokásos nyári uborkaszezon idején. Kivételes év volt 2013, hiszen még nyáron is a megszokottnál több játék került a boltok polcaira, és ezek között ott lapult a Company of Heroes 2, ami azóta is az egyik legjobb stratégiai játék a piacon. A második világháborús szcénát feldolgozó stratégiai program szinte minden ízében tökéletesre sikeredett: egy új grafikusmotornak köszönhetően képes volt az első rész utánozhatatlan életszerűségét és hangulatát úgy négyzetre emelni, hogy még azok is megtalálták benne a számításukat, akik amúgy kerülik ezt a műfajt.
A program persze nem volt tökéletes. Számos hiányosságot felróttak neki a kritikusok, egyik legnagyobb hibájának azt tartották, hogy az első résszel ellentétben (amelyben a partraszálló amerikai katonák szemszögéből harcolhattuk végig a háborút) csak a keleti frontra fókuszált. Bár a CoH2 tartalmazta a német hadsereget is, őket kizárólag a többjátékos módban választhattuk, a kampányban csak a szovjetek kaptak helyet, ezenkívül az újdonságok száma sem volt túl impozáns. Ha nagyon szőrszálhasogatók szeretnénk lenni, akkor azt mondanánk, hogy mindössze pár aprósággal bővült a játék, olyan elemekkel, mint a hőmérséklet-változás megjelenése, aminek következtében katonáink halálra fagyhattak a harcmezőkön. Idővel persze érkeztek új tartalmak a játékhoz, de egészen mostanáig csak apró változtatásokat kaptunk. Júniusban viszont megérkezett az első nagyobb kiegészítő, a The Western Front Armies, ami pontosan azt nyújtja, amit címe is sugall: megnyílt a nyugati front, itt vannak az amerikaiak!
Egyesült Államok - Németország (0-1)
Az expanzió gerincét két új frakció biztosítja. Azoknak, akik esetleg még nem ismerik a Company of Heroes 2-t, elmondjuk, hogy itt a frakciók tényleg jelentősen eltérnek egymástól. A szovjetek és a németek egészen más módszerekkel fejlesztik a bázisukat, és hadseregükben is komoly különbségek figyelhetők meg. A mérkőzéseket aztán tovább színesítik a választható parancsnokok, akik extra egységeket, lehívható csapásokat és bónuszokat képesek a pályára hozni annak függvényében, hogy mennyire eredményes a játékunk. És akkor az ehhez kapcsolódó örömhír: a kiegészítővel megjelent friss harcoló felek is lényegi eltéréseket mutatnak azokhoz képest, amelyeket eddig ismerhettek a játékosok.
Az új szereplők egyikét az amerikaiak jelentik, akikkel egészen különleges módon építhetjük ki hadigépezetünket. A jenkik már rögtön a meccsek elején megkapják a teljesen felépített bázisukat – ahhoz viszont, hogy magasabb szintű, erősebb egységeket hozhassanak a harctérre, tiszteket kell toborozniuk. Először hadnagyot, aztán főhadnagyot, végül őrnagyot tudnak verbuválni, akik aztán bónuszokat biztosíthatnak a sereg többi résztvevőjének. Külön érdekesség, hogy az itteni gyalogságnak nem a megszokott módon adhatunk fegyvereket (páncéltörő gránátot, géppuskát), hanem csak be kell őket küldenünk a bázisra, hogy ott vételezzék a kívánt fegyvert, ennek köszönhetően nem szükséges megvárni, amíg kifejlesztjük azokat számukra. A dolog egyetlen (ám jelentős) hátránya, hogy a bázistól távol szolgáló katonákat nem szerelhetjük fel extra fegyverzettel. Az amerikai egységek erősségeit és gyengeségeit a fejlesztőknek sikerült úgy hangolni, hogy azok tökéletes összhangban legyenek a már meglévő frakciók előnyeivel és hátrányaival, így a multis mérkőzések sokkal izgalmasabbá és változatosabbá váltak a jenkik megjelenésével.
Mellettük akad még a játékban egy másik oldal, a német Oberkommando, a germánok büszke katonáival pedig szintén más stílusban építkezhetünk és harcolhatunk. Náluk kezdésnek kapunk egy parancsnoki sátrat, ami mellé automatikusan jár egy hernyótalpas jármű; ezt kell aztán az elfoglalt területeken úgy elhelyezni, hogy közben meghatározzuk, hogy milyen célt szolgáljon számunkra. Három főbb irányelv közül választhatunk, és ezek meghatározzák a későbbi játékmenetet, azaz lényegében azt, hogy milyen egységeket tudunk gyártani. Idővel kapunk új lánctalpasokat is, melyek bevetésével tovább színesíthetjük seregünket, illetve ezek a gépek képesek a regimentünk előállításához szükséges erőforrások átalakítására is, azaz lőszerből üzemanyagot tudnak varázsolni, és fordítva. Ugyan az Oberkommandónál mindössze háromféle gyalogsági szakaszt kapunk, ami valamivel kevesebb, mint az ellenfelek esetében, viszont cserébe a járművek terén itt nagyobb a választék.
Minden héten háború
A fejlesztők az új haderők bevezetése mellett alaposan felduzzasztották a térképkínálatot is. A DLC érkezésével összesen nyolc új hadszíntér került be a programba, és ezek kifejezetten friss fuvallatokkal kavarják fel a multis küzdelmek állóvizét. Mindegyik pálya jól felépített, kiegyensúlyozott és változatos, tovább szavatolva a virtuális háború nyújtotta izgalmakat.
A két új frakció és a nyolc új térkép mellett fontos megjegyezni, hogy a Company of Heroes 2 egy alapos ráncfelvarráson is átesett. Rengeteg apróság változott, de a legfontosabb, hogy megjelent a War Spoils, ami lecseréli a CoH2 korábbi fejlődési rendszerét. A szisztéma ezidáig úgy működött, hogy a játék során folyamatosan teljesíthettünk különféle perkeket („gyárts le 100 conscript katonát” és hasonlók), amikkel aztán apró módosításokat nyitottunk meg az egységek számára. Ezek a bónuszok (például 3%-kal gyorsabban újratöltés) nem nyújtottak túl sok pluszt a gyakorlottabb, ügyesebb játékosok számára, viszont a megszerzésükért rendesen meg kellett szenvedni, így igazából nem nagyon volt értelme küzdeni értük. Nos, ez megváltozott, mostantól nem kell eredményeket elérni ahhoz, hogy megkapjunk egy-egy bónuszkártyát, hanem a mérkőzések végével szerezhetünk ilyeneket. Olyan ez, mint valamilyen ajándékcsomag, amiből különböző ritkaságú fajták léteznek. Nyerhetünk új skineket a járművekre, bónuszokat az egységekhez, új parancsnokokat, névtáblánkhoz új keretet, és így tovább. Egy multis játéknak különösen jót tesz az ilyesfajta loot-rendszer, elég csak a Valve sikertermékeire, a DotA 2-re, a Team Fortress 2-re, vagy a Counter-Strike-ra gondolni. Hasonlóan az említett játékokhoz, itt sem számít, hogy mennyi ideig tartott a meccs, vagy ki milyen jól szerepelt az ütközetek során, a War Spoils teljesen véletlenszerűen jutalmazza meg a játékosokat.
Harcba hívja nemzetünk minden hű fiát
A The Western Front Armies tehát egy közel tökéletes kiegészítője minden idők egyik legjobb háborús stratégiai játékának. Külön kiemeljük, hogy az expanzió önállóan is futtatható, és megvásárlásával (6000 Ft) megkapjuk az alapjáték egy csonkított verzióját, azaz hiányzik a kampány, viszont bármikor multizhatunk az eredeti játék többjátékos tartalmával. A The Western Front Armies egyetlen szépséghibája, hogy az alapjátékhoz hasonlóan az egyszemélyes játékmódot kedvelők számára nem nyújt túl sok izgalmat. Igaz ugyan, hogy az új frakciókkal játszhatunk a mesterséges intelligencia ellen sima custom meccseket, de a DLC egyáltalán nem tartalmaz új hadjáratot, pedig a németek kampánya már sima CoH2-ből is rettentő mód hiányzott – így azok, akik inkább egyedül szeretnek játszani, nem biztos, hogy megtalálják itt a számításaikat. A multinyüstölő stratégák számára azonban kötelező vételről van szó.
