A Big Blaze menedzserjátéka nincs könnyű helyzetben. Nem azért, mert sok az ellenlábas, hanem egyszerűen csak fura a koncepciója. A játék gyökerei 2014-be nyúlnak vissza, és kizárólag a Németországban zajló futballéletre hegyezték ki. Természetesen ez nem hiba, hiszen a csapat is ott tevékenykedik, a helyiek pedig Torchance (Gólhelyzet) néven ismerik a programot. De attól még zavarba ejtő, hogy csupán egy ország klubjaiból szemezgethetünk, annak ellenére, hogy közel 200 nemzet csapatai szerepelnek a játékban. Ahogy a fejlesztők is hangsúlyozzák: inkább a lényegi részekre koncentrálnak, tehát a játék mélysége nem ér fel egy Football Manager részletességi szintjére.
BUNDESLIGA HAJ(TÉPÉS)
Akkor hát lássuk, hogy ez az esszencia mit is takar! Egészen a nyolcadik osztályig karolhatunk föl egy számunkra kedves alakulatot, vagy csinálhatunk egy teljesen újat is, igen csekély anyagi tőkével. Utóbbi esetben eléggé meglepett, hogy a barátságos meccs leszervezése helyett azt az üzenetet kaptam vissza: nincs elég játékosom a mérkőzéshez. Első kétségbeesésemben rögtön fel is hívtam a felnőtt keretbe azokat, akik már betöltötték a 18-at. Nyilvánvalóan ez nem elég a csodához, kellene még pár tapasztalt róka is a fiatalok mellé. Ekkor villant a fejembe a lap tetején említett bölcsesség, mert hamar ráeszméltem arra, mennyire kevés is 400 ezer euró (12 millió forint) a fociéletben. Ennek hatására inkább áttettem székhelyemet az első osztályba, mert ha Dárdai Palinak megy, akkor nekem sem fog gondot okozni a berliniek trenírozása. A fanatikusok ezen a ponton csalódnak majd nagyot először, mivel az edzések kimerülnek egy fizikai szintnövelésre, állóképességre és egy általános edzettségre vonatkozó triumvirátusban.
Ezt vezérelhetjük magunk, de egy erre felbérelt segédedző is megteheti helyettünk. Taktikailag sincsen nagyon sok beleszólásunk: kiválaszthatjuk a felállást, eldönthetjük, hogy kik üljenek a cserepadra, a türelmetleneknek pedig ott a legjobb, leggyengébb és legfiatalabb csapat gyorsgombja is. A meccs előtt és közben lehetőségünk van meghatározni, hogy milyen szellemben viselkedjen a fölküldött tizenegy, de a legviccesebb a mérkőzés közben növelhető bónuszfizetés, mint ösztönzés. És még? Kérdezheti joggal bárki, de a válaszom egy széles karszéttárás lesz.
Az a helyzet, hogy ez nem a lényegre való túlzott fókuszálás, hanem csak szimplán kevés. Ami a pályán ténylegesen zajlik, inkább azon dől el, hogy az anyagiakkal hogyan sáfárkodunk. Legjobban a régi F.A. Premier League Manager játékokra emlékeztet a program, ahol még tetszett is a stadion fejlesztgetése, környezetének alakítgatása, a jegy- és ajándékárak meghatározása, de kizárólag kellemes kitérőként. Ez a CM 2016 esetében is kellemes, de sajnos sokkal hangsúlyosabb, mint maga a sport és az ahhoz való hozzáértés. A személyzet tagjainak szakképzettsége is csak pénz kérdése: egy fix kínálatból bérelhetjük föl a pénztárcánkhoz passzoló kollégát.
ENNÉL TÖBB KELL
A játékosokkal való szerződéstárgyalások és vásárlási alkudozások is árverésszintre butultak, körülbelül öt feltételbeli állítgatás után tárgyalófelünk megunja a hercehurcát és besokall. Mindezt anélkül, hogy bármit is jóváhagynánk. Licencek terén sem vagyunk elkényeztetve, a játék adatbázisa városneveket használ, a játékosok nevei nem fedik a valóságot. Ennek ellensúlyozására van beépített szerkesztő, és valószínűleg lesznek a 2015-ös verzió után olyan fanatikusok is, akik korrekt adatbázist készítenek hozzá. Egy igazi menedzserélményhez viszont ez is kevés lesz.
