DotA 2 teszt

De mitől olyan népszerű is ez a Dota 2? Miért törik darabokra az egereket a játékosok nap mint nap mellette, és minden frusztráció ellenére, miért képtelenek az emberek szabadulni a szorításából? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, amikor belevágtunk a Valve ingyenesen játszható MOBA-játékának tesztelésébe, ami végül olyan kemény függőséget okozott, hogy csak komoly fenyegetések hatására voltunk képesek nekiveselkedni az újság elkészítésének. Pedig messziről olyan egyszerűnek tűnt ez az egész Dota-izé. Különféle hősök rohangálnak fel-alá egy zöld erődben. Egyáltalán mit lehet ebben szeretni?

Egyszerű alapok

Azt valószínűleg már a sarki Marika néni is tudja, hogy a Dota valójában egy olyan ingyenes modként kezdte pályafutását, amit a Warcraft 3-hoz készítettek, és amely egy olyan csapatalapú arénaharccá változtatta a Blizzard klasszikusát, amiben nem volt építkezés és gyártás. Az érdekes koncepció hamar sikeres lett, hónapokkal később már játékok tucatjai csenték el a játékmenetét, és sorra érkeztek a hasonló próbálkozások. Eltelt pár év, időközben szinte a kihalás szélére kerültek a valós idejű stratégiai játékok, de közben a Dota sikere egyre csak nőtt. A szabályai sem sokat változtak: két ötfős csapat küzd meg egymással egyetlen pályán, ahol a cél a térkép átellenes sarkaiban lévő ellenséges bázis, az úgynevezett ancient (ebből ered a teljes címe is, Defense of the Ancients) elpusztítása. Ez persze korántsem egyszerű feladat. Jó, ha tudjátok, hogy ez nem az a játék, amivel még vacsi előtt gyorsan lenyomhatunk egy meccset, ugyanis egy átlagos mérkőzés 30-, 60-, extrém esetben akár 90 percig is eltarthat, attól függően persze, hogy mennyire profi játékosok kerülnek szembe egymással.

A győzelemhez vezető út tornyokkal van kikövezve, melyek elpusztítása alapvető fontosságú mindkét fél számára. Ezek az építmények három jól elkülöníthető sávban helyezkednek el, melyeken maguktól mozgó szörnyek, úgynevezett creepek vonulnak előre mindkét csapat erődítményéből, akik aztán a folyamatosan ide-oda tolódó frontvonalakon csapnak össze a két csapat játékosaival, vagy pattannak le a tornyokról. A játékhoz kétszer öt fő szükséges, se több, se kevesebb. Ők irányítják azokat a játékban található hősöket, akik lényegében a játék gerincét képezik. Velük kell átbillentenünk a mérleg nyelvét a mi oldalunkra, tulajdonképpen ők azok, akik érdekessé, színessé varázsolják az amúgy pofonegyszerű játékmenetet – és most tényleg tessék komolyan venni az egyszerűséget, itt ugyanis nincsenek se különféle pályák, se eltérő játékmódok. Nincs havas térkép, nincs sivatagos terep, nincs conquest, nincs free-for-all vagy team deathmatch. Csupán egyetlen pálya és egyetlen játékmód, ami a laikusok számára felvet egy roppant jó kérdést: mégis mi a fenét eszik ezen annyi ember?

I need a hero!

Ahogy egy bekezdéssel fentebb már említettem, a Dota 2 lényegében a hősökről szól, melyekből jelenleg 102 található a játékban, de ez a szám folyamatosan növekszik, hiszen a készítők fáradhatatlanul rakosgatják át az első rész szereplőit a másodikba, és emellett még arra is jut idejük, hogy teljesen újakat alkossanak. 102 hős. Igen, ez egy egészen elképesztő szám, és ennek köszönhetően talán már el lehet képzelni, milyen változatosságot nyújtanak a mérkőzések. Mindez persze nemcsak a száz feletti számnak köszönhető, hanem annak is, hogy ezek a karakterek hihetetlenül változatos képességekkel, tulajdonságokkal és egyedi megjelenéssel lettek felruházva. A részletekbe most hadd ne menjek bele, hiszen nincs az a magazin, ami bírná tintával a Dota 2 hőseinek részletes bemutatását – a lényeg, hogy mindegyikük különféle szerepköröket tölthet be a harcmezőn. Van, amelyik kezdeményezésben jó (initiator), van, amelyik az ellenséges játékosok meglepetésszerű levadászásában (ganker), akad, amelyik a játék végére olyan erős lesz, hogy képes egyedül ledarálni 2-3 ellenfelet (carry), és léteznek tankok és támogató figurák is. Van közelharci hős, van távolsági. Létezik olyan, akivel ellophatjuk a másik képességét. Olyan, ami létrehoz saját képességeket. Pókok, démonok, lovagok, tündérek, kalózok... Rengeteg különleges karakter, akik tényleg teljesen egyedi képességekkel harcolnak egymással a siker érdekében. És ez az, ami miatt képtelenség szabadulni a játék szorításából. Mindig akad egy olyan hős, akivel még nem játszottál, vagy alig-alig ismered a tulajdonságait, vagy még nem próbáltad ilyen vagy olyan képességkiosztással.

Apropó – fontos tudni, hogy hőseink nem rögtön kapják meg képességeiket, hanem a creepek, az ellenséges játékosok, a tornyok és a dzsungelben található szörnyek pusztításával tapasztalati pontokhoz jutnak, egy adott mennyiség után szinteket lépnek, ezzel szerezve meg egy-egy újabb skillt. Ezek használata rendkívül sok gyakorlást igényel, az időzítésük, a többi képességgel való kombinálásuk már-már művészetnek számít, szóval, ha igazi mélységet keresünk a játékban, akkor a karakterek kiismerésében biztosan megtaláljuk azt.

Ha pedig azt hittétek, hogy ennél több mindenre már nem kell odafigyelnünk a Dota 2-ben, akkor tévedtetek! Ugyanis tárgyak is találhatók a játékban, ráadásul nem is kevés. Léteznek passzív, csupán extra tulajdonsággal rendelkező alapeszközök, mint például a boots of speed, ami megnöveli a hősök mozgási sebességét, és vannak különlegesebb, sok-sok aranyba kerülő cuccok is, melyek hatalmas pluszt adnak a játékos és a csapat számára egyaránt. Külön érdekesség, hogy a legtöbb tárgyat más holmik kombinálásával is elkészíthetjük, így az első 20 óra után egy hihetetlenül különleges, összetett és érdekes játék képe fog kirajzolódni előttünk.

Százmilliárd légy nem tévedhet?

Lehet, hogy sokan karót döfnének a szívembe a következő kijelentésért, de a Dota 2 tényleg egy egyszerű játék. Pofonegyszerű, ha van egy kis józan eszed. Hasonló, mint a póker. Alapszabályai gyorsan elsajátíthatók, egy kis stratégiai alaptudással bárki belevághat a kipróbálásába. Igen ám, de ha már felhoztuk a kártyás hasonlatot, érdemes megnézni, hogy ugyanúgy, mint a nagyobb pókerbajnokságokon, itt is mindig ugyanazok a játékosok és csapatok kerülnek a mezőny élére. Miért van ez? Azért, mert bár a szabályok tényleg egyszerűek, igazán profivá, illetve akár csak közepes szintű játékossá bizony csak hosszú-hosszú hónapokig tartó gyakorlás után válhatunk.

Habár a játékmenet tényleg nem atomfizika, hihetetlen mennyiségű tudást kell magunkba szippantanunk ahhoz, hogy csapattársaink ne küldjenek el minket melegebb éghajlatra minden egyes mérkőzés alatt. Ahhoz, hogy tényleg eredményes játékosok lehessünk, ismernünk kell az összes hős képességét (igen, mind a 102-ét!), főképp a hatodik szinten megjelenő ultimate skilleket. Tudnunk kell, mi az a ward, hogy hova kell letenni, hogy mi a support feladata, mit csináljon egy carry, és még ezenkívül nagyjából ezer másik dolgot. Ezenfelül tudnunk kell még, hogy mikor hol a helyünk, éreznünk és látnunk kell, hogy társunk mikor akarja lebénítani az ellenfél játékosát, hogy aztán időben elintézhessük őt. Nagyon-nagyon sok tanulás vár arra, aki kezdőnél magasabb szintű játékos akar lenni, és akkor még nem beszéltünk az olyan alapvető követelményekről, mint a jó reflex és kiváló helyzetfelismerő képesség.

Bénázásnak ugyanis nincs helye a játékban! Legalábbis a csapattársaink szerint, akik nem túl barátságosan dörgölik az orrunk alá, hogy mekkora noobok/lámák/retardáltak/idióták vagyunk, és valószínűleg a felmenőink sem fogják csuklás nélkül megúszni az első 10-20 mérkőzésünket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Dota 2 egy vérbeli csapatjáték, amiben a résztvevőknek nemcsak ismerniük kell a feladataikat, hanem komolyan össze kell dolgozniuk a társaikkal, ha a győzelemre hajtanak. Ezért aztán gyengébb idegzetű játékosok jobb, ha messzire elkerülik az egészet, hiszen egy-egy mérkőzés rengeteg idegességgel és feszültséggel jár, elvégre könnyen lehet, hogy csapatunk egy-két tagját olyan kezdők alkotják, akik nem elég, hogy kizárólag oroszul kommunikálnak, de még csak most bontogatják szárnyaikat, és azt sem tudják, mi az a mid lane. Az idegeskedés elkerülhetetlen, és igazából ez az egyetlen negatívum, amit felróhatunk a játéknak. De miket beszélek! Ez nem is a játék hibája. Sőt!

Adunk a kicsire is

A Dota2 mindent megtesz azért, hogy kiképezze a kezdőket, hogy mindenkit bevezessen a program és a műfaj rejtelmeibe. Többórás oktatómód várja a MOBA-szüzeket, ahol megtanulhatják a lane-kezelés csínját-bínját, hogyan kell shoppingolni, mi az a courier, vagy hogy miképp lehet egy faágból bracert varázsolni. Létezik limited hero játékmód, ahol csak húsz, könnyebben kezelhető hős közül választhatnak az érdeklődők, játszhatunk botok ellen, és ha minden igaz, előbb-utóbb érkezik egy mentorrendszer is a Dota 2-höz, amiben egy tapasztaltabb társ segít megismertetni a kezdőket a játékkal. A Valve a lehetőségeihez képest mindent megtett, és a jövőben is mindent megtesz azért, hogy a lehető legkiegyensúlyozottabb játékmenetet biztosítsa a rajongók számára; szinte naponta érkeznek a játékhoz a különféle patchek, amelyekben tucatnyi kisebb-nagyobb változtatást eszközölnek a hősök képességei és tulajdonságai terén.

Bár a Dota 2 kifejezetten jól néz ki, kétségtelen, hogy nem a grafika miatt fogjuk az egekbe emelni a programot. A hősök remekül festenek (már amennyire egy ilyen madártávlatból játszható programnál mondhatunk ilyet), a különleges effektek pedig alapvetően látványosak. De semmi extra, semmi DirectX 11-es cicoma, itt minden azt a célt szolgálja, hogy a játékost ne zavarja semmilyen oda nem illő látványelem, vagy egy túl csicsás robbanás. A hangok viszont átlagon felüliek, hiszen minden hérosz egyedi szinkront kapott, ráadásul a szövegek többnyire humorosak, és alkalmanként képesek feledtetni velünk a játékban elszenvedett bosszúságokat.

Külön dicséretet érdemelnek a készítőket azon apróságok miatt, amik kifejezetten szórakoztatóvá, elviselhetőbbé teszik a Dota 2-t. Ilyenek például azok a szigorú szabályok és rendszerek, melyek érezhetően rengeteget csiszolódtak az évek alatt. Nem léphetünk ki csak azért egy játékból, mert bénák a társaink, vagy mert nem vagyunk sikeresek, ugyanis egy ilyen akcióért könnyen büntetésben részesülhetünk. Ha viszont valamiért kiesik egy játékos, és öt percen belül nem lép vissza, akkor mindenki elhagyhatja a mérkőzést mindenféle retorzió nélkül. Külön örömmel fogadtam, hogy a programon belül található egy saját képesség- és item build lista is, ahova a jobb játékosok feltölthetik saját ajánlásaikat (vagy akár helyben el is készíthetik ezeket), hogy milyen képességeket vagy tárgyakat érdemes venni magunknak. Ezenkívül nézhetünk élő mérkőzéseket (öt perces késleltetésben persze, nehogy segíteni tudjunk a haveroknak), illetve jegyet válthatunk profi ligameccsekre is, amiket komoly csapatok vívnak, és kiváló tudósítók közvetítenek számunkra.

És ez most fizetős vagy nem?

A Dota 2 ingyenesen játszható, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne elverni benne a fél magyar GDP-t pár hónap leforgása alatt. Szerencsére bónuszokat nyújtó tárgyak és felszerelések nincsenek a bolthálózatában, így bárki remekül szórakozhat a játékkal akár egyetlen fitying kipengetése nélkül is. A legtöbb, boltban található cucc csupán kozmetika; egy új sapka a hősökre, vagy egy új uszony Slark pikkelyes hátára. Akad viszont egy nagyon hasznos érdekesség is, a nyolc euróba kerülő ligakönyv (a Steam piacterén ennél olcsóbban is megszerezhető!), melynek segítségével fogadásokat köthetünk például arra, hogy melyik lesz a legtöbbet választott hős az idei bajnokságban, valamint beleragaszthatjuk a meccsek folyamán megnyert profi játékosok matricáit. Ha pedig kirakunk egy teljes csapatot, fejleszthetjük a játékban található egyedi courierünket (a felszerelésünk szállítására alkalmas állatkánkat). Ó igen, ilyen is van, az ő feladata kihordani a cuccokat a játékosoknak a boltokból. Na de hagyjuk is, hiszen annyi minden apróság, érdekesség, különlegesség lapul a Dota 2 tarsolyában, hogy képtelenség listába sorolni mindet. Erre ott a fél internet, ahol kismillió útmutató és oktatóvideó található kezdőknek és profiknak egyaránt. Ezeket érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni, hiszen rengeteget tanulhat belőlük az ember.

92%

Magas értékelést adunk a Dota 2-nek, mert bármennyire is korlátozottnak tűnik a játékmenet, mégis egy elképesztően sokoldalú és változatos programról van szó. Számunkra pont ilyen a jó játék. Szabályai viszonylag gyorsan elsajátíthatók, ennek ellenére hihetetlen mélységekig merülhetünk benne úgy, hogy közben élvezzük az egészet. A Dota 2-t évekig játszhatjuk anélkül, hogy megunnánk, hiszen a programban található több mint száz hős mindig kínál valami újdonságot számunkra, és ahogy haladunk felfelé a ranglétrán, úgy kapunk egyre profibb játékosokat magunk mellé és velünk szembe. Ha pedig sikerül rávenni a haverokat, hogy velünk játszanak, akkor bizony teljesen elveszünk benne, és nem létezik majd más szórakozás számunkra. Innentől a beszélgetéseink nem szólnak majd másról, mint a tegnapi meccsről, vagy egy új hősről, amit valaki a csapatból épp kipróbált vagy látott, és hogy az milyen tápos. Persze közben leüvöltjük egymás fejét, mert a haverok nem zárkóznak fel időben, és emiatt meghalunk, de ez már csak ilyen. Az igazi barátságok vérben köttetnek. Vagy az más? Na mindegy, inkább menjünk vissza játszani…