A látvány annyira nem figyelemfelkeltő, mint a következő oldalon lévő képek esetében, azonban a Code of Princess (CoP) nem is negyvenéves veterán. 2012-ben készült (Európába 2013-ban jutott el), technikailag pedig a 3DS hardveri képességeinek határaihoz alkalmazkodik, ez látható a cikken belül elhelyezett dekoráción. Különlegessége pedig, hogy a Saizensen alkotását sokan a Guardian Heroes-hoz, avagy a Sega Saturn kultikus játékhoz hasonlítgatták, mint annak követője. Ha pedig valaki szereti az akcióban és fejlesztésekben gazdag fantasyket, ráadásul a japán stílustól sem irtózik, akkor bizony a CoP megvásárlásával sem tesz rossz lóra.
Leheletnyi ruha, óriási kard
Jó ideje köztudott, hogy minél kevesebb ruha található egy RPG női szereplőjén, annál nagyobb a védelmi érték, miközben a férfiszemnek kellemes látvány eltereli a figyelmet a repetitív harcról és a hangsúlyos farmolásról. Ebben a szellemiségben született meg Princess Solange Blanchefleur de Lux, a fő karakter, aki szembe száll a királyságot támadó szörnyhaddal, a feketemágusokkal, élőhalottakkal és nindzsákkal. Közben csatlakozik hozzá három játszható segítő, mint például a nekromanta, de olyan, nem éppen szokványos hős is beszáll a csapatba, aki elektromos gitárral, persze elektromosság és erősítő nélkül generálja a durva riffeket. Az út rögös, a kétdimenziós, három vízszintes sávban lezajló harcok során pedig rengeteg fura, sokszor komikus lénnyel lehet találkozni.
Három sáv? Igen, a Code of Princess játékmenete a megszokott, hagyományos módra épül, avagy a karakterek a középső „ösvényen” jobbra és balra haladnak a szépen megrajzolt pályákon (erdők, falvak, sziklás területek, temetők), illetve egyetlen gombnyomással sávot is lehet váltani, ami egy-egy durvább támadás elkerülésére is jó. Van kombózás, egy másik gombnyomással a hős kitörhet ellenfelei mancsából, sőt ilyenkor még a sebzése is nagyobb lesz. Ráadásul idővel négy karakter közül válogathat a játékos, aminek hála a megszokott közelharc mellé bekerül a repertoárba a varázslás, mérgezés, továbbá a gitártépés is.
Kicsit RPG, nagyon akció
Mivel a szerepjátékos elemek is hangsúlyosak, szintlépésenként lehet növelni a képességeket (életerő, támadás, védekezés és a többi), illetve a missziók során kapott aranyból vásárlásra is van lehetőség. A négy karakter külön is fejleszthető, így mindegyikkel végig lehet futni a küldetéseken, amik (némi farmolással, újraindítással) öt-hat órát vesznek igénybe minden hőssel. Azonban a kampányon kívül ott van még a speciális missziók teljesítése vagy éppen a kooperatív online küzdelem (egyszerre négyen), és ennek ellentéte, az egymás elleni harc. Mindez alaposan kitolja az egyébként törékeny szavatosságot.
Máskülönben a 15 eurós (kábé 4700 forint) játék szinte egy az egyben azt nyújtja, mint a 3DS-es verzió. A külső így szerethető, de pixeles, a japán hangok angol felirat társaságában teszik autentikussá az élményt, a kaszabolás pedig hajlamos unalomba fulladni, ha valaki nincs oda a műfajért. A teljes képernyős mód mellett a monitoron a második DS-kijelző is megjeleníthető, a képfrissítés stabil, a multi jól működik. Így aztán a portolás jól sikerült (kontroller nem árt hozzá), más kérdés, hogy a műfaj rajongóin kívül nem sokakat ragadhat meg a sajátos humorral bíró, önmagát annyira nem komolyan vevő alkotás. Nekik viszont nyugodt szívvel ajánlható, elvégre a Code of Princess valóban hordoz magában valamennyit a Guardian Heroes örökségéből.
